Azt, aki ilyesmivel előrukkol, azonnal nacionalistaként bélyegezték volna meg - főleg Pozsonyban, ahol még jól emlékeznek arra, hogy az első Csehszlovák Köztársaságban is kemény csatákat kellett vívniuk a szlovák nyelv önállóságáért. A csehek közül sokan és sokáig hangoztatták, hogy valójában csehszlovák nyelv létezik, a szlovák pedig mindössze ennek egyik nyelvjárása. Ez a tévhit mára eltűnt a történelem süllyesztőjében.

A két nyelv hivatali használata természetes gyakorlattá vált az 1945 után újjáalakult Csehszlovákiában. A múlt század hatvanas éveinek legvégén létrehozott föderáció pedig jogilag is egyenrangúvá tette a csehet és a szlovákot. Ez a helyzet – a közös állam kettéválása óta – jórészt Szlovákiában maradt meg. Ahol például a cseh (vagy a csehre szinkronizált külföldi) fi lmeket még szlovák felirattal sem látják el. A pozsonyi cseh könyvesbolt továbbra is nagy forgalmat bonyolít. Merthogy a fiatal szlovák értelmiségiek is folytatják az előző nemzedékek teremtette hagyományt, s eredetiben olvassák a klasszikus és a kortárs cseh szépirodalmat.

Elsősorban Pozsonyban, de máshol is rendszeresen nézik a cseh tévécsatornák adásait. Több mint érdekesség, hogy a Robert Fico-féle – a jelenlegi kormánypártok éles vitái miatt még ma is hatályos – államnyelvtörvény kivételt tett a csehekkel. Ők bármely országos hivatalban használhatják az anyanyelvüket, csehül írhatják a kérvényeiket is, nem kell tartaniuk a pénzbírságtól, de még az ellenséges tekintetektől sem, mint olykor a szlovákiai magyaroknak.

A másik utódállamban nem ilyen egyértelmű a helyzet. Egyre több cseh néző kifejezett kérésére a viszonylag ritkán műsorra tűzött szlovák filmeket és a színvonalas pozsonyi gyermekműsorokat ma már szinkronizálják. Pavel Vilikovsky és más neves kortárs szlovák írók alkotásait is cseh fordításban árulják, még a prágai szlovák könyvesboltokban is, mivel az eredeti művek iránt nincs nagy érdeklődés. Az utóbbiakat leginkább a cseh fővárosban élő vagy az ottani egyetemeken tanuló szlovákok vásárolják.

Így aztán furcsa kettősség alakult ki. Az anyanyelvüket a szemük fényeként őrző és a cseh jövevényszavak meghonosodása ellen küzdő szlovákoknak ma sem gond a nyugati szomszéd nyelvének megértése és kultúrájának befogadása. Mind több cseh viszont azt állítja, hogy a csaknem két évtizednyi különélés miatt már egyre nehezebben érti a szlovákot. Egyelőre nem született hiteles tudományos felmérés arról, hogy ebben az állításban menynyi a valóság – és mennyiben nyilvánul meg egyfajta felsőbbrendűségi érzés a néhai kistestvérrel szemben.