A BELGA - hirdeti legfrissebb címlapján és az azt  ábrázoló plakátokon úton-útfélen a kormánypárti Heti Válasz, és nincs belőle botrány. Pedig ez a címlap - alig kódolt, mondhatni sunyi antiszemitizmusával - botrány.*

Persze mondhatnám azt is, hogy Borókai Gáborék csak szeretnek viccelődni. A pesti ember szótárában - és az enyémben is - "A belga" emberemlékezet óta a zsidó viccek visszatérő alakjához, Kohn Úrhoz kötődik. A vonatkozó vicc számos változata forog közszájon. A poén mindegyikben ugyanaz.

Az én kedvencem az, amelyikben Kohn disszidál és Belgiumban telepedik le, ahol behívják katonának. Az újoncok a gyakorlótéren lődörögnek, amikor az őrmester szétterpesztett lábbal megáll előttük, és elkiáltja magát:

- Viiii...gyázz!

Mindenki megmerevedik, az őrmester tovább üvöltözik:

- Sorakozó! Flamandok jobbra, vallonok balra!

A katonák követik a parancsot, csak Kohn nem mozdul: középen marad, s ezzel sikerül kiváltania az őrmester végtelen haragját.

- Maga süket? Hogy hívják? - rivall rá az őrmester.

- Jelentem, Kohn vagyok.

- És miért nem vitte már odébb a valagát?

- Azt kérem nem tetszett mondani, hogy mi, belgák hova álljunk.

Ez egy nagyszerű vicc. Viszont szalonzsidózássá válik abban a formában, ahogy Borókaiék használják.

Örülnék, ha Borókai kolléga megcáfolna, és elmagyarázná: szó sincs arról, hogy címlapjukon lezsidózták volna Andor Lászlót, azután, hogy a Fidesz egyik alelnöke elvitatta tőle becsületét, politikai ágyastársuk, a Jobbik pedig lehazaárulózta.

Megjegyzem, hogy mielőtt végleges formába öntöttem ezt a blogbejegyzést, a Facebookon megszondáztam barátaimat, ismerőseimet: mit gondolnak az inkriminált címlapról. Azoknak, akik válaszra méltattak, szinte kivétel nélkül a viccbeli "belga" jutott az eszükbe, de többek szerint a Heti Válasz címlapja "nem sértő", illetve "nem kell annyira érzékenynek lenni". Mások szerint "a Heti Válasz olvasói tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy ez egy "Kohn és Grün"-vicc poénja. Nem túlkódolt poén ez...", illetve, "ez sajátos (és ügyes) játék, mert alkalmas az összekacsintásra a kódolt célzásra vevő közönséggel, de úgy, hogy karunkat széttárva ne értsük, ha netán valaki kifogást emelne."

*( Magával a címlapcikkel nem foglalkozom. A nem tehetségtelen, bár az elfogultságtól izzadságszagú Ablonczy Bálint tollából való, s látszólag Andor László, az Európai Bizottság magyar tagjának "botrányos" (szerintem csak szerencsétlen) viselkedését elemzi, t.i., hogy nem volt jelen a Bizottság azon ülésén, amikor a Magyarországnak szánt támogatások megkurtításáról szóló javaslatról döntött a testület, s szemére veti, hogy nem állt ki a magyar érdekek mellett. Példákkal igyekszik alátámasztani, hogy más nemzetek biztosai bezzeg nem tartják ennyire szentnek esküjüket és olykor keményen lobbiznak az őket küldő ország érdekében. Ablonczy az aktuális hatalmi kánonhoz igazodva azt igyekszik sugallni a konzervatív hetilap olvasói számára, hogy a baloldal elárulja a magyar érdekeket Brüsszelben. A dolgozat egyébként - és ez a szerző becsületére legyen mondva - nem erősít rá a címlap "üzenetére".)