Zöldmezős agyberuházás

Mitől öko egy ökoiskola? Az odavezető bicikliúttól, a büfében kapható müzliszelettől, a csöpögésmentes csaptól, a biovécétől, a tanösvénytől, a mindkét oldalán telirajzolt papírtól vagy az új, világmegmentő generációban bízó tantestülettől? Zöldsuli túránk Indonéziából indulva, Ausztrián át az óbudai Lajos utcáig vezet.

„A dzsungel fölött, bambusz függőhídon juthatsz az iskolába. Bambuszcölöpökre épült az osztálytermed is, trópusi szél lengedez matekóra közben. A suli konyhakertjében ebédhez szedik a zöldséget, távolabb, a rizsföldről kúp alakú kalapban balinéz földműves közeledik. Maga előtt tereli vízi bivalyát – szemléltetni, amit az állattartásról mesél majd nektek. Ebben az iskolában megtanulhatsz rizst palántázni, komposztálni, biogázt termelni, faragni, árnyjátékozni és táncolni is. Feltéve, ha a szüleidnek van erre évi 9260 dollárja.”

Ehhez fogható reklámszpotot csak a világ legrosszindulatúbb marketingese mixelhetne az indonéziai Bali szigetén 2008-ban nyílt Green School gazdag kínálatából. Nem mintha a fentiekből egyetlen szó is hazugság volna. Mégis, a kanadai iskolaalapítók (a korábbi luxusékszer-tervező házaspár) Cynthia és John Hardy másképp kommunikálnak Délkelet-Ázsia legnagyobb bambuszépítményéről és a trópusi fűtetők alatt folyó oktatásról.

Ők úgy emlegetik az Ubud város közelében felépített Green Schoolt, mint a világ legkisebb ökológiai lábnyomú iskoláját. Ez valószínűleg megint csak igaz, már ami a komplexum 103 tanárjának és diákjának napi energiafelhasználását illeti. Itt ugyanis a nyitott oldalú, pavilonszerű osztálytermekben, a közös ebédlőben és a mosdókban nem található egyetlen világítótest vagy légkondicionáló sem, a projektorokat és más elektromos berendezéseket napenergiával vagy biogázzal működtetik, a sárpadlókat döngölik, aWC szennyét trágyává alakítják, a vizüket maguk tisztítják, a zöldségüketgyümölcsüket saját kertjükben termesztik. Mindeközben az osztálytermek fölött Rudolf Steiner szelleme lebeg, ami annyit jelent, hogy a Green Schoolt, ha történetesen a hűvösvölgyi Nagyréten épült volna, Waldorf-iskolának hívnák.

Ahol az elme pallérozása ugyanolyan fajsúlyos, mint az érzelmi és a szociális nevelés, s ahol a varrás, a főzés, az állattenyésztés és a dugványozás egyenrangú tantárgyak a matematikával és az irodalommal. Hogy a helyi táncokat, bábjátékot, faragást-festést, éneket és gamelánzenét magában foglaló művészeti oktatásról már ne is beszéljünk. Olyan komplex oktatási-nevelési csomagot kínálnak itt tálcán, amelyről a környezettudatos, szabadságszerető szülő álmodik. Márpedig aki enynyire jót akar az utódainak, az nem akadhat fönn olyan apró szépséghibán, mint hogy a világ legkisebb ökológiai lábnyomú iskolájában az 1,9 millió forintos éves tandíj előteremtésének általában mamut méretű ökolábnyom az ára.

Hardyék javára legyen írva viszont húsz ösztöndíjas indonéz diákjuk,meg a „közösségi bambuszprogram”, amelyben 50 ezer csemetét osztottak szét a helyiek között, hogy négy év múlva visszavásárolják tőlük a kifejlett példányokat. Szóval egy gramm építőanyagot sem szállíttatnak a helyszínre, miközben a környék őshonos bambuszerdőit sem szipolyozzák ki teljesen.

Osztálytermek bambuszcölöpökön– Green School, Bali
Osztálytermek bambuszcölöpökön– Green School, Bali

Ökoiskolát működtetni sehol sem könynyű, még az osztrák Kemeten nevű községben sem, amelynek „Tobiasschuléja” 10 ezer négyzetméternyi zöldterület kellős közepén emelkedik. A 2004-ben alakult magániskolába saját busz viszi a gyerekeket, hogy ott önállóságot, környezetük iránti felelősségérzetet tanulhassanak. Nem beszélve olyan hasznos információkról, mint: mire jók a gyógynövények, mikor kell földiepret szüretelni, fát metszeni, csemetét ültetni és földet trágyázni. A tanárok pedig igen komolyan veszik szlogenjüket, és belátják: ők bármennyire igyekeznek, a legjobb tanár mégiscsak a természet.

– Ha Magyarországon itt még nem is tartunk, nincs okunk szégyenkezni – mondja az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) tudományos főmunkatársa, Varga Attila. –A két kezemen meg tudnám számolni, hány iskola szerveződött kimondottan a környezetvédelem köré az egész világon! De ez nem baj – magyarázza. – Készüljenek a gyerekek az életre, sajátítsanak el szakmát, nyelvet, csak közben tanulják meg, hogy az ökológia is a jövőjük része! Mellesleg a tapasztalatunk az, ha egy szakközépiskola vagy egy gimnázium egyszer megkapja az ökoiskola minősítést, pedagógusai minden más projektjüket zöld szemüvegen keresztül kezdik szemlélni.

Miért éri meg egy intézménynek ökoiskola címre pályáznia? Hiszen a titulussal pénz nem jár, viszont rengeteget kell tenni érte. A 2005 óta létező kritériumrendszert tavaly egy iskolaigazgatókból, civil zöldszervezetek munkatársaiból és minisztériumi tisztségviselőkből álló szakértői csoport felülvizsgálta, és új szempontokkal dúsította az OFI honlapján is megtalálható listát. Aki először kattint erre az önértékelési rendszerre, ne rémüljön meg, a táblázat ideálképet tükröz: (egyelőre) nincs az az intézmény Magyarországon, amelyik mindegyik feltételének maximális pontszámmal megfelelne.

– Nyolcvan százalék körüli eredmény viszont már akad – büszkélkedik Dankó József pedagógus a Tokaji Ferenc Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégiumból, az egyik első hazai, ökoszándékkal alapított iskolából. A ház 1996 óta – az organikus építészeti alkotásairól híres Bodonyi Csaba terveinek köszönhetően – simul a tokaji domboldalba. Nem szimbolikusan, hanem egészen szó szerint, ugyanis az iskola „ökoszárnyának” tetőzetére gyakorlatilag ráfolyik a tokaji hegy. A lenti laborok fölött így tetőkert működhet, odébb szélerőmű és napkollektor gyűjti az elemek erejét. A házfalak a vidék két jellegzetes kőzetéből, andezitből és riolittufából épültek, az aula természetes fényben fürdik, az épülethez vezető bicikliútról rögtön a ház kerékpártárolójába hajthatunk, a hulladékgyűjtés – mi sem természetesebb – szelektív. Könnyű egy efféle domboldali iskolának, hessegethetné el a felelősség idegesítő bogarát az orra elől az a budapesti igazgató, akinek épületét jobbról-balról villamossínek meg négysávos autóutak határolják. De nem feltétlen teszi.

Az óbudai Than Károly Gimnázium, Szakközépiskola és Szakiskola például a forgalmas Lajos utca és az Árpád fejedelem út találkozásánál emelkedik, mégis az egyik legremekebb fővárosi példaként említi Varga Attila. – Jó lenne, ha megértenék az emberek, hogy az „ökoság” nem valami buzgó bálnavédelem, hanem az emberek védelméről szól. Az ember viszont csakis a környezetével együtt védhető meg.

Mire jók a gyógynövények? – Tobiasschule, Kemeten
Mire jók a gyógynövények? – Tobiasschule, Kemeten

Mit lehet tenni például a harmadik kerületi csomópontban? Házlinger György igazgató szerint „újrapapírt” használni, termenként szelektíven gyűjteni a szemetet, zöldprojektnapokat szervezni és telirakni a folyosót növénnyel. Ezenkívül, ahogy a pillanatnyilag ökoiskola címmel rendelkező 520 hazai oktatási intézmény többsége: víztakarékos csapokra és energiatakarékos izzókra cserélni a régieket, felújítani a nyílászárókat, megreformálni a hipóalapú takarítást és kitoloncolni a sulibüféből a tartósítóval telitömött, agyoncsomagolt nassolnivalókat. (Ez utóbbi reformtörekvés, és a „no chips, no cola” mottó jegyé ben a házi szendvicsek, a gyümölcsök és a müzliszeletek mellé több helyen bevezették a „hozd a saját bögrédet” rendszert, így nem kell naponta több száz műanyag poharat kidobálni, ráadásul a büfés tejet vagy gyümölcslevet csapol.) Ezenkívül a műszaki berendezésekben az eldobható elemeket újratöltősre kell cserélni, meg lehet szervezni az épületekben az égve maradt lámpákra és nyitva hagyott csapokra vadászó energia-őrjáratot, viráglocsoláshoz felhasználható az udvaron gyűjtött esővíz, és még estig sorolhatnánk.

Ami azonban még az iskolák zöldítésénél is fontosabb, az a zöldítés a fejekben! Gondolnák, hogy a matekórával sem öszszeférhetetlen a környezetvédelem? Hogy a szimmetria és az aszimmetria szemléltethető a növények erezetével is? Hogy az egyenletek unásig ismert szereplői, az „a”-k „b”-k és „c”-k helyett a világ autópályáin elütött pettyes lelék, azték sirályok és hullámos papagájok számát is fel lehet adni egy példában? Ahogy a fizikaóra hőtanleckéjében kiszámolható, mekkora terhelést jelent a környezetre egy épp gyorsító, világító, légkondit használó autó. Nem beszélve arról, hogy az osztályok egy-egy hétre áthelyezhetik székhelyüket az erdei iskolába. Ami a hazai környezeti nevelés egyik úttörője, Lehoczky János szerint pont olyan, mint a tengerimalac, amelyik se nem tengeri, se nem malac. Az erdei iskolát sem kötelező pont erdőbe szervezni, s annyiban az iskolához is kevés köze van, hogy nem a különálló tantárgyak anyagának átadására törekszik, hanem az úgynevezett holisztikus megismerésre. Matematikai becslés, kultúrtörténet, biológia, drámajáték – mind beleférnek egy-egy ilyen foglalkozásba.

Ha egy iskolaigazgató és a vele együttműködő tantestület tagjai szándékegységben orrukra helyezik azt a bizonyos zöld szemüveget, letöltik az internetről az ökoiskola cím elnyeréséhez szükséges önértékelési kritériumrendszert, azzal szembesülnek, hogy elhivatottságuk és rátermettségük mellett egy másik tulajdonságra is szükségük lesz a pályázatnál, mégpedig a becsületre. Varga Attila elárulja, hogy egyelőre nincs olyan testület, hatóság vagy zöldszakemberekből álló önkéntes grémium, amelyik ellenőrizhetné, hogy a titulusért jelentkező intézmény valóban megfelel-e a kérdőívben szereplő kritériumoknak. Az ökoiskola plecsni „bemondásra” kapható. (Állítólag egy zárolt európai uniós pályázat újraindításán múlik, és máris lesz pénzünk, kapacitásunk ellenőrzőrendszer kialakítására is.) És hogy viszszatérjünk az alapkérdésre: tulajdonképpen miért éri meg az algyői eleminek, a józsefvárosi Vajda Péter általános iskolának, a visegrádi Dunakanyar Erdei Iskolának, a szentendrei Templomhegyinek vagy a XII. kerületi Tamási Áron német két tannyelvűnek, hogy ökoiskola lett?

Azon kívül, hogy értelmes generációt nevel, jó pontot szerezhet hazai és nemzetközi pályázatoknál, és vonzóvá teszi magát a beiskolázáson töprengő szülők szemében. Persze akadnak szülők, akik a fölösleges „ökoizé” helyett inkább további nyelv tanulására vagy informatikára fordítanák a gyerek idejét. Az iskolák azonban nem velük vívják valódi küzdelmüket, hanem a fogyasztást magasztaló reklámüzenetekkel, amelyek minden következmény nélkül csúfot űzhetnek egy egész generációnyi háziaszszonyból (köztük az ötven éve házi szappannal, ecettel, sóval takarító nagymamámból), ahogy azt rikoltozzák: konyhád csak a százféle kemikáliából összeállított, háromszorosan becsomagolt, méregdrága tisztítószerünkkel lesz tiszta! Az ecet meg a salátára való.

Természetes fény az aulában – Tokaji Ferenc Gimnázium, Tokaj
Természetes fény az aulában – Tokaji Ferenc Gimnázium, Tokaj A szerző felvétele
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.