2010. március 28-án Makó városában a szélsőjobboldali fenyegetés ellenére megtartottak egy jótékonysági rendezvényt, amelynek célja az volt, hogy pénzt gyűjtsenek Urbancsok Zsolt makói helytörténész A Holokauszt gyermekei című  interjú- és tankönyve megjelentetésére. Korábban elterjedt,  hogy a rendezvényt lefújták, mert "nem volt elegendő érdeklődő", mégpedig azért nem, mert ismeretlenek megfenyegették a szervezőt és a helyszín, a Korona szálló tulajdonosát, s a szélsőjobbnak sikerült olyan légkört  teremtenie Makón, amelyben az emberek - gondolom, zsidók és nem-zsidók - jobbnak tartják nem mutatkozni a helytörténész által a makói zsidóság  örökségének megőrzéséért kezdeményezett Dr. Kecskeméti Ármin Egyesület rendezvényén.

Dr. Kecskeméti Ármin makói rabbi volt, aki 1944-ben mártírhalált halt az ausztriai Strasshofban.  Emléktábláját a múlt év őszén összetörték, helyére holokauszt-tagadó jelmondatot festettek. Urbancsok Zsolt ezt követően kezdeményezte az egyesület létrehozását.

Az alábbiakban azt a levélváltást olvashatják, amelyet Urbancsok Zsolt és Dr. Ferge Zsuzsa, Dr. Kecskeméti Ármin unokája folytatott a vasárnapra tervezett jótékonysági rendezvény kapcsán. Döbbenetes kordokumentum, amelynek számomra ez a fő üzenete: ha hallgatunk, holnap mindenhol Makó lesz.

Kalapot emelek Ferge Zsuzsa és mindazon személyek  -  köztük György Péter esztéta, Székhelyi József színész, Závada Pál, Csaplár Vilmos író és Buzás Péter szocialista polgármester és felesége - előtt, akik elmentek a makói Korona szállóban tartott, az eredetileg elképzeltnél szűkebb körű rendezvényre és saját példájukkal erősítették meg Bibó híres útmutatását: Demokratának lenni mindenekelõtt annyit tesz, mint nem félni…”

Mint a Népszabadság tudósítója beszámol róla, a vasárnapi összejövetel helyszínén 10-15 bőrfejű tüntetett.

Nem árt felidézni, hogy a Randolph Braham Holokauszt-kutató által szerkesztett A magyarországi Holokauszt földrajzi enciklopédiája című munka szerint az első zsidók a 18. században érkeztek Makóra. Lélekszámuk fokozatosan emelkedett, Hitközségük 1749-ben létesült; a Chevra Kadisát 1748-ban alapították. Az idők folyamán kórházat is létrehoztak, az első iskolájuk pedig 1770-ben alakult. A településen 1773-ban már 50 családban 158 zsidó lakott. Az 1786-os népszámlálás szerint Makónak 458 zsidó lakosa volt, 1840-ben pedig 1120 (5,4 százalék). A dualizmus korában hatalmas bevándorlás indult meg lengyel és galíciai területekről, aminek köszönhetően az 1880-as években az izraeliták száma már a háromezret is meghaladta. Ezáltal gazdasági jelentőségük is tovább nőtt. A Horthy-korszak idején a zsidóság lélekszáma kissé lecsökkent, de a városban 1920-ban így is 3474 (2,1 százalék) izraelita lakott. Jelentőségük a kereskedelem területén továbbra is számottevő és meghatározó volt. Számos társadalmi, kulturális, sportegyesület alapítói és tagjai voltak. A hagymakereskedők nagy része is közülük került ki. A zsidótörvények hatására a Baross Szövetség és a nyilasmozgalom aktivistái a zsidókat egyre erőszakosabb cselekedeteikkel igyekeztek megfélemlíteni. Ezért sokan, azok is, akiket a törvények nem kényszerítettek erre, felhagytak szakmájukkal. A második zsidótörvény életbelépésétől megindult a zsidó származású emberek tulajdonának elkobzása. 1939 februárjában 40 makóit orosházi internálótáborokba szállítottak. A Makóra érkező, cionista eszméket terjesztő személyekre a rendőrség azonnal lecsapott. A Horthy-korszak utolsó választásából 750 zsidó származású személyt zártak ki. 1939 őszén a 19 zsidóvá nyilvánított virilis képviselőből 3 főnek hagyták meg tisztségét annak köszönhetően, hogy első világháborús, illetve ellenforradalmi tervékenységüket bizonyítani tudták. 1940-től városi szabályrendeletben rögzítették, hogy zsidóknak tilos a helyfoglalás vásárokon és piacokon. Az 1941-es népszámlálás szerint Makón 1881 (5,1 százalék) izraelita vallású személy élt. Ezen felül a városban 61 (0,2 százalék) keresztény hitű, de zsidónak minősítettet tartottak nyilván. Az 1944. áprilisi összeírások szerint a városban 1729 izraelita lakott. Ezek közül kb. 1200 személy az ortodox hitközség tagja volt. Kb 150 főt tettek ki a kikeresztelkedettek. 1944 tavaszán a bevonuló német hadsereg katonái megkínozták Vorhand rabbit, akit később a budapesti Zsidó Kórházban ápoltak, de már nem tudtak megmenteni. A bevonuló és átvonuló német hadsereg tisztikara, hadikórháza és hivatalos intézményei szinte kivétel nélkül mind zsidó származású emberek lakásaiban rendezkedtek be egészen 1944 őszéig. Megelőzve a kormányrendelkezéseket, Bécsy Bertalan polgármester a zsidók üzleteit már 1944 április 8-12 között bezáratta. Április 26-ig összesen 331 zsidó vállalkozó húzhatta le a rollót. Május végét a zsidók már a gettőban élték meg, együtt a más településekről idehurcolt sorstársaikkal. Megközelitőleg 1600-an voltak a gettóban, ahonnan június 16-án szállították át őket Szegedre.A hetvenes éveit taposó Kecskeméti Ármin rabbinak lehetősége lett volna Budapestre menni, de közösségét nem hagyta el, 1944-ben Strasshofban lelte halálát.

1944 májusától "megindult a zsidó vagyon iránti heves érdeklődés és a kiigénylési mizéria. Hatalms volt az igény minden ingóság és ingatlan iránt." Makón a Holokausztnah 600 túlélője volt, de a vidéki migráció miatt a településen 1946-ban 1123 zsidót tartottak számon. Izrael Állam megalakulásának után ez a szám 1949-re 760 főre csökkent. A későbbiekben a makói zsidó közösség még tovább csökkent. A neológok zsinagógáját 1960 után a város lebontotta, míg az ortodoxoké ma is áll.

Braham munkája megemlíti, hogy a keresztények közül sokan próbáltak segíteni a zsidóknak, de a rendelkezésekkel szemben nem sokat tehettek. Többen rejtegettek zsidó vagyont, amit a háború után Braham szerint jó részük vissza is szolgáltatott.

2005. júliusában a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet a Világ igaza kitüntetést adományozta Csala Sándorné Gyűrösi Rozáliának és néhai édesanyjának, akik a vészkorszak idején nyolctagú makói zsidó családnak nyújtottak menedéket. A két asszony lakásuk raktárhelyiségében bújtatta és élelmezte 1944 júniusa és októbere között Paskesz Fülöpöt, a helyi szatócsbolt tulajdonosát - aki egyben a makói ortodox hitközség vezetője is volt -, feleségét, testvérét és a család gyermekeit.

Innen pedig, a Galamus.hu nyomán a jelen:

Urbancsok Zsolt Makói helytörténész és Ferge Zsuzsa szociológus alábbi levelezése körímélben terjed. Urbancsok Zsolt írta meg néhány éve a Makói holokauszt történetét, most pedig a Holokauszt gyermekei című  interjú- és tankönyve vár kiadásra. A makói Kecskeméti Ármin emléktáblatörés idején,  2009. őszén  ő kezdeményezte a Dr. Kecskeméti Ármin Egyesület megalakítását „a makói zsidóság  örökségének megőrzéséért”. A történet ez után kezdődik.

***

Urbancsok Zsolt:
2010/3/11

Kedves Zsuzsa!
Egyesületünk számára a makói Korona Étterem és Konferenciaközpont jótékonysági összejövetelt szervez 2010. március 28-ra, vasárnap 12 órára.
Meglepődtünk a gesztuson, amit nem természetesen nem utasíthattunk vissza (bár vannak félelmeink és bizonyos fenntartásaink ezzel kapcsolatban).
A Korona Étterem tegnap küldte el a belépők árát, ezért a küldöm a meghívót most, talán egy kicsit megkésve. (Természetesen nem csak csatolt fájlként, hanem postai úton is el fogom juttatni Önhöz.)
Nagyon megtisztelne bennünket, ha el tudna jönni, bár tudom mennyire elfoglalt, s talán nem is kedveli túlságosan az efféle rendezvényeket.
(Egyesületünk két tiszteletjegyet tud felajánlani Önnek és kísérőjének.)
Kedves Zsuzsa!
Ne vegye tolakodásnak a levelem, de ha van ideje és kedve, jöjjön/jöjjenek el, mert mi nagy-nagy szeretettel várjuk Önöket itthon.
Várva válaszát,
tisztelettel és nagyrabecsüléssel:
Zsolt

Ferge Zsuzsa:
2010/3/24

Kedves Zsolt,
az egész család úgy érzi, hogy vasárnap ott a helyünk Makón.
Sanyi szerzett egy kisbuszt, az utazás megoldott.
És természetesen "fizetővendégek" vagyunk.
Köszönjük a meghívást és lehetőséget.
Barátsággal
Zsuzsa

Urbancsok Zsolt:
2010/3/25/7.35

Kedves Zsuzsa!
Köszönöm a levelét.
Tudnia kell, hogy a jótékonysági rendezvény híre hasonló indulatokat keltett Makón a szélsőjobb körében, mint az emléktábla ügye. Erről most nem szeretnék hosszabban írni.
Szomorú, hogy még az egyesület tagjainak egy része is távol marad a rendezvénytől - mert fél.
Pénteken délben találkozom a bál szervezőjével, Orosz Gábor Úrral (Korona Étterem). Akkora már tudjuk a létszámot, és ennek függvényében döntünk: lesz-e "bál" Makón 28-án vagy sem... Erről azonnal értesítem Önöket.
Elnézésüket kérve,
tisztelettel:
zsolt

Ferge Zsuzsa:
2010/3/25

Biztató.
Ha mennénk, hatan, vagy heten.
Iszonyatos az egész.
Meg kéne beszélni, mit lehetne tenni - esetleg nem jótékonysági ebéd, hanem valahol leülni (az olcsóbb is), csak az egyesülettel.
Dehát sok ötlet úgy sincs.
Várom az értesítést,
üdvözlettel
Zsuzsa

Urbancsok Zsolt:
2010/3/25, 13.24

Kedves Zsuzsa,
a Korona Étterem vezetője most közölte, hogy vasárnapi rendezvényt nem tartják meg.
Több mint 250 meghívót küldtünk ki névre szólóan postán és e-mailben, az ingyenes hirdető újságokban megjelent hirdetések pedig Makón és a térségben legalább 50 ezer emberhez jutottak el. Önökön kívül 13 makói jelezte hogy részt venne a jótékonysági bálon (ebből 8-an egyesületi tagok vagyunk, 5-en városi képviselők, akik kampányidőszakban bármilyen rendezvényre elmennek, ahová hívják őket). Rajtuk kívül egy kolléganőm Kiszomborról, és egy egyesületi tagtársunk 3 ismerőse Szegedről...
Többen jelezték, hogy jönnének, de félnek...
Nem is tudom, mit is írhatnék.
Sajnálom, hogy kellemetlenséget okoztam Önöknek.
A nyáron tervezem, hogy Pestre utazom. Jó lenne, ha találkoznák, s egy kicsit tudnánk beszélgetni.
Üdvözlettel:
Zsolt

Ferge Zsuzsa:

Kedves Zsolt, válasszunk szét dolgokat.
1. A könyvnek meg kell jelennie. Ehhez kell akkor gyűjtés - indítsa el az egyesület? Vagy ki?
2. A megfélemlítés őrület. Kérem, írja meg, amennyi részlet van, hogy mi történt, mitől riadtak meg?
Kell a nyilvánosság, és el kell kezdeni valahogy ellenállni.
Még egyszer mondom, mi szívesen megyünk, ha Maga és még 1-2 ember vállalja. Ha a Korona is vállalja így, akkor magánemberként oda megyünk.
Ha a Korona így  sem vállalja, akkor egyrészt máshová megyünk, másrészt ebből csinálunk akkora botrányt, amekkorát lehet. (Nyilvánosságot értve ezen.)
Mit gondol?
Üdvözlettel
Zsuzsa

Urbancsok Zsolt:
2010/3/25, 15.00

Kedves Zsuzsa,
Az alaphelyzet: míg Szegeden és Vásárhelyen a rendszerváltozás után "reneszánszát éli" a zsidó közösség, addig Makón az ezredfordulóra elsorvadt a hitközség. Addig sem vettek részt a város közéletében, az a néhány zsidó, aki maradt, csendben élt, megpróbált nem különbözni a többségtől. Megszűnt a folytonosság. Húsz évvel a rendszerváltás után a makói társadalom döntő többsége már nem tudja, milyen együtt élni a zsidósággal, nincs makói rabbi, zsidó-magyar baráti társaság, zsidó ünnepek és rendezvények, mint Szegeden vagy Vásárhelyen. Ott ezek "megszokott dolgok", a mindennapok részei, talán ezért sem olyan erős ott az antiszemitizmus.
Makón mindez hiányzik. A holokauszt tabutéma a történészek között (és egyáltalán a közbeszédben), a város - egyedüliként a megyében (országban?) – nem érzi szükségét annak, hogy április 16-án, a holokauszt megemlékezéseken részt vegyen. A jobboldali radikális/neonáci mozgalmak, ideológiák nálunk, Makón és környékén (főleg Apátfalván) a legerősebbek a megyében (Viharsarok!) A szélsőségesek hangosak, tele van a város "szabadságot Budaházynak" graffitikkel, minden héten koncertezik valamelyik "egészséges fejbőr" zenekar, az utcákon bakancsos, nagymagyarországot viselő fiatalok járkálnak. Ennek az erős radikális jelenlétnek volt az egyik jele a főrabbi táblájának és a 6 millió zsidó áldozat emlékének meggyalázása is. A helyi atmoszférát ekkor személyesen is érezhették, mivel itt voltak a tábla újraavatásánál, amire a radikálisok szintén készültek.
Egy zsidó jótékonysági rendezvény, holokauszt könyv és Székhelyi József: mindez nálunk "végképp kiveri a biztosítékot".
Többen jelezték telefonon a Korona értékesítési igazgatójának, hogy jönnének, de félnek. Egyesületünk tagjai közül is csupán néhányan vettünk volna részt a bálon. A többieknek dolguk volt...
Tegnap mind a városházán, mind a Koronában, mind a Délmagyarország szerkesztőségében tiltakozott a rendezvény és Székhelyi József részvétele ellen egy személy (vagy minden helyen más-más volt? nem tudom), aki a Koronában még fenyegetőzött is. A Délmagyar szerkesztőségében az ellen tiltakozott, hogy nem vették fel telefonos hozzászólását. Az ok: azt mondta, hogy Makóra "Szék(let)helyi be merje tenni a lábát".
Emellé társulnak azok a szóbeli, írásbeli inzultusok, amelyek Orosz Gábort, illetve engem e-mailban értek/érnek, de ezekre nem térnék ki.
A lényeg: Makó lakosságának többsége közömbös. A radikálisak hangosak, és éreztetik, hogy jelen vannak. A demokraták - ha vannak - hallgatnak, és sok ember fél. Mint 60 évvel ezelőtt vagy mint a "létező szocializmus idején". Csigaházába húzódik mindenki, sokan titkolják a pártállásukat. Liberálisnak lenni legalább akkora bűn, mint cigánynak vagy zsidónak lenni.
Terveztünk egy rendezvényt, politikamentesen. Csakhogy ma már levegőt sem vehetünk anélkül, hogy annak valamilyen politikai üzenete, felhangja ne lenne.
Talán most az lenne a legcélszerűbb, ha nem feszítenénk tovább a húrt. (Bár nem mi feszítettük.)
Székhelyi József is nyilatkozattételére készül, de ez csak olaj lesz a tűzre. Erről lebeszélném.
A megoldást valahol másutt kellene keresni...
Itt kanyarodom vissza a könyvhöz. Fel kell nőnie egy olyan nemzedéknek, akiknek az empátia, a tolerancia, a szolidaritás és egymás elfogadása már természetes dolog.
Üdvözlettel:
Zsolt

Ferge Zsuzsa:

Kedves Zsolt,
mindenekelőtt bocsánatot kérek, hogy nem érzékeltem, mennyire rossz a helyzet.
És természetesen minden ellenlépés, vagy épp botrány Magának árt, meg annak a kevés embernek, akiknek mindehhez rokonszenvező közük van.
Orosz Gábort ismeretlenül üdvözlöm - ha gondolja, hogy átadja.
A politikai osztály csődöt mondott, megint nem véd meg senkit. És nagy valószínűsége van az eszkalálódásnak.
Ady Endrék kellenének. Sokan. Csak nem lesznek.
Nagyon reménytelen ez az egész helyzet. Igen, ha nyáron Maga Pestre jön, találkozzunk.
Ezek szerint, ha jól értem, az sem aktuális, hogy Károllyal elmenjünk a Társaság egy ülésére, amikor koranyáron jön?
Szomorúan üdvözli
Zsuzsa

Sándor Ferge:

Azt hiszem határozottabban KELL fogalmaznom.
Én szeretném kérni, hogy MEHESSEK Makóra.
Nagyon sajnálom, hogy a szálloda engedett a verbális erőszaknak, és lemondta a rendezvényt. Véleményem szerint semmi olyan nem volt a rendezvényben, ami BÁRKIT provokálhatott, sérthetett, megfélemlíthetett volna. NEM ÉRTEM, hogy mi az, ami miatt engedni kellene a náciknak.
Sőt.
Ha engedünk az erőszaknak, ha félünk, azzal a nácikat erősítjük tovább.
Én azt a mondatot, hogy "csináljunk akkora balhét amekkorát csak lehet" nem úgy értettem, hogy valóságos, fizikai balhét rendezzünk.
A "balhét" úgy értettem, hogy minél nagyobb nyilvánosságot kapjon a dolog, minél több ember tudjon róla, minél többen háborodjanak fel és legyen belőle országos "balhé" - ha kell.
Amikor a Hősök terén, vagy a Hollán Ernő utcában antifasiszta tüntetést rendeznek, én mindig haboztam, hogy elmenjek-e. Mindig az foglalkoztatott, hogy minek kell történnie ahhoz, hogy én is aktívan cselekedjek a nácik ellen.
Most azt gondolom, ha nem megyek Makóra, nagy hibát követek el.
FÉLEK, hogy azok, akik azt "üzenték" nekem, hogy ne menjek oda, mert .... miért is? ... azok - ha tényleg nem megyek el - megerősítve fogják magukat érezni. Azt gondolják majd: lám-lám így kell bánni a gyáva zsidókkal! Aztán legközelebb majd azt gondolják, hogy az kevés, ha "idegen" zsidókat nem engednek a városukba, az ott élőket kell deportálni. Akkor mit fogok gondolni? Akkor menjek majd oda?... szerintem késő lesz
Szerintem most kell Makóra menni, mert semmi de semmi ok nincs rá, hogy ne menjünk. Ha a szálloda lemondja a rendezvényt, szerintem hibát követ el. Ezzel a "gesztussal" erősíteni fogja a nácikat. Ezt elmondom, de nem akarom a szállodát befolyásolni.
Nekünk viszont akkor is el kell mennünk. Mert találkozni akartunk Zsolttal és az egyesülettel. Menjünk és találkozzunk velük. Járuljunk hozzá a könyv kiadásához pénzzel is, adjuk neki oda. Kérjük meg Zsoltot, hogy csendben szervezze meg az egyesületi találkozót, valahol Makón. Nem feltétlenül a szállodában.
Ha gondolja, jelentse be a rendőrségen is, hogy fél, ezért tudatja a helyszínt és az időpontot, hátha "kitudódik" (de nyilvánosan ne hirdesse meg).
Mi magunk minél több emberhez juttassuk el történetet. Kezdjen vele mindenki azt amit akar.
NEM SZERETNÉK FÉLNI!
Semmi rossz szándékom nincs, és el szeretnék menni Makóra.
Sanyi

Ferge Zsuzsa:
2010/3/25, 22.50

Kedves Zsolt,
én azt javasoltam, hogy ne menjünk.
A fiam most azt írta, amit fentebb talál.
Ez is igaz, sajnos.
Még az is kérdés, hogy a társaság tagjainak mi a nagyobb védelem - ha érezhetően van mögöttük valaki, vagy ha nincs?
Ezért még az is felmerült többekben, hogy legyünk kívülről többen.
Újragondolva - talán tényleg a helyieknek is jobb, ha világosabbak az erőviszonyok.
De nagyon szeretném, szeretnénk tudni a véleményét,
Üdvözlettel
Zsuzsa

Urbancsok Zsolt:
2010/3/26, 11.29

Kedves Zsuzsa és Sándor!
Nem is hiszik, hogy leveleik mennyire "kárpótoltak" az elmúlt napok kudarcai után.
Nagyon köszönöm a határozott kiállást mellettünk, pontosabban azok mellett az eszmék mellett, melyeket mindannyian magunkénak vallunk.
Most az a kérdés, hogy mit lehetne/kellene tenni.
A rendőrség tegnap felhívta Orosz Gábort, mivel tudomást szereztek az atrocitás(ok?)ról, és abban maradtak, hogy - bár nem lesz rendezvény - fokozott rendőri jelenlét lesz a Korona környékén Makón.
Azt a 27 embert (ebbe a Ferge család is bele értetik), aki tegnap estig jelezte részvételét, értesítettük, hogy elmarad a bál, de "nem kiáltottunk világgá" ennek a hírét. A szélsőségesek valószínűleg így is megtudják, de azért bármi megtörténhet vasárnap délben Makón.
Folyamatosan azon gondolkodom, hogy mit lehetne tenni. A helyzet - amint az az előző levelemben részletesen megírtam - elég bonyolult, és nem mindegy, hogy mit és hogyan teszünk.
Az a gond, hogy még én sem tudok mindent, töredék információim vannak azoktól, akik elszenvedték mindezeket. Az is kérdés: egy ember járta végig a városházát, a Koronát és a szerkesztőséget, vagy többen követték el mindezt. Ha ez egy ember műve, akkor ugyanúgy elbagatellizálnák a dolgot, ahogy azt a tábla-gyalázóval tették ("csak egy részeg fiatal vandál tette, semmi több", "hülyegyerek, gyogyós", hogy egy nagy embert idézzek; nincs hozzá egyik szervezetnek semmi köze stb.).
A mocskolódó levelek, kijelentések amiket kaptunk, beleférnek a szabad vélemény nyilvánítás jogába, hacsak nem teszünk feljelentést - de ezzel nem mennék semmire.
A félelem légkörét érzem.
Itt élek, s már az Egyesület szervezésekor három zsidó család jelezte, azért nem csatlakozik, mert "ebben a politikai helyzetben" nem tartja jó ötletnek; vagy volt, aki konkrétan kijelentette, hogy félti a családját, más nem lépett be, de pártoló tagként "kívülről" segítene - persze azóta sem jelentkezett.
Amit mindenképpen megteszünk: Báron Zsuzsannával, a makói zsidó közösség megbízottjával felkeressük a polgármestert, és hivatalosan tájékoztatjuk az esetről. Támogatását kérjük a könyvvel és annak az iskolákba való eljuttatásával kapcsolatban.
A fő kérdés mégis az, amit Sándor is felvetett: hogyan "kommunikáljuk" mindezt a város felé?
Egyáltalán kell-e ilyesmi?
Győzött a szélsőjobb?
A megfélemlítés - akár közvetve, akár közvetlenül - hatásos fegyver?
Egyetértek abban, hogy ezt nem lehet hagyni. Nem lehet, nem szabad félelemben élni.
Ha lejönnének vasárnap, félek, csak azok az egyesületi tagok jönnének el, akik a bálra is jelezték részvételüket (6-7 fő). Azok, akiknek "más programjuk van arra a napra", oda sem jönnének el, mert ettől az összejöveteltől - szerintem – még inkább tartanának.
Amit tenni tudok: olvasói levelet juttatok el a Délmagyar/Délvilág szerkesztőségébe (mint azt a kegyeletsértéskor tettem) vagy egy nagyobb lélegzetű cikket/tanulmányt/riportot írok, amit nagyobb napi vagy hetilapokhoz (ÉS, Népszabadság) juttatnék el. Ezt valószínűleg visszadobnák, mivel nem országos jelentőségű ügy (bár ki tudja, jelent már meg egész oldalas írás az ÉS-ben, a riport rovatban "KÓMA" város vezetőinek viselt dolgairól).
Ettől úgy vélem, végképp elszabadulnának az indulatok a radikálisok között. Másrészt a "csöndes többség" megtudná, hogy demokraták is vannak a városban, akik hallatni merik a hangjukat.
A gondom csak az, hogy rajtam kívül senkire sem számíthatok (csak a Báron családra) a városban, akik mellettem/mellettünk nyilvánosan kiállnának. Ezt nekünk, itt, helyben kell megoldanunk. Nagyon pesszimista vagyok.
Én nem félek, de a családom igen. Marcsi az utóbbi időben leereszti a redőnyöket, mikor elmegyünk dolgozni - nem mondja, de tudom, hogy Molotov-koktéloktól fél.
Én nem félek, mert többek között erőt ad az az 1200 holokauszt áldozat (többségük gyerek), akik mögöttem állnak. Az egyiknek fiúnak egy 10x6 centiméteres fotója az íróasztalom fölött függ.
A hátulján a következő felirat van:
"Sem rokonom, sem ismerősöm,
de mégis
rokonom és ismerősöm:
Fiam, bátyám, apám,
Én Magam."
Üdvözlettel és nagyrabecsüléssel:
Zsolt

Ferge Zsuzsa:
2010/3/26

Kedves Zsolt,
örülök, hogy így látja, és borzasztó a félelem.
Ma a következők történtek:
- a gyerekeim, mint tudja, menni akarnak, magánemberként.
- Ma délelőtt felhívott Székhelyi József, aki Gönczöl Katival is beszélt. Kati szerint is ez országos botrány, és valami kell (sajtótájékoztató, vagy ilyesmi).
- Székhelyi a jelek szerint a polgármesterrel, Búzás  Péterrel is beszélt, aki nem sokkal később felhívott, hogy ez gyalázat. Ha megyünk vasárnap, ő és a felesége is eljönnek, de tegyük 12-re az ebédet, mert fél kettőkor el kell valahová mennie. (Rendőrség automatikusan lesz:) A jótékonysági eseményt halasszuk el vagy májusra, vagy novemberre - de most ez legyen meg.
- Tanács Istvánnal beszéltem - hívja Búzást, és talán már a holnapi Népszabiban lesz valami, a Maga neve nélkül.
- A gyerekeim és unokáim hívnak embereket.
- Orosz Gábor hívott, hogy örül, hogy megyünk - mondjam meg holnap, hányan leszünk.
Azt hiszem , Magának most nem is kellene ott lennie. Természetesen Magán múlik, de a történet most másról szól. Lehet, hogy ha sikerül sokan lennünk, akkor ez a munkáltatói felsőbbségnek is üzen valamit.
Báron Zsuzsa és a többiek telefonját nem tudom, kérem, mondja mindezt el nekik.
A Molotov-koktél szempontjából, attól félek, mindegy - de abból a szempontból talán jobb, ha Maga most nincs ott. Más szempontból meg jobb, ha van.
Még egyszer: nekünk könnyű, nem ott élünk - Magának, maguknak nehéz.
De végül is a fiamnak azt hiszem igaza van. Ha most nem lépünk, az őket erősíti, és később rosszabb, nehezebb lesz.
Barátsággal
Zsuzsa

Urbancsok Zsolt:
2010/3/ 26, 17.27

Zsuzsa,
most hívott egy szegedi riporter, aki az MTI munkatársa, neki nyilatkoztam az előbb.
A könyvről és arról kérdezett, miért marad el a rendezvény. A cikket pár percen belül visszaküldi, hogy átolvashassam.
A fejlemények úgy tűnik, túlnőttek rajtam, mindenképpen ott leszek vasárnap.
Megpróbálok szólni mindenkinek, akinek kell, hogy jöjjön.
Hamarosan újra írok.
Zsolt

Ferge Zsuzsa:
03/26. 18.11

Köszönöm, Zsolt.
Akkor találkozunk.
Várom a híreket.
Zsuzsa

**************************************************************************

A témával foglalkozott a NOL is.

Rab László cikke itt érhető el:

http://nol.hu/belfold/felelem_makon__elmarad_a_holokausztkonyvet_tamogato_jotekonysagi_rendezveny

Tanács István tudósítása a rendezvényről pedig itt:

http://nol.hu/lap/mo/20100329-holokauszttagado_fenyegeto