Volt egyszer messzi földön egy gyönyörű, önálló, magabiztos

hercegnő, aki egy szép napon a kastélya melletti zöldellő

mezőn a kristálytiszta tó partján , környezeti kérdésekről elmélkedve,



egyszercsak meglátott egy békát.



A béka ráugrott a hercegnő térdére, és azt mondta: Oh

csodálatos hölgy, valamikor daliás herceg voltam, amíg el

nem átkoztak, ha megcsókolnál, ismét jóvágású fiatal herceg

lehetnék, és akkor drágám összeházasodhatnánk,

beköltözhetnék a kastélyodba az anyámmal együtt, ahol

főzhetnél, moshatnál ránk, nevelhetnéd a gyerekeinket, és

emiatt örökké hálás és boldog lehetnél.



Aznap este, miközben a gyönyörű hercegnő könnyű vacsoraként

fehérborban és enyhe hagymamártásban megfuttatott fenséges

békacombot szopogatott, magában elmosolyodva így szólt: én

 nem így gondolom...

Beküldte: Gy. S.