Elszólások feszítik a brit koalíciót
A lehető legjobbkor köszönt be a karácsony a brit koalíció számára: mindkét pártnak lesz ideje arra, hogy lecsillapítsák az indulataikat. Azt senki sem gondolta májusban, hogy az egymástól eredetileg oly távol álló két párt, a konzervatívok és a liberális demokraták kényszerű kormányzati együttműködése zavartalan lesz. Abban azonban talán lehetett reménykedni, hogy „libdem”-vezetők meggondolatlan megjegyzései nem hozzák nehéz helyzetbe David Cameron kormányfőt és a kisebbik pártot képviselő Nick Clegg miniszterelnök-helyettest. Ám a korábban a képviselői költségtérítésekkel kapcsolatos visszaéléseket leleplező The Daily Telegraph most csepegtetve, napról napra hozza nyilvánosságra a libdem indiszkrécióikat.
Vince Cable-nek, az üzleti életért felelős miniszternek Cameron megnyirbálta a hatáskörét. Miután a tehetségéért nagyra tartott politikus a magukat egyszerű twickenhami aktivistáknak kiadó újságírónőknek elmondta, hogy „háborút indított” Rupert Murdoch ellen, nemigen hagyhatta nála a médiafelügyeletet. (Az ausztrál származású médiacézár a News International vállalaton keresztül többek között a brit The Times és a BS-kyB televíziótársaság tulajdonosa.) Különösen nem a jelenlegi helyzetben, amikor az ausztrál–amerikai sajtócézár teljes kontrollt akar szerezni a Sky tévébirodalom felett, kritikus részesedéshez jutva ezáltal a brit tájékoztatásban. Politikai megfigyelők egyetértenek abban, hogy Cable olyan hibát vétett, ami normális körülmények között állása elvesztésével járna. De miután a liberális demokraták nem rendelkeznek korlátlan számú fajsúlyos képviselővel, Cameron pedig nem mond le szívesen a munkájáról, és Clegg sem szeretné kockáztatni a frakció békéjét a tapasztalt közgazdasági szakember száműzésével a hátsó padsorokba – Cable maradhat.
Nem Cable az egyetlen libdem, aki zavarba hozta a kormányt. Az alsóház helyettes vezetője, David Heath azt fejtette ki az őt is átejtő újságírónőknek, hogy George Osborne, a családi hátterének köszönhetően multimilliomos pénzügyminiszter nem ismeri a társadalmi valóságot, és „irritálóan” tud viselkedni. A szociális ellátásért felelős államtitkár, Paul Burstow pedig azt találta mondani az állítólagos libdem szimpatizánsoknak, hogy „ne bízzanak David Cameronban”. Az önkormányzatok kormányzati felelőse, Andrew Stunell „nem tudja eldönteni, mennyire szabad komolyan venni a miniszterelnököt”.
A Konzervatív Párt „mezei” képviselőinek befolyásos 1922-es bizottsága arra szólította fel David Cameront, hogy az ünnepek után vizsgálja felül a liberális demokratákhoz fűződő viszonyát.
Az ellenzék egyelőre nem túl meggyőző teljesítményt nyújtó új vezetője kihasználta az ölébe hullott szerencsét. Ed Miliband számára a történtek azt bizonyítják, hogy a koalíció „kezd széthullani”. A liberális demokraták volt vezetője, Lord Steel viszont a Telegraphot vádolta meg a kormányzás „aláásásával”, és arra is figyelmeztetett, hogy a képviselők a jövőben alaposan meggondolják, beszélhetnek-e nyíltan és őszintén választópolgáraikkal.
