Berlinben ennek közel a háromszorosát kapnák, csak éppen eddig nem juthattak munkavállalási engedélyhez. Május elsejétől azonban Németországban is „leomlanak” a falak, vagyis eltűnnek a munkaerő szabad áramlását az elmúlt hét évben akadályozó korlátok.

Európa vezető gazdasági hatalmában a politikusok és a kutatók szinte egybehangzóan állítják, hogy alaptalanok a mindent elsöprő „keleti rohammal” kapcsolatos félelmek. Vagyis hogy az Európai Unióhoz 2004 óta csatlakozott tagállamokból (elsősorban Lengyelországból és Csehországból) hatalmas tömegekben jönnének a munkavállalók – írta a dpa. A nyugtatgató érvelés azért is érdekes, mert német politikusok és szakszervezeti vezetők gyakran játszottak rá az ottani közvélemény „fóbiáira”. Például arra, hogy az olcsó lengyel munkaerő lenyomja majd a német béreket.

Ez a veszély most is fennáll. EU-külföldiek, azaz keleteurópaiak olyan területeken –a betegápolásban és az idősellátásban, az idegenforgalomban, a mezőgazdaságban, illetve általában a szolgáltató szektorban – indulnak jó esélyekkel, ahol nincs minimálbér. A szövetségi köztársaságban hagyományosan nem létezik ugyanis országos szintű, kötelező minimálbér. Ez utóbbi kizárólag az egyes ágazatok munkaadói és munkavállalói érdek-képviseleti szervezeteitől függ, az alkukba kormányzati részről nem szólnak bele.

Frank Bsirske, az egyesített szolgáltatóipari szakszervezet, a ver.di elnöke szerint 2011. május elsejénél nem is lehetne alkalmasabb időpontot találni az általános és minden ágazatra kiterjedő minimálbér bevezetésére. Sokan a Schleckerhez hasonlatos botrányok sorozatára számítanak. A Magyarországról időközben kivonult drogériahálózat egyre több kölcsönzött munkavállalót foglalkoztat. Míg a saját dolgozók 13-14, a magánmunkaerőközvetítő révén érkezettek mindössze 6-7 eurós órabért kapnak – idézte a Die Welt a drezdai Schlecker-alkalmazottak érdekvédelmi vezetőjét, Jeanette Palmét. A ver.dinél attól tartanak, hogy a munkaerőkölcsönzők dömpingbérekért közvetítik ki az erre kapható kelet-európaiakat.

A német munkaerőpiaccal foglalkozó nürnbergi kutatóintézet, az IAB például 2011-ben egy húszesztendős rekord megdőlését várja. Az újraegyesített Németországban éves átlagban utoljára 1991-ben regisztráltak hárommilliónál kevesebb állásnélkülit – hívta fel a figyelmet a Spiegel Online. A pozitív trendnek alapvetően demográfiai okai vannak: összességében 200 ezerrel csökkent az aktívkorúak száma. Ezt bőven kiegyenlítik a Kelet-Európából érkezők, akik az eddigi tapasztalatok szerint az egykori nyugati tartományokban keresnek munkát. Ezekben ugyanis jóval magasabb a bérszínvonal: a volt NSZK-ban az éves bruttó átlagbér 39 ezer euró felett van, míg a keleti tartományokban (Berlin kivételével) 30 ezer euró határán mozog – emlékeztetett a Nürnberger Zeitung.

Más kutatók a liberalizáció németországi szociális hatásaira hívják fel a figyelmet. A kelet-európai munkaerő elsősorban az arab és a török bevándorlók számára jelent komoly konkurenciát.

Ugyanakkor nem oldódik meg a német gazdaság egyik legégetőbb gondja, a krónikus mérnökhiány. Többen felvetették, hogy a mérnököket kereső vállalatoknak az arab világban kellene körülnézniük: ott sok fiatal műszaki diplomás nem tud a képzettségének megfelelő állást találni. A masszív közel-keleti verbuválás azonban már kőkemény politikai kérdés is. Főleg a kereszténypártok soraiban sokan hallani sem akarnak arról, hogy Németország a – főleg muzulmán – bevándorlók országa legyen.

Török nők Berlinben. Jönnek a kelet-európai vetélytársak?