"Szóval, egyszer a feleségemmel bementünk a városba, és bepillantottunk egy kis üzletbe.

Öt percet sem voltunk benn, és kijövetkor láttuk ám, hogy egy közterületfenntartó írja vadul a büntetőcédulát.

Már éppen rakta volna bele a kis kék zacskóba, amikor odaértünk, és megszólítottam:

- Ne szívass már, köcsög, mi lenne, ha egyszer tekintettel lennél egy idős állampolgárra - de csak szerelte be az ablaktörlő alá az üzenetét.

Akkor lerohadtfasiztáztam, mire lila lett a feje, és írt még egy feljelentést, hogy a gumik is kopottak. Még le is fényképezte őket.

Ezután szarjankónak neveztem. A feje még lilább lett, a másik üzenetet is beerőltette az ablaktörlő alá, és elkezdett írni egy harmadikat, a fene tudja miről.

Akkor lebuzispicliztem. És ez így ment vagy húsz percig.

A közterületes feje egyre lilult, a kék borítékok egyre szaporodtak.

Mindez egyátalán nem zavart engem és a feleségemet. Mi ugyanis busszal jöttünk be a városba.

Minden napra kitalálunk valami izgi kis kalandot, hogy ne teljenek annyira unalmasan a napjaink. Nagyon fontos ez a mi korunkban."

Beküldte: DrRés