Bár a kiváló Blahó mester megpróbálja bagatelizálni a dolgot, az a tény, hogy Orbán Viktort, soros EU-elnöki minőségében, úgymond időzavar miatt nem hívták meg a szombati párizsi csúcstalálkozóra, ahol a líbiai katonai beavatkozásról tárgyaltak, óriási pofon MAGYARORSZÁGNAK - amit egyes egyedül kormányfőjének köszönhet.

Örülnék, ha valaki megcáfolna, de szerintem az EU és a NATO történetében ilyen látványosan még soha nem negligáltak (vettek semmibe) egy TAGORSZÁGOT, pláne olyankor, amikor éppen az európai közösség egyik fontos koordináló tisztét látja el.

Nincs mit szépíteni a dolgon: a pojáca Orbánt leírták és most meg is alázták. Csak az a baj, hogy ennek a levét mi isszuk meg. Az ilyen "gesztusok" áttételesen sok mindenre kihatnak; részeivé válnak az országimázsnak.

A kormányfő helyében sürgős önvizsgálatot tartanék; és a többi között azonnal elzavarnám azokat a tanácsadóimat (köztük Martonyi János külügyminisztert), akik a "kurucos" külpolitikai kurzus végletes kiélezésére rávettek (vagy nem beszéltek le róla). De tudom, nem lesz korrekció, sőt, a sértett zseb-Napoleon további kül- és belpolitikai károkat okoz hazánknak, ha valaki meg nem állítja...