dailykohn

dailykohn

Orbán, Mao, a verebek és szegény Cseh Tamás, aki már nem tud visszabeszélni

Már több x elhatároztam, h. nem foglalkozom Orbán Viktorral, de mindig kiprovokálja. Itt van ez a mai (tegnapi) beszéde a Polgárok Házában...

Már több x elhatároztam, h. nem foglalkozom Orbán Viktorral, de mindig kiprovokálja.

Itt van ez a mai (tegnapi) beszéde a Polgárok Házában (PH a továbbiakban). Nem kell hozzá jóstehetség, hogy belássuk: napokig ezt a csontot fogja rágni a média - de hát erre is megy ki a játék; uralni a médiateret, eldönteni, hogy mi legyen a téma.Orbán mindig is értett ehhez,vagy ha nem ő, hát akkor a tanácsadói, mindegy.

Én most itt nem foglalkoznék azzal a szöveggel, hogy a Fidesz a polgári körök nélkül ma egy kis vacak párt lenne - inkább azon törném a fejem, hogy mi lehet a kijelentés mögött: a döntő ütközeten már túl vannak? Én nem emlékszem semmilyen ütközetre, legfeljebb a TV-székház ostromára, egy tank nevetséges elkötésére, randalírozásokra,és mindezek mögött rendre Orbán egyértelmű heccbeszédeire, továbbá a párt folyamatos destrukciójára a törvényhozásban. Mindez azonban nem áll össze nekem ütközetté, pláne nem döntő ütközetté. Sejtem, hogy miről van szó, persze: a Gyurcsány fölött aratott győzelmen. Csakhogy ez csúsztatás. Gyurcsány legfőbb ellenfele saját maga volt, no és persze pártja és kormánya, benne a testvérpárt SZDSZ-szel, annak is üzleti platformjával, élén az általa delegált kókler Kóka Jánossal. A Fidesz ebben másodhegedűs volt -a már említett módokon. De ezt a döntő ütközetben aratott győzelemként deklarálni?! Hát, nem tudom. Fair playnek semmiképp nem nevezném, hogy ismét legendásan jóindulatomat dokumentáljam :)

Engem Orbán küzdelme  Mao híres kampányára emlékeztet, amelyet a szegény szerencsétlen verebek ellen indított (s, amelyről, mellesleg, az ELTE egyik honlapján bukkantam egy okos összefoglalóra; furcsa módon csak angol nyelven - itt érhető el.)    

A Nagy Verébkampány az 1958-ban kezdődött és 1962-ben gyászos véget ért Nagy Ugrás egyik első eszement kezdeményezése volt, része a Négy kártevő - a patkányok, legyek, szúnyogok és verebek - elleni össznépi háborúnak, amelyet Mao hirdetett meg.

A verebek azért kerültek a célkeresztbe, mert állítólag pusztították a gabonát, ezzel veszélyeztetve a kínai emberek jólétét. A párt mozgósította hát a parasztokat, hogy minden eszközzel irtsák a verebeket, az emberek pedig követték a parancsot: fazékfedőkkel és mindenféle zajkeltő eszközzel szaladgáltak a földeken, hogy elkergessék a madarakat. Nem hagyhattak egy pillanatig sem nyugtot nekik: az ellenséges madaraknak végkimerültségben kellet a földre hullaniuk, hogy ott aztán az öntudatos földművesek végezzenek velük.  De ez nem volt elég, el kellett pusztítaniuk a fészkeket, a tojásokat, agyon kellett ütniük a fiókákat.

A kampány a világtörténelem valószínűleg legnagyobb, állatok ellen elkövetett tömegmészárlása volt. És, talán mondani sem kell, hogy tökéletesen értelmetlen, sőt kontraproduktív.

Kezdetben ugyan javultak a terméseredmények, ám 1960-ban már a kínai tudományos akadémia tudósai is arról számoltak be, hogy a verebek több rovart pusztítottak el, mint gabonát. Mao ennek nyomán leállíttatta a kampányt, de már késő volt: a verebek hiánya nyomán elszaporodtak a kártevők, és csak fokozták a gabonahiányt s vele az éhínséget, amit a Nagy Ugrás egyéb intézkedései és a kedvezőtlen időjárás idézett elő.

Lehet, hogy Orbán Mao-t tanulmányozta? 

Remélem, hogy nem - akkor ugyanis rossz belegondolni, mi vár ránk, amikor majd nekilát a polgári körösökkel együtt megoldani a "Nagy Feladatot". Hogy mi lesz ez? Átadom a szót a vezérnek, ahogy a NOL-ban olvastam: "Ez életünk legnagyobb feladata lesz; a döntő ütközeten túl vagyunk, de jönnek fontos csaták, s egy óriási feladat áll előttünk: az, hogy ha már felépítettük a Polgárok Házát - ami egy pajzs, egy otthon -, egy másik épületet is fel kell építeni, de ezt 93 ezer négyzetkilométeren, a magyarok régi-új otthonát."

Isten óvjon engem egy olyan otthontól, amelyet a Kossuth téri szájtépők, a Szabadság téri kődobálók, a mindenfelé randalírozók, az Orbán Viktor polgári körében nevelkedett Vona Gábor és böllérjelmezben rohangáló árpádsávos bajtársai építenek fel a nagyszájú törpe-csatár elképzelései szerint. Ez ugyanis minden lehet, csak polgárok békés, nyugodt otthona nem.

De van ennél, morális szempontból egy fájdalmasabb és fontosabb megjegyezni valóm is Orbán tegnapi beszédével kapcsolatban. Ez pedig Cseh Tamás emlékének aljas indokkal elkövetett nyilvános meggyalázása. Orbán ugyanis nem kisebb arcátlanságot követett el, mint hogy kisajátította az órákkal korábban eltemetett bárdot - "Ha az ember legjobb katonája meghal, azt jelenti, hogy a döntő ütközeten már túl vagyunk" - , aki erről már soha nem tudja elmondani a véleményét. Szégyen & gyalázat.

 

2009.08.28 00:08

Ajánlott cikkek

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.