- Ugyan, miért lenne Oroszország soknemzetiségű - legyint Belov, miután gyakorlott pálcikázással bekapott egy kaviáros sushit. Bár a 143 millió orosz állampolgárnak csak 70 százaléka vallja magát orosz nemzetiségűnek, a bevándorlásellenes fiatalember szerint ide kell számítani a beloruszokat és az ukránokat is, akikkel együtt az arány már 90 százalék feletti. - A tatárok meg orosznak tekintik magukat, a finnugorok is, úgyhogy marad a Kaukázus, ahol viszont szintén majdnem mindenütt az oroszok vannak többségben - von mérleget a DPNI vezetője egy újabb, ezúttal lazacos sushit wasabiba mártva.

Alekszandr Belovot a beszélgetésre elkísérte Tor néven bemutatkozó sajtósa is. (Kissé furcsa, hogy egy "tiszta" Oroszországról álmodó aktivista miért Thort, a germán hadistent választja vezetéknévként az ősszláv Jarilo, Szvarog vagy Perun helyett. Igaz, azok meg indoiráni eredetűek. Hiába, nehéz dolog a fajtisztaság, az ember folyton valakivel közös ősökbe botlik.) Belov hadisten nevű kollégája e ponton bólint, mondván, az országban az oroszok érdekeit kell nézni, elvégre az orosz kultúra dominanciája megkérdőjelezhetetlen. Nyomatékul belekortyol "glintvejn" néven rendelt alkoholmentes forralt borába.

A DPNI legfőbb céljának az egykori Szovjetunió tagköztársaságaiból - leginkább Közép-Ázsiából és a Kaukázusból - érkező bevándorlók kiutasítását tekinti, bár nem volna ellenére az Oroszországhoz tartozó Észak-Kaukázus népeinek - főként a csecsenek - "röghöz kötése" sem. Újabban a kínai piacok elleni akciókban véteti észre magát, különösen, miután a nyáron - számos hatósági visszaéléssel, vitatható áruelkobzással kísérve - végleg bezárt Moszkva és az ország legnagyobb piaca, a Cserkizov, ahonnan a város délkeleti negyedébe vándorolnak át a keleti árusok.

A hét éve létrehozott, saját adatai szerint tízezer tagot számláló DPNI a létező feszültségre adott radikális válaszaival sokak körében népszerű, a hatalom azonban tiltva tűri a szervezetet. (Belov a közelmúltban felfüggesztett börtönbüntetést kapott etnikai alapú uszításért, ami nyomán nyáron le is mondott a DPNI irányításáról, de a gyakorlatban továbbra is ő számít vezetőnek.)

- Obszcén módon kritizáltam a végrehajtó hatalmat, negatív összefüggésbe hozva azt a zsidósággal - idézte a bírósági állásfoglalást Belov, jelezve, hogy konkrétan etnikai uszítással nem vádolták. (A bírósági indoklásban valójában benne van az is, hogy a november 4-i felvonuláson, a november 7. helyett néhány éve hivatalossá tett, ám gyakorlatilag a nacionalista csoportok által kisajátított ünnepen a zsidók, a közép-ázsiaiak és a kaukázusiak ellen uszított.)

Ugyanakkor egyesek szerint a titkosszolgálatok révén a hatalom titokban támogatja a DPNI-t a radikális csoportok megosztása és ellenőrzése céljából. Ezt Belov visszautasítja, bár a szervezet sorsát a radikális Rógyina (Haza) párttal hozza párhuzamba, amely köztudottan Kreml-projektnek számított kezdetben, csak túlzott önállósodása után számolták fel, miután váratlanul sok szavazatot gyűjtött be a 2002-es parlamenti választásokon. (Vezetője, Dmitrij Rogozin gyorsan vissza is talált a hatalomba, jelenleg Oroszország állandó képviselője Brüsszelben a NATO tárgyalópartnereként.)

- A mai hatalom jellegéből adódóan minden, általa nem ellenőrzött csoportot gyanúval fogad. Az egykori KGB-tisztek ma is meg akarják fosztani az embereket a választás lehetőségétől - kezdi hatalomkritikáját Belov, lényegében ugyanazt hiányolva, amit a Kreml demokratikus ellenzéke is: a szabad választásokat és a szabad tömegtájékoztatást. Dmitrij Medvegyevet "ideiglenes államfőnek" nevezi, utalva arra, hogy elődje, az őt posztra segítő Vlagyimir Putyin továbbra is a hatalom valódi birtokosa, jelenleg kormányfőként. - A hatalom képmutató, belpolitikai használatra ellenséget csinál a Nyugatból, miközben megtakarításait ott őrzi - mondja Belov, megjegyezve, hogy a Kreml mostanra már Ukrajnából és Grúziából is ellenséget kreált, noha mindez "csak mítosz". (Ehhez képest a DPNI a tavalyi dél-oszétiai grúz-orosz fegyveres konfliktus után a grúzok kiutasítását és vagyonuk elkobzását követelte.)

- Igen, a hatalom jellemzésében egyetértünk a demokratákkal, de a következtetéseink mások - magyarázza Belov, miért nem merül fel az együttműködés a többek között Borisz Nyemcov egykori kormányfőhelyettest, Mihail Kaszjanov exkormányfőt és Garri Kaszparov sakkvilágbajnokot tömörítő Szolidaritás ellenzéki szervezettel. (Utóbbi pártként való bejegyzését a hatóságok mindeddig megtagadták.)

- Nem mennék bele abba, hogy milyen társadalmi rendet szeretnénk. A józan ész hívei vagyunk, nem a középkorban, hanem modern információs társadalomban élünk. Minden ideológiának, így az "Oroszoknak Oroszországot" eszméjének is meg kell felelnie az új kor kihívásainak is - vált brosúranyelvre az egykor információs biztonságból diplomázott Belov. - A szocialista-kapitalista felosztás már ötven éve elavult, én az erős állam mellett a szabadpiac és a nemzetek közötti együttműködés híve vagyok, de a multinacionális korporációk és a nemzetek feletti szervezetek, például az ENSZ vagy a Világkereskedelmi Szervezet nélkül - adta meg az etatista-liberális-izolacionalista-posztglobalista koktél receptjét Belov, enyhe anarchoszindikalizmussal fűszerezve. - Szólásszabadságra, a hatalom ellenőrzésére és arra van szükség, hogy a papíron létező állampolgári jogok a gyakorlatban is érvényesüljenek - ment át demokratába. - Soha annyi csalás nem volt a választásokon, még a Szovjetunió vagy a kaotikus jelcini éra idején sem, mint most, amikor busszal viszik tömegesen az illegális munkavállalókat, hogy tucatnyi helyen voksoljanak - jegyzi meg, gyorsan meg is jelölve ezzel a végső felelősöket, hogy gondolatmenete végére mégiscsak visszatérhessen a megszokott ideológiai ösvényre. - A legnagyobb csalások Mariföldön és Ingusétiában voltak - érvel Belov, igazolva ezzel, hogy ahol kevesebb az orosz, ott több a csalás.

A 33 éves aktivista szerint el kellene érni, hogy olyan valódi demokrácia legyen, "mint a szovjet tragédia lezárulta után újjászületett Kelet-Európában", amit a radikális pártok legutóbbi előretörése is igazolt, amire Oroszországban az elit ellenében nincs esély. A DPNI-re Belov szerint nem annyira a radikális nézetei miatt neheztel a hatalom, hanem azért, mert egy új, nacionalista vezetés hatalomra kerülését szorgalmazza.

- Sokan támogatnak minket a hivatalnokok, rendőrök köreiben is, ezt sokszor el is mondják négyszemközt. Egyetértenek abban velünk, hogy tennünk kell az invázió ellen - véli Belov, aki szerint börtönbüntetésének felfüggesztése is a csöndes támogatás bizonyítéka, vagy az, hogy a két évvel ezelőtti kondopogai események után ejtették az ellene indított eljárást. (A Finnország közelében fekvő orosz városban három éve néhány napos zavargás tört ki egy csecsenek és oroszok közötti, gyilkossággal végződött kocsmai verekedés nyomán. Belov a tiltakozó helyiek és a rendőrök között közvetített, a pódiumról "csótányirtásról" szónokolt. Az eseményekről könyve jelent meg az ősszel.)

- Észak-Kaukázusból menekülnek az oroszok. Szükség volna arra, hogy az állam érvényesítse a kolonizáló oroszság érdekeit a térségben - adja meg a receptet Belov az újra egyre labilisabb térség pacifikálására. Azután ennek azonnal ellentmondva hozzáteszi, hogy Oroszország minden állampolgárának azonos jogokkal kell rendelkeznie.

- A szervezet adományokból tartja fönn magát, és lelkesedésből - állítja Belov, bár egykori párttársai közül többen a kassza kisajátításával vádolták meg. Meglepő módon nem csak nyíltan idegenellenesek állítanak ki csekket. - Kétszer is kaptunk nagy összeget az indiai oktatási minisztérium egyik alkalmazottjától - említ meg egy váratlan támogatót. - Rá is kérdeztünk, hogy nem tévesen utalt-e, de megerősítette, hogy tudja, kikről van szó. Azt mondta, nagyon helyes, hogy megpróbáljuk visszaszorítani a muzulmánokat, ezért támogat minket - mondta Belov, narancslével lekísérve az utolsó sushit.

Hiába, nehéz dolog az idegenellenesség, az ember folyton valakivel közös ellenségbe botlik.