– Most hiszek az igazságban! –kommentálta sírva a genovai ítéletet az Indymedia brit újságírója, Marc Covell. Az agyba-főbe vert tudósító halottnak tetette magát, hiába, a rendőrök így is „fociztak” a testével.

Genova utcáin 2001. július 20-án csaptak össze a globalizáció ellen tüntető csoportok szélsőséges „szárnyai” a karhatalommal. A húszéves Carlo Giulianit egy hasonló korú csendőr lelőtte. Másnap hajnalban rohamrendőrök törtek be egy általános iskolába, ahol közel száz, többségében külföldi fiatal aludt. A hatóságok szerint a globalizációellenes demonstrálók közé vegyült a „fekete blokk” néven ismert kemény mag, ennek tagjai Molotov-koktélokkal és késekkel támadtak rájuk. A bírósági tárgyaláson azonban kiderült, hogy a tanintézetben talált robbanószert és szúrófegyvereket a rendőrök vitték magukkal. A verés és kínzás a börtönben is folytatódott. Az ellenállás címén letartóztatott fiatalok közül egyet sem ítéltek el.

Összesen száz évet kapott viszont öt, akkor és ma is vezető tisztségben levő rendőr és húsz beosztottja. Első fokon 37 év börtönről szólt az ítélet, a parancsnokok felmentésével. Másodfokon a hét hónaptól négy évig terjedő büntetések között a legsúlyosabb a volt operatív csoportvezető, ma bűnmegelőzési parancsnok Francesco Gratterinek jutott. – Nem fejüket vesztett rendőrök túlkapása volt. Nem hihető, hogy e hierarchikus testületben a parancsnokok ne tudtak volna alárendeltjeik akciójáról – olvasta fel ítéletét Salvatore Sinagra bíró.

Roberto Maronit, az Északi Liga által delegált belügyminisztert mindez nem hatotta meg. „A fellebbezés kimeneteléig az érintett rendőrök ártatlanok, a helyükön maradnak” – mondta.

A rendőrök között akadt azért bűnbánó. – Hentesmunkát végeztünk, szégyenlem magamat – vallotta a genovai idegenrendészet volt parancsnokhelyettese, a drogellenes igazgatóság mai vezetője, Michelangelo Fournier.