– A hatékonyabb gazdasági teljesítményhez revideálni kell a szocializmus kubai értelmezésében elfogadott „téves” koncepciókat. Ilyen például a béregyenlősdi, a jegyrendszer, amelyeknek semmi közük a végzett munka menynyiségéhez és minőségéhez. Egymillió ember felesleges a közigazgatásban és az állami vállalatoknál, amelyek a munkaerő 80 százalékát foglalkoztatják – mondta ki az elnök. A magánszektor, ahogy Kubában nevezik a „saját számlára dolgozókat”, illetve a szövetkezetek hivatottak felszívni az állami szférából elbocsátandókat –2011 első felében félmillió embert. Az átalakítás sikeres levezetéséhez „meg kell változnia a káderek és az egyszerű emberek mentalitásának” is.

A kubai magánvállalkozások körét bővítő szabályozást, így a tervezett adórendszert is már nyilvánosságra hozták. –Visszafordíthatatlan a nyitás, de megengedhetetlen a tőkefelhalmozás, új tulajdonosi rétegek létrejötte – hangoztatta Raúl Castro.

Az 1990-es évek elején, a Szovjetunió és a szocialista világrendszer szétesésekor Kuba – a testvéri segélyek megszűnése miatt – egyszer már rákényszerült a nyitásra. A külföldi tőkebefektetések mellett engedélyezték bizonyos szakmákban a „saját számlás” munkavégzést. Mintegy 150 ezren éltek e lehetőséggel. Az agrárszabadpiacok is virágozhattak, ám Fidel Castro ideológiai alapon rendre „visszanyeste” a szerinte a társadalmi egyenlőséget sértő kinövéseket.

A kényszerű hiánygazdálkodás persze kitermelte az illegális kiskapukat. Ellenőrizhetetlen volt, hogy egy állami alkalmazott autószerelő vagy fodrász mikor maszekolt, honnan szerzett alkatrészt vagy sampont. Aligha véletlen, hogy Havannában bejelentették, mostantól nem róják ki a dollárbeváltást sújtó 10 százalékos „büntető” járulékot. (Az euróra ez nem vonatkozott.) Pedig becslések szerint így 100 millió dollárhoz jutott a kubai kincstár az évi egymilliárd dollár körüli rokoni küldemények megcsapolásából. Castróék titkon azzal számolhatnak: a magánvállalkozások beindításához szükséges tőkéhez úgyis hozzájárulnak majd az USA-ban élő hozzátartozók. Külföldi tudósítók szerint a kényszerű elbocsátások terve félelmet vált ki a kubaiak egy részében. A változás szükségességét ugyan mindenki megérti, ám drasztikusnak találják, hogy fél év alatt az állami alkalmazottak tíz százaléka kerül utcára. Ráadásul bizonyos szociális támogatások is megszűnnek.

A gazdasági kiigazítás döntéseit a 2011. áprilsi pártkongresszus hivatott jóváhagyni. Mint Raúl Castro hangoztatta: ezt még a forradalom régi gárdája vezényli le, amelynek kötelessége, hogy irányt szabjon az országnak.