Sarkozy átírná a történelmet
A francia köztársasági elnök két évvel ezelőtt állt elő azzal az ötlettel, hogy – noha Párizs sok múzeummal büszkélkedhet – nincs egy, az ország történelmét átfogóan bemutató intézmény, és ezen illendő lenne változtatni. A helyszínt illetően az elnök sokáig vacillált az Invalidusok Dómja és a versailles-i palota között, s végül egy harmadik mellett döntött: legyen a francia Történelem Háza Párizs szívében, a Marais negyedben, a Nemzeti Archívum szomszédságában.
Frédéric Mitterrand kultuszminiszter (Francois Mitterrand néhai elnök unokaöccse) már ki is nevezte a tudós társaságot, amely megkísérli körvonalazni a leendő kulturális központ feladatát, mivel a 60–80 millió eurós költségvetéssel épülőmúzeumnak 2015-ben nyitnia kellene. Hogy Sarkozy elnök lesz-e még ekkor, ezt ma még nem tudni, ahhoz jövőre meg kellene nyernie a választásokat.
A francia történészek fintorognak Sarkozy szupermúzeumának tervén, mert szerintük az elnök ismételt kísérletet tesz a múlt újraértelmezésére. Sarkozy holokauszt-tervezete egyszer már vitát kavart szakmai körökben, s végül megbukott az iskolák és a szakemberek ellenállásán. A történészeket leginkább a nemzeti identitás Sarkozy-féle változata aggasztja. Henry Rousso szerint egy ilyen múzeum kiválóan alkalmas a „mi” és az „ők” elkülönítésére, pedig a XXI. században inkább a közös történelmet illenék hangsúlyozni. Alain Decaux történész pedig az egész ötletet elveti azzal, hogy semmi szükség ilyen intézményre, hiszen Párizs maga egy óriási múzeum.
Ám Sarkozy aligha adja meg magát ilyen könnyen. A madridi El País emlékeztet, hogy a francia elnökök egytől egyig különféle szupermúzeumokat hagytak hátra örökül. Sőt már az utolsó francia király, Lajos Fülöp is egyfajta történeti múzeumot hozott létre azzal, hogy festményekben meséltette el a francia történelmet. Georges Pompidou modern művészeti múzeumot, Giscard d’Estaing a Musée d’Orsay gyűjteményét, Francois Mitterrand a Louvre üvegpiramisát, Jacques Chirac a bennszülött kultúrának szentelt Antropológiai Múzeumot hagyta hátra a párizsi Quai Branlyn. Túl azon, hogy valamilyen jelentős építményen keresztül Sarkozy is szeretné beírni nevét a francia történelembe, egyszersmind feledtetni akarja a művészetekben való járatlanságáról kialakult képet. Legutóbb már méltatta az irodalmi Nobel-díjas Jean Marie Gustave Le Clézio munkásságát, nagy sajtókísérettel keresett fel egy Picasso-kiállítást, és hatalmas revelációként számolt be arról, hogy megtekintette Stanley Kubrick 2001 Odüsszeia és Ragyogás című filmjét is.
