Kalandos úton sikerült egy nemzetközi dokumentumfilmes csoport tagjainak, gyakran életük kockáztatásával leforgatni, majd több ellenséges ország - a Szovjetunió, Észak-Korea, Vietnam, a Vörös Khmerek uralta Kambodzsa valamint VSZ- és KGST-államok - érintésével és a releváns határőrizeti szervek és titkosszolgálatok trükkös, ám szintén nem kockázatmentes kijátszásával a szabad világ területére csempészni az itt bemutatott rendkívüli felvételt. Állítólag.

A film évtizedekig hevert egy londoni ház padlásán, és nemrég került elő, amikor az épület új tulajdonost kapott. Az alkotással együtt előkerült egy napló is, amely részletesen dokumentálja a film elkészítésének és Európába juttatásának kalandos útját, és arra is fényt derít, hogy az angolszász titkosszolgálatok, megmagyarázhatatlan indokok alapján megtiltották a felvétel nyilvános bemutatását. Állítólag.

Anélkül, hogy ítészkedni akarnánk, annyit megkockáztathatunk, hogy a tartalom és a forma dialektikus egységére - a többi között Mao marxista-leninista útmutatásai alapján - joggal nagy súlyt fektető kínai művészek, bár minden kétséget kizáróan a kort megelőzve és a burzsoá világ dekadens teljesítményét megszégyenítve forognak, zenei produkciójuk, különösen ami az összhangzattan alapjait illeti, hagy némi kívánnivalót maga után. Elemzők szerint.

Mindazonáltal a zene a kulturális forradalom Kínájában is mindenkié volt, nem pedig egy szűk, mások kizsákmányolásán meggazdagodott elité. Húzták alá.

Az a véletlen műve, hogy pont most, karácsonykor jutott el a dailykohn redakciójába. De nem panaszkodunk. Tudtuk meg.

U.i.: Egy pár mákospalacsinta a jutalma annak, aki hiteles fordítást juttat el a dailykohn szerkesztőségébe - izsakp@yahoo.com - a felvételen látható színpad-felirat szövegéről.