A 48 éves Farinas, aki korábban is két tucat alkalommal folytatott politikai éhségsztrájkot, az idén – ezúttal szabadlábon – 135 napon át nem vett magához ételt és vizet, követelve a politikai foglyok elbocsátását. Csak a kórházi infúzióknak, mesterséges táplálásnak köszönhetően maradt életben. Az eredetileg pszichológus, majd ellenzéki újságíró az éhségsztrájk stafétabotját a hivatalosan köztörvényesként elítélt Orlando Zapatától vette át, aki februárban hunyt el.

Farinas júliusban akkor hagyott fel az éhségsztrájkkal, mikor Raúl Castro államfő a kubai egyházzal – és Spanyolország külügyminiszterével egyeztetve – megállapodott a 2003-ban a „75-ök”-ként elhíresült ellenzéki csoport még börtönben lévő 52 tagjának szabadon bocsátásáról. Azóta közülük 39 fő már Spanyolországba érkezett.

A Szaharov-díjról a döntést az EP-frakcióvezetők tanácskozásán hozták meg, s Farinas jelölését elsősorban a néppártiak kezdeményezték – jelentette az Efe spanyol hírügynökség. Jerzy Buzek EP-elnök indoklásában hangsúlyozta: „Késznek mutatkozott saját egészsége és élete kockáztatására is, hogy nyomásgyakorlással változásokat érjen el Kubában.” Farinas Santa Clara-i otthonából pedig azt kérte a civilizált világtól, hogy küldjön üzenetet a havannai vezetőknek: „Itt az ideje, hogy Kuba is megismerje a lelkiismeret és a vélemény szabadságát, s megélje a diktatúra végét.”

Az EP először 1988-ban ítélte oda az 50 ezer euróval járó Szaharov-díjat. Azóta Farinas a harmadik kubai ellenzéki díjazott. Miként a hivatalos Peking felháborodottan reagált a Nobel-díj odaítélésére, hasonló reakció várható Havannától. Az EP döntése ugyanakkor jelzésértékű, hogy a néppárti és más konzervatív csoportok ellenzik a szocialista spanyol kormány erőfeszítéseit az EU és Kuba kapcsolatainak javítására. Sajátos időzítés, hogy az e heti madridi kormány átalakításakor lecserélték Moratinos külügyminisztert, aki a párbeszéd fő szorgalmazója volt Havannával.

Guillermo Farinas