2010-ben szövetségi kormányunk nem állt teljesen a helyzet magaslatán – sem Európa dolgaiban, sem az euró dolgaiban. Ha európaiként visszagondolunk a görög adósságválság kezelésére, a német részről elhangzott szemrehányásokra és a német takarékossági program meghirdetésére, akkor azt kell mondanunk, hogy annak idején mindezek helyett átfogó német segítőkészség kinyilvánítását kellett volna szorgalmazni.

A kutatóknak joga és erkölcsi kötelessége, hogy Isten megbízottjaiként segítsék a világ szegényeit a gazdasági növények génmódosításával – jelentették ki december elején a Vatikán tudományos tanácsadói.

A kígyó hamarosan önnön farkába harap: az emberi kultúra – vagy még tágabban értelmezve a kommunikáció – visszatérni látszik a kezdetekhez, amikor az (elő)emberi faj közös kultúrkincse ott volt még minden egyes egyed génjeiben. Az azóta eltelt sok millió év során még soha nem voltunk olyan közel ahhoz, hogy a kollektív tudás ismét korlátlanul hozzáférhető közkincs legyen: ma az internet tárolja a kultúrát, és a hozzáférhetőség, illetve a kereshetőség egyre inkább hasonlít ahhoz, mintha az ember a saját agyában böngészne.

Mitől öko egy ökoiskola? Az odavezető bicikliúttól, a büfében kapható müzliszelettől, a csöpögésmentes csaptól, a biovécétől, a tanösvénytől, a mindkét oldalán telirajzolt papírtól vagy az új, világmegmentő generációban bízó tantestülettől? Zöldsuli túránk Indonéziából indulva, Ausztrián át az óbudai Lajos utcáig vezet.

Jóakaróm az ébredésem előtt nem sokkal, a Kossuth Viktor tér közelében fogja meg a kabátom gallérját. Szállok le a 63-as villamosról, belegyaloglok a derékig érő színházi füstbe, innen tudom, hogy álmodom. A puszedliarcú emberrel hosszúnak és képtelenül valóságosnak tetsző beszélgetést folytatok, végül azzal búcsúzik, hogy, mindennek ellenére, áldott, nemzeti karácsonyt kíván a miheztartás végett, szeretteimnek dettó.

A 60-as, a 70-es és a korai 80-as évek meghitt szentestéinek atmoszféráját idézi meg az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény gyerekfoglalkoztatója a negyveneseknek, ötveneseknek és korai hatvanasoknak. Torokszorító találkozásunk a lemezárugyári naposcsibével, a Matyó bonbonnal és a Mecseki Itókával.

Mit profitált Pécs abból, hogy 2010-ben Európa Kulturális Fővárosa (EKF) lehetett? Képes lesz-e Pécs építkezni az idei élményekből és tanulni a kudarcokból, képes lesz-e eltartani megerősödött intézményrendszerét? Lehet-e az EKF-programok közönségéből közösséget kovácsolni?

Mong Attila, az MR1 Kossuth Rádió egyik vezető hangja Bogár Zsolt szerkesztővel megegyezvén kedd reggel negyed hétkor, a 180 perc című műsor elején egyperces néma csenddel tiltakozott a frissiben elfogadott médiatörvény ellen. Velőtrázó egy csend volt az. Mindenki azt képzelt oda hírkommentárként, amit akart. Biztosan volt, aki madártrillát, vízállásjelentést, szerda reggeli miniszterelnöki interjút képzelt.

Reggel még nem csöpögött: tisztán emlékezett, hogy amikor délelőtt tíz körül belépett a konyhába, akkor a radiátor alatt még nem volt víz. Később átment az egymásba nyíló kiállítótermekbe, és ellenőrizte, hogy mindenütt ki van-e ragasztva a műtárgyak alá a cím meg az ár. Mire tizenegy körül visszatért a hátsó kis konyhába, hogy előkészítse a fogadásra a fémtálakat, már állt a víz a kövön.

Bennem kétféle film fut, ne nézzen így, tényleg kettő, vagyis ha leperegne előttem életem filmje, akkor kettő következne egymás után, az egyik az életes, a másik meg a focis, habár a kettő ugyanaz, most kérnék egy pohár vizet.

„Aki tizenhét évesen visszautasít egymillió dollárt, annak célja van az életben” – gondolja az új kultúra egyik képviselőjéről a másik.

Megnyert minden megnyerhetőt, de máig nem múlik a hiányérzete. A sporttól távol tartja magát, de a sport az élete. Egyedül van, de nem magányos. Pap Kornélia, az ötvenes-hatvanas évek ünnepelt evezőse túl a nyolcvanon is ég a szerelemtől.

Pereg a film. Makk Károly kitörölhetetlen jeleneteivel. Neki is van Cinema Paradisója. Az övében Makk Kálmán, a berettyóújfalui mozi tulajdonosa veti be szakmai kapcsolatait azért, hogy „a gyerek” bejuthasson 1944 nyarán egy film forgatására.

Képtelenség a nyugdíjak értékállóságát garantálni, ez a kormányzati ígéret is csak annak bizonyítéka, hogy Orbánék nem tudják, mit csinálnak – állítja Bokros Lajos, az Európai Parlament tagja, volt pénzügyminiszter. Mint mondja, kell foglalkozni az euró bevezetésével, de egyelőre nem érdemes egy újabb, betarthatatlan időpontot kijelölni.

„Már nagyon izgulok. Ma kapom meg a menetrendet és a gyógyszereket. Anonim petesejtdonor leszek. Nem először és nem is utoljára. Olyan érzés, mintha újra az érettségi reggele lenne. Felkészülten, de feszülten várom a fejleményeket. Fontos nap kezdődött. Hogy idáig eljussunk, már jóval korábban megvoltak a kivizsgálások, majd fogamzásgátlót szedtem több hónapig.

Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény, Lidérces, messze fény. De, jaj, nem tudok így maradni, Szeretném magam megmutatni, Hogy látva lássanak, Hogy látva lássanak. Ady Endre: Prológus (Sem utódja, sem boldog őse...)

Jövő év elején a lakosság kétharmada számára lényegében nem nő a gáztarifa. Bizonyos fogyasztás felett mindenki, április és szeptember között a rászorulók, illetve esetleg a jelenlegi EMFESZ-ügyfelek kisebb-nagyobb áremelkedéssel ugyanakkor szembesülhetnek.

Ígéretéhez híven a Fitch is leminősítette Magyarországot. Az államadósság így már mindhárom nagy hitelminősítőnél egy szintre áll a bóvli kategóriától. Február végéig, a kormány reformterveinek ígért bejelentéséig kegyelmi időszak jön, ám ha nem látnak érdemi intézkedéseket, a cégek tovább rontják a besorolásunkat.

Nincs éppen karácsonyi hangulat. Az ország egyébként sem egy kimondott hahota klub, de most csak úgy vagdossák be mindenfelől a fánk alá a kínos pakkokat. Csak tegnap: a Fitch leminősítette az országot, a maga módján a német külügyminiszter, majd tárcája államminisztere is, plusz a nem elhanyagolható tekintélyű The Times. Nem vagyunk épp szaloncukor Európa karácsonyfáján.

Az új rezsim talán legdurvább megnyilvánulása a szabad sajtó elleni támadás. A média tekintélyes (úgy értem: méreteit tekintve nagy) részét már a hatalomra jutás előtt a magukénak tudhatták Orbánék. A korábban szerzett vagy gründolt médiabirodalomhoz (Magyar Nemzet, Heti Válasz, Hír TV, InfoRádió, Lánchíd Rádió, Magyar Hírlap, Echo TV, internetes portálok) a választások előtt sikerült integrálniuk a Magyar Televíziót, de jó ideje a MR1 is barátságos volt a Fideszhez, a Duna TV meg sose volt barátságtalan.