Ötszáznál is jóval több kollégát rúgnak ki a közszolgálati médiából - volt a mai nap híre.

Egyrészt persze mélységesen együttérzek azokkal a kollégákkal, akik most, az utcára kerülve egzisztenciális válságba esnek, családjuk kenyérkereső nélkül marad.

Másrészt azonban sok minden más is az eszembe jut ezekről a tömeges, mondhatnám tömbszerű kirúgásról, és áldozatairól.

Pl.:

a) a köz minden jel szerint totálisan közömbös a kirúgott közszolgákkal szemben; nincs az a szép hang - mondjuk Rábai Balázsé - aminek elvétele miatt kész lenne a köz felháborodni

b) milyen az a közszolgálati média, ahol nincs 1, 2, 3, n kolléga, akikért az utcára mennének - tüntetni - a zemberek? (ez a közszolgálati média magán viseli az ú.n. rencerváltás számos ellentmondását, pl. azt, ami úgy szól, hogy a lácólag leghívebb rencerhívők forgatták meg a leggyorsabban és a legalaposabban a köpönyegeiket, és kínálták fel lakájszolgálataikat az új uraknak - én csak a Hajdú János féle A Hétnél megfordult néhány kollégára emlékeztetnék, akik a ballisztikus rakétákat megszégyenítő sebességgel fordultak szembe egykori önmagukkal, úgy, hogy azért a nekünk szánt köpések szerencsére még ők magukat érték. kondor katalin, franka tibor, stefka istván, lakatos palika, és persze sugár andriska & chrudinák alajos. Morális mocsárban kezdett ú.n. polgári plurális médiát szervezni a jobb sorsot érdemelt Antall múzeumigazgató úr - meg is lett az eredménye. Aztán Horn elvtárs is hozzátette a magáét: ő úgy gondolta, hogy okvetlenül az intellektuális puhapöcsűek kasztját kell helyzetbe hozni az elvben versenyviszonyok közé kerülő elektronikus médiában - ez aztán garantálta is , hogy Magyarországon épüljön fel Európa leghányadékabb kereskedelmi televíziós rendszere; ezekhez hasonuljon a kereskedelmi rádiózás és a bulvár  újságírás is, továbbá: őket tekintse iránymutatónak a közszolgálati és a maradék minőségi média is. 1990 óta versenyt futnak "a legalacsonyabb színvonalú médiaszolgáltatás" megkülönböztető címért a piac szereplői kezdve az MR-rel az RTL Klubon át a Népszabadságig. Hovatovább el lehet mondani, hogy a rencerváltás előtt inkább voltak pártsemleges műsorok, szerkesztőségek, véleményvezérek, mint manapság. Ipper Pál 168 Órája és Hajdú János A Hét c. magazinja ezerszer kiegyensúlyozottabb volt, és szakmailag színvonalasabb,  mint 2011-ben bármely hasonló (persze ma nagyságrendekkel kisebb) nézettségű, hallgatottságú közszolgálati vagy kereskedelmi műsora.)

c. Fentiekhez jön még, vagy inkább abból következik, hogy nem nőttek fel húsz év alatt igazi médiaszemélyiségek (le a kalappal a "Tillák" előtt), ill. az olyan szakmai kiválóságokra, mint pl. Kálmán Olga óhatatlanul rávetül az őt foglalkoztató csatorna tulajdonosainak politikai mutyizásának összes ódiuma, ami nem igazán tesz jót a hitelességének.

Szóval ami a lényeget illeti, talán elég lett volna annyit írnom, hogy a most kirúgásra kerülő közszolgálatiak előtt is bántak el nagyon sok kollégával anélkül, hogy bárki megemlékezett volna róluk; maguknak tegyenek szemrehányást, ha úgy érzik, igazságtalan, hogy nem mozdul meg értük a köz. Az ok egyszerŰ: alighanem senki sem érezte úgy, hogy valóban a közt szolgálnák. Ilyen tekintetben most végre tisztább lesz a helyzet: tudhatjuk mostantól, hogy az úgynevezett közszolgálati médiában foglalkoztatottak az aktuális, orbáni hatalom bérmunkásai. Köszönjük  Viktor!