Új-Mexikó állam új, a marihuána gyógyászati felhasználására vonatkozó törvényének az volt a célja, hogy lakosainak százai, akik krónikus fájdalomtól és más súlyos, legyengítő betegségektől szenvednek, nyíltan, biztonságosan hozzájuthassanak a droghoz. Új-Mexikó azt remélte, hogy az engedélyhez kötött, nonprofit alapon működő terjesztők engedélyezésével javít a más államokban, például Kaliforniában vagy Coloradóban működő, teljesen szabályozatlan rendszeren, amelyben üzleti alapon működő terjesztők százai jelentek meg és az állam lényegében képtelen őket ellenőrizni.

Ám a folyamat - a kezdeti mag megszerzésétől (Amszterdamból, közvetítő útján) a házhoz szállításig (egy volt tengerészgyalogos dolga) - még Új-Mexikóban sem a gyáváknak való. A kísérlet részvevői soha nem tudják, mikor tartóztatják le őket, mert a szövetségi törvény változatlanul tiltja a marihuána előállítását, árusítását és felhasználását.

A szövetségi igazságügyi miniszter hivatala megváltoztatva a Bush-kormány politikáját, márciusban közölte, nem indítanak eljárást a drogot gyógyászati célból terjesztőkkel szemben, amennyiben azok betartják saját államuk törvényeit. E nyilatkozat felbátorította Rhode Island államát, hogy az új-mexikóihoz hasonló törvényt fogadjon el, amely engedélyt ad három "segélyközpontnak" hogy 2012-től előállíthasson és terjeszthessen marihuánát.

Ám az elmúlt hetekben rendőri szervek, köztük szövetségi hatóságok, rajtaütöttek Kalifornia és Washington állambeli elosztókon és miután a szövetségi törvény nem változott meg, sokan továbbra is félnek a bűnvádi eljárástól.

Mindenesetre az új-mexikói páciensek körében nagy volt az igény. A elmúlt két hónapban, amióta a Santa Fe-i Természetgyógyászati Intézet elkezdett marihuánát osztani, mintegy 400 beteg iratkozott fel a programba, mondta el egyikük, Robert Pack, aki - tagja az igazgatótanácsnak is - a drogot arra használja, hogy csökkentse epilepszia elleni gyógyszereinek mellékhatásait.

A mohó páciensek már kimerítették a kezdetben rendelkezésre álló készletet, és a szervezet ebben a hónapban igyekszik több marihuánát előállítani - ami kihívás, mert a heteken át tartó eső akadályozta a szárítási és tartósítási folyamatot.

Húsz másik nonprofit szervezet szeretne engedélyt kapni Új-Mexikó államtól marihuána előállítására és értékesítésére, ezeket azonban az állam egészségügyi tárcája - személyiségi jogokra és az érintettek biztonságára hivatkozva - nem kívánja megnevezni. Miután e szervezetek - ha csak nem azonosítják magukat - névtelenek maradnak, más ellenőrző hatóságok, - például a mezőgazdasági tárca, amely kontrollálhatná a termesztési módszereket - nem tudnak felügyeletet gyakorolni.

Ez a titkosság viszont aligha van összhangban a törvény céljával, hogy ti. segítsék a marihuánára utalt betegeket kilépni a nyilvánosságra, illetve nyíltan hozzájutni a droghoz. (...)

A Santa Fe-i Természetgyógyászati Intézet számára a termesztési folyamat idegtépő volt. A palántákat (az állami előírások szerint egyszerre legfeljebb 95 darabot) ablaktalan, acélajtókkal lezárt, mozgásérzékelőkkel felszerelt falusi épületben termesztik. Hogy a növények maró bűzét ne engedjék ki, karbonszűrőket alkalmaznak. Annak ellenére, hogy az épület rejtett helyen áll és high-tech riasztórendszerrel van felszerelve, a termesztő, aki ragaszkodott a névtelenséghez, elmondta: állandóan fél, hogy kirabolják.

"Ha a Brink's pénzszállító cég páncélozott kocsiját vezetném, valószínűleg ugyanígy érezném magam", mondotta a termesztő, egy régi biofarmer, aki elmondása szerint "marihuánatermesztőktől" tanult Amszterdamban.

A drog kiszállítása is nyomasztó feladatnak bizonyulhat. A Belbiztonsági Minisztérium tájékoztatta a csoportot, hogy a futárként dolgozó volt tengerészgyalogos ellen eljárás indulhat, ha megállítják a számos határvédelmi ellenőrző pont egyikénél, Új-Mexikó déli részén, ahol sok ügyfél lakik.

"A belbiztonságiak nagyon, nagyon, de nagyon világossá tették: utasításuk úgy szól, hogy ha nálad van, ők elkobozzák", így az intézet főnöke.

Az intézet termesztője először egyenlő mennyiségben állított elő két cannabis fajtát - az egyik élénkítő, a másik nyugtató. Ám az élénkítő hatású gyorsan népszerűbbnek bizonyult a páciensek körében, miután sokan közülük morfiumot vagy más narkotikumot használnak a bénító fájdalom ellen, ami azonban elkábítja őket.

"Olyasmit szeretnének, amitől tiszta marad a fejük", mondja a termesztő, hozzátéve: az élénkítő fajtát használók úgy érzik, "mintha az intelligenciahányadosuk 20 ponttal emelkedett volna."

Jóllehet 1996 óta 13 állam legalizálta a marihuánát gyógyászati célokra, a legtöbbjük nem segít a betegeknek abban, hogy hozzá is juthassanak. Coloradóban egy alternatív újság vállalta a feladatot: felvesz egy "fűkritikust", vele vizsgáltatja meg az államban működo sok, ellenőrizetlen elosztóhelyet.

Rhode Islandban, ahol 2007-ben legalizálták a gyógyászati marihuánát, de csak az idén változtatták meg a törvényt, hogy működhessenek nonprofit termelők, továbbra sem világos, hogy a városok megtilthatják-e területükön az elosztók működését, vagy hogy a termesztők módot kapnak-e a drog kiszállítására a betegekhez.

Rob Mooney, a betegek egyike, aki állami engedélyt kapott a drog használatára, elmondta: mind az engedélyezett terjesztőktől - akik egyszerre fejenként két páciens részére állíthatnak elő és adhatnak el marihuánát - mind pedig az utcai drogárusoktól "végül is szemetet kaptam, amitől rosszul lettem." (...)

Dr. Alfredo Vigil, Új-Mexikó egészségügyi hivatalának vezetője kijelentette, hogy a gyógyászati marihuánaprogramok szoros ellenőrzése kulcsfontosságú.

"Valószínűleg el tudja képzelni, mindenféle érdekes emberek bukkantak fel, akik azt mondták, ťMi termelők akarunk lenniŤ. Ha a programot ellenőrizetlenül bonyolítjuk, s aztán nagyon rossz dolgok történnek, akkor oda az egész program."

A cikk 2009. október 10-én jelent meg a The New York Times hasábjain.