Futballdrukkerek a célkeresztben
Az orosz miniszterelnök Szentpéterváron vett részt a minap az orosz dzsúdó- és birkózóválogatott edzésén, ahol olimpiai és Európa-bajnoki dobogósokat dobált a tatamin. Főként kaukázusiakat, miután az orosz válogatott döntően belőlük áll. A fiatalon szambóval (a cselgáncshoz hasonló orosz önvédelmi sporttal) foglalkozó, az extravagáns píárakciókat kedvelő 58 éves politikus küzdelme azonban többletjelentéssel bírt. December közepén ezernyi futballdrukker követelte a Kreml tövében, hogy mielőbb vonják felelősségre azokat a kaukázusiakat, akik Moszkvában megöltek egy Szpartak-szurkolót, Jegor Szviridovot. A tiltakozásból zavargások lettek, a szurkolók kaukázusi járókelőkre támadtak, akiknek a rendőrség kelt a védelmére. Az újabb összecsapásoktól tartva a rendőrök további százakat vettek őrizetbe a következő napokban.
Az orosz vezetés egyértelműen elítélte a megmozdulást. Dmitrij Medvegyev az ország stabilitását veszélyeztető pogromok veszélyére hívta fel a figyelmet, ami jelezte, hogy az orosz vezetés kész változtatni a nacionalista csoportokat burkoltan támogató politikáján. Az elnökkel szemben azonban Putyin finomabb eszközhöz nyúlt. A saját imázsát erősítő sportolótalálkozón – amely a Gazprom által épített új csarnokban folyt – nemcsak sportolókat dobált, de kijelentette, hogy Oroszország ereje éppen a többnemzetiségűségben rejlik.
Különösen udvarias volt a szurkolókkal is egy nappal korábban, amikor negyven képviselőjükkel másfél órán át zárt ajtókmögött beszélgetett,majd kivonult velük Szviridov sírjához is. A találkozó jelezte az idegenellenes radikalizmustól sem távol álló szurkolói szubkultúra erejét – főként miután Oroszország a 2018-as futballvb házigazdája is lesz.
„Amit nem tud legyőzni, annak inkább élére állt” – jellemezte a helyzetet írásában a Kommerszant orosz napilap. S valóban: Putyin a találkozó nyilvános részén inkább a szurkolóknak kedves dolgokról beszélt, megjegyezve, hogy ha a Kaukázusban járva valaki „tiszteletlenül bánik a Koránnal, annak az életére ő tíz kopejkát se tenne”, ezért elvárható, hogy ők is hasonlóan tisztelettel viszonyuljanak más régiók szokásaihoz, ha odaköltöznek. – Nem szeretném, ha szigorítani kellene a regisztrációs szabályokon – lebegtette meg a lehetőséget Putyin.
A rendszer elméletben így is elég szigorú: Moszkvába érve három napon belül bejelentett lakcímet kell szerezniük az orosz állampolgároknak is, ennek hiányában nemcsak munkát nem vállalhatnak, de a városban sem tartózkodhatnának. A szabályozás azonban a gyakorlatban inkább a „papírbizniszt” és a rendőri korrupciót erősíti.
Az orosz vezetés az elmúlt évtizedben több gesztust tett az idegenellenes csoportoknak: rendszeresen engedélyezte a november 4-i, Orosz menetelés néven ismert felvonulásokat, miközben ugyanezt tiltotta a demokratikus ellenzéknek. Saját ifjúsági csoportjainak elnézte a radikális felhangokat is, a bíróságok pedig hajlamosak voltak figyelmen kívül hagyni a gyilkosságok etnikai alapját (a gyilkosságok teljes száma évente a 35 ezer körül van Oroszországban). Igaz, a bírósági megítélés változóban: októberben például ilyen címszó alatt kapott életfogytiglani büntetést Vaszilij Krivec, társa pedig 22 évet, miután a két férfi 2007 őszétől fél év alatt tizenöt kaukázusi és közép-ázsiai személyt ölt meg Moszkvában.
Jelzik a hivatali hozzáállás változását a legfőbb ügyészség alá rendelt nyomozati hatóságot vezető Alekszandr Basztrikin adatai is: az etnikai alapon végrehajtott bűncselekmények száma tíz év alatt megkétszereződött. Jogvédők szerint azonban az etnikai alapú gyilkosságok hivatalos száma – az idén csaknem félszáz – a felét sem éri el az ilyen indíttatásból, többnyire tizenévesek által elkövetett gyilkosságok valódi számának.
