Orbán Viktor úgy fog járni, mint egyiptomi barátja, Hoszni Mubarak: elkergeti a nép. Ja, ez nem  egy újabb Kohn-Grün-vicc. Ezt halál komolyan így látom.

Nem vagyok, nem voltam magánnyögdíjpénztári tag, úgyhogy az én befizetéseimet nem államosította a pasas; de bennem is felment a pumpa, amikor ma olvastam a szövegét, amelyben egyrészt megalázta a közel hárommillió embert, akiket átvert, majd még ennél is cinikusabb stílusban kiszólt a kisebbségnek, amely maradt a rendszerben, s akiket ezért nyilván előbb-utóbb megbüntet a nemzeti együttműködés kormánya. A legjobban persze az háborított fel, hogy megüzente az alkormánybíróságnak: ne is erőlködjenek, úgy sem tudnak olyant mondani, ami a nyugdíjkassza lenyúlásának programját visszafordíthatná.

Szerintem előbb-utóbb a bárányok is rájönnek, hogy nem ilyen fűre, nem erre a legelőre vágytak. Az egyiptomi tömegek is nyájaknak tűntek...

(Ma még úgy hírlik: Mubaraknak nem áll szándékában távozni a hatalomból, ám napról napra közelebb kerül ahhoz a pillanathoz, amikor már nem számít majd, hogy mi a szándéka. Minél tovább feszíti a húrt, annál rosszabb vége lesz.)

Ezt csak azért tartottam fontosnak megjegyezni, hogy nyoma legyen, amikor majd bekövetkezik.

Addig tessék gyönyörködni az éppen a jövőben bizakodó két vezetőben. (Tudniillik: A január 24-én, mondhatni percekkel a népfelkekés kirobbanása előtt Kairóban Mubarakkal folytatott megbeszélésről Orbán Viktor úgy fogalmazott: „a jövőről tárgyaltunk, az elnök optimista”.)

Csak annyit tennék hozzá: én is hihetetlenül optimista vagyok :-)

...és kb. így fest majd a Kossuth tér, amikor már nem kér majd a nép...