Nem érte el a fősodorbeli sajtó ingerküszöbét az a botrány, amelyről Tamás Tibor számol be a stop.hu oldalain.Akinek nincs kedve odakattintani, itt is elolvashatja.

Íme:

Az MSZP delegációja elhelyezi koszorúit a 298-as parcellában
Fotó: MTI

A Magyar Távirati Iroda nyomán pénteken és szombaton az egész magyar sajtó beszámolt arról, hogy a rákoskeresztúri köztemető sarkában, a 298-as díszparcellában is elhelyezték koszorúikat a parlamenti pártok delegációi.


Lendvai Ildikó, Pokorni Zoltán, Harrach Péter, Dávid bolya

Íme három ide kapcsolódó MTI-hír:

"Lendvai Ildikó a 301-es parcellában koszorúzott

Lendvai Ildikó, az MSZP elnöke nyitotta a hivatalos megemlékezők sorát péntek reggel Budapesten a rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcellájában az 1956-os forradalom és szabadságharc 53. évfordulóján.
A pártelnök Nagy Imre miniszterelnök és két mártírtársa, Losonczy Géza és Gimes Miklós sírjánál, valamint a 298-as és 301-es parcellában koszorúzott.
A megemlékezők között volt Burány Sándor, az MSZP budapesti elnöke és Tóbiás József frakcióigazgató is."

"A Fidesz és a KDNP a 301-es parcellában koszorúzott

Fidesz-vezetők a 298-asban
Fotó: MTI

A Fidesz és a KDNP politikusai elhelyezték az emlékezés koszorúit pénteken Budapesten a Új köztemető 301-es parcellájában az 1956-os forradalom és szabadságharc 53. évfordulóján.
A Fidesz nevében Pokorni Zoltán alelnök, Szűcs Lajos, a Pest Megyei Közgyűlés elnöke és Iván László országgyűlési képviselő koszorúzott a központi emlékműnél, Nagy Imre miniszterelnök sírjánál és a 298-as parcellában is.

KDNP-vezetők a 298-as parcellában
Fotó: MTI

A KDNP politikusai közül Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke és Halász Zsuzsa, a párt szóvivője rótta le kegyeletét az emlékhelyeken."

"Az MDF koszorúzott a 301-es parcellában

Az MDF politikusai és főbb tisztségviselői is elhelyezték koszorúikat pénteken Budapesten a Új köztemető 301-es parcellájában az 1956-os forradalom és szabadságharc 53. évfordulóján.

Az MDF delegációja
Fotó: MTI

A párt nevében Dávid Ibolya elnök, Herényi Károly elnökhelyettes, Kerék-Bárczy Szabolcs szóvivő és Pusztai Erzsébet pártigazgató koszorúzta meg a központi emlékművet, Tóth Ilona sírját, valamint a 298-as parcellában lévő emlékhelyet.
A koszorúzáson mintegy negyven szimpatizáns is részt vett."

A 298-as parcellában együtt fekszenek banditák és áldozatok - de ezt semmi sem jelzi!

Caspody Tamás szociológus hosszú évek óta szívós munkával tárja fel, hogy mi a valódi helyzet a 298-as parcellában, és miért tarthatatlan, hogy a szabadság mártírjaival együtt a Magyar Köztársaság állami tiszteletét megkaphassák az alkotmányunk szellemmétől teljesen idegen személyek, akik háborús és emberellenes bűncselekményeikért megérdemelten kapták büntetésüket.

2009. október 23-ára a következő felhívást adta ki a Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezete és a Demokratikus Hálózat:

""A Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezete és a Demokratikus Hálózat 2009. október 23-án, 12 órakor a Rákoskeresztúri Köztemető Nemzeti Sírkertjébe (298-as parcella) hív mindenkit, aki akar és mer tiltakozni annál a nemzeti díszsírhelyeinél, amely több tucat nyilas gyilkosnak állít emléket" - olvasható egy felhívásban.

"Donáth Ferenc köszöntője után Csapody Tamás és Kalmár Szilárd emlékeztet arra, hogy Radnóti Miklós születésének századik évében is folyamatos a kegyeletsértés a Nemzeti Sírkertben.

A 298-as parcellából a résztvevők a Dunáig, a Vascipőkig gyalogolnak, 'a gyilkosok díszsírhelyétől a névtelen áldozatok emlékművéig.'

Így tiltakoznak ez ellen, hogy, 'Magyarországon a közéletet és még oly nemes történelmi eseményeket is, mint az 1956-os forradalom, hungarizmussal szennyezik be a történelemhamisítók!' "

Donáth Ferenctől ,Csapody Tamástól és Kalmár Szilárdtól származó információk szerint a jó hangulatú rendezvény 20-30 fő részvételével, a helytállás és a baráti összefogás szellemében lezajlott.
A magyar sajtó küszöbét azonban a 20 kilométeres "Radnóti Menet" ezen az ünnepen nem érte el.

Tiszteletet a fegyvertelenek kivégzőknek? Botrányos ünneplés!

"Fegyverteleneket kivégzőket nem fogunk tisztelni"

A szervezők és a hosszú menetre vállalkozó 20-30 ember október 23-án délben a 298-as parcellában kezdte a megemlékezést. Rövid bevezetőt mondott Donáth Ferenc, aki a Faludy-ellenes szélsőséges kampányra válaszolva Faludy György 1959-es, "Nagy Imre szelleméhez" című verséből idézett.

Csáky László Radnóti Miklós "Nem tudhatom" című költeményét szavalta el a 298-as parcellában, a bori keretlegények és az egyik főbűnös, Tálas András gyalázatos díszsírhelyei között állva.

Beszédet mondott Csapody Tamás szociológus és Kalmár Szilárd, a Demokratikus Hálózat egyik vezetője is.

A menet ezután elindult, és körülbelül 20 kilométeres gyaloglás után, Duna-parti Vascipő emlékműnél fejezte be a szimbolikus menetelést. Elsősorban a Demokratikus Hálózat fiatal tagjai vállalkoztak a hosszú útra, de Donáth Ferenc beszámolója szerint az erőltetett menetben egy hetvenkilenc éves, szívinfarktuson, és reanimáción átesett barátjuk is végig ott menetelt a csapatban. Tisztelegtek a Népszinház utcai "Kis Varsói felkelés" emlékművénél, és a Dohány utcai Koszorús emléktáblánál is, mindkét helyen Laurenszky Ernő elevenítette fel a történelmet.

"Találkozunk október 30-án a Köztársaság téren" - mondta a Radnóti Menet végén Donáth Ferenc, hozzátéve: "mondandónk alig változik: fegyverteleneket kivégzőket nem fogunk tisztelni."

"Botrányos ünneplés ez!"

Csapody Tamás beszéde, amely a 298-as parcellában hangzott el.

"Tisztelt Jelenlévők, tisztelt ünneplő Közönség!

Ma az 1956-os forradalom és szabadságharc 53. évfordulóját ünnepeljük. A Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezetének és a Demokratikus Hálózatnak a szervezésében, az 1956-os forradalom közös ünneplésére gyűltük össze itt, a Rákoskeresztúri Köztemető 298-as parcellájában. A forradalomra, a hősökre és a mártírokra való emlékezés, itt a 298-as parcellában azonban botrányos dolog. Botrányos ünneplés ez, mert itt akarva-akaratlanul együtt ünnepeljük az 1944. és 1948. között kivégzett háborús bűnösöket, az 1956-ban kivégzett mártírokkal. Együtt ünnepeljük itt 1993-tól napjainkig a nyilas uralomért, a magyar holokausztért elsődleges felelősséggel tartozókat és a gyilkos bori keretlegényeket, az 1956-os forradalomért életüket áldozókkal. A nemzet valódi hősei együtt alusszák itt örök álmukat a nemzet gonosztevőivel. Szégyen ez, nem csak ránk nézve, de szégyene ez az egész országnak és megszégyenítése 56 hőseinek.

De hogyan alakulhatott ki ez a gyalázatos helyzet? Miért kell együtt ünnepelnünk ma itt a hősöket és tömeggyilkosakat?

Azért, mert a rendszerváltás időszakában, jó szándékból, tudatlanságból, gyengeségből, félreértésből létre jött az áldozatokat és gyilkosokat együtt magába foglaló 298-as díszparcella. Azért, mert ma, rossz szándékból, tudatosságból, erőből és félre nem értésből, de ugyanazon erők változatlanul fenn kívánják tartani ezt a gyalázatos helyzetet.

Az 56-os mártírokat megszégyenítő, 298-as parcella kialakítói ugyanazon személyek, mint a botrányos helyzetet két éve fenntartók, név szerint, a minden felelősséget két éve teljes sikerrel elhárító Boross Péter, a helyzetet tudatosan félremagyarázó Radnainé dr. Fogarasi Katalin, és velük együtt, a 298-as parcella kizárólagos kezelője, az Emlékhely és Kegyeleti Bizottság. A kialakult botrányos helyzetért felelős a két éve hallgatásba burkolódzó Demszky Gábor és felelős a 298-as parcella felett jogi és anyagi felügyeletet gyakorló magyar kormány.
Legújabb kutatásaim tükrében, ma már nem vagyok abban teljesen biztos, hogy a 298-as parcellában, díszsírhelyen nyugvó Tálas András hadapródőrmester Radnóti Miklós egyik gyilkosa. Abban azonban teljesen biztosa vagyok, hogy a bori keretlegény Tálas szadista tömeggyilkos volt, aki gyilkolt Radnóti menetében. Kutatásaim azt is bizonyítják, hogy az itt, szintén díszsírhelyen nyugvó, és szintén háborús bűncselekmények elkövetéséért kivégzett, Juhász Pál főhadnagy, aki Radnóti menetének parancsnok helyettese volt, szintén megérdemelte sorsát. Ugyanezt tudom elmondani az itt díszsírhelyekben nyugvó többi bori keretlegényről is, Asztalos Ferenc szakaszvezetőről, Sisák György tizedesről és Szokolits Ferenc honvédről.

Szégyen és gyalázat, hogy Radnóti Miklós születésének 100., és halálának 65. évfordulóján, az ő és 6000 bori zsidó munkaszolgálatos életét megkeserítő, számos munkaszolgálatos életét kioltó keretlegények ugyanolyan díszsírhelyen nyugodhatnak, mint az 56-os mártírok.

Szégyen és gyalázat, hogy miközben az ország Radnóti évet ünneppel, valójában Tálas év van, mivel semmi eredménye annak a két éve folyó küzdelemnek, hogy a 298-as parcellában egyértelműen megkülönböztethető legyen a hős a gazembertől.

Szégyen és gyalázat, hogy az itt elhantolt 56-os hősök parcellája egyben, az itt található háborús bűnös díszsírhelyek miatt, az újra éledő hungaristák kultuszhelye lett.

Szégyen és gyalázat, hogy ha ezt eddig nem akarták felismerni az Emlékhely és Kegyeleti Bizottság vezetői és tagjai, 56 tavalyi és a mai ünnepet is hangosan megünneplő pártok, és a helyzetet nem akarja megoldani sem a balliberális, sem pedig a baloldali kormányzat.

Nagyon fontos tehát, hogy mi, éppen itt, a mártírok és gyilkosok közös parcellájában, hitet tegyünk amelett, hogy mi, kizárólag a hősöket tiszteljük; hogy számunkra a háborús bűnösök és köztük a bori keretlegények sem nem hősök, sem nem mártírok. Fontos, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc 53. évfordulóján, mi itt együtt tudjuk azt képviselni, hogy a gyilkosok sírját meg kell fosztani a nemzeti jelképektől és díszsír jellegüktől. Fontos, hogy határozottan jelezzük, hogy a 2009-es év számunkra Radnóti Miklós, és nem Tálas éve. Fontos megmutatnunk, hogy nekünk a forradalom ünneplésébe és 56 örökségébe nem fér bele a nyilasok, hungaristák és keretlegények ünneplése is. Mi tiltakozunk a 298-as parcella történelmi botránya ellen!

Mindent meg kell tennünk azért, hogy 56 hősei hősök, a háborús bűnösök, pedig gyilkos maradhassanak.

Számunkra 56 aktuális üzenete az, hogy a gyalázatos helyzeten változtatni kell, hogy a történelmi szerepeket nem keverhetjük össze, mert a történelmünk nem ismételheti meg önmagát.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Keretlegények és SS-katonák sírjainál, Radnóti, Angyal, Faludy-képekkel

Kalmár Szilárd, a Demokratikus Hálózat alelnöke beszéde, amely szintén a 298-as parcellában hangzott el:

"Azzal kezdeném elsősorban, hogy szégyen az, hogy létezik ez a hely ebben az országban.

Lábunknál Tálas András sírja, Radnóti gyilkosaként tarthatjuk számon őt. Mellette (az egyik résztvevő által tartott képen) Angyal István. Egy 56-os forradalmár. Egy 56-os forradalmár, aki hithű baloldali volt, aki megjárta Auschwitzot, testvérét a szeme láttára akasztották föl és 58-ban, mint forradalmárnak meg kellett halnia.
Angyal István néhány száz, talán még annyi sincs, méterre nyugszik innen. Azoktól az emberektől, akik magyar polgártársaikat brutálisan lemészárolták. Mert itt nem csak keretlegények vannak. Ebben a sorban vannak SS-ek is. Olyan egyenruhás emberek, akik Angyalt, az 56-os forradalmár mártírt Auschwitzban kegyetlenkedve hajszolták, testvérét meg is gyilkolták. A harmadik kép, amit magunkkal hoztunk, Faludy. Nem kell bemutatni.

Azt, hogy a szégyen, a szégyen mennyire fokozódik az ő esete példázza a legjobban. Tudjuk jól, hogy vannak már ebben az országban önjelölt emberek, akik szerint Faludy nem magyar, akik szerint Faludy nem méltó arra, hogy bármilyen közterületi vagy bármilyen közrendezvényen az ő verseit szavalják. Eljutottunk oda, húsz évvel a rendszerváltás után, hogy mondjuk ki szélsőjobboldali, nyilas eszmékkel rokonszenvező emberek elkezdtek mazsolázni a magyar múltban és elkezdték azt nézni, hogy ki való arra, hogy a történelmi vagy kulturális emlékezetben bentmaradjon és ki nem. Megjegyzem, hogy azok, akik a múltban így szelektálnak, azok el kívánnak jutni oda, hogy a jelenben is szelektáljanak, akár embertársaik között is.

Szégyen, hogy itt állhatunk. Szégyen, hogy Radnóti - akiről tudjuk, hogy a magyar költészet, talán fogalmazhatok így, legártatlanabb képviselője -, Radnóti gyilkosának emlékhelye lehet. Ez az ember, aki itt nyugszik: Tálas András. Tudjuk, hogy erről a kopjafáról több alkalommal is leszedték már a nemzetiszín szalagot. Mert sokan úgy gondolták, hogy ez az ember nem méltó arra, hogy sírját nemzetiszín szalag díszitse. Mindig visszakerül. Láthatjuk, virág is van rajta. Mi ezt nem fogjuk piszkálni, azok nem mi vagyunk. Csak elgondolkozunk azon, hogy milyen ország az, ahol egy magyar költő gyilkosa köztiszteletnek örvendhet.
Mellette egy másik sír, Lukács Ferenc. Róla azt kell tudni, hogy fogaskereke volt egy gyilkos gépezetnek. Zsidókat mészárolt, majd hazajött, elfogták megszökött, hazament, testvérét meggyilkolta. Ezt követően ismét elfogták és kivégezték. Sírján azért van ennyi koszorú, merthogy a nyilasok ebbe a sírba látják bele Szálasi Ferenc sírját. Úgy gondolják, hogy itt Szálasi Ferenc nyugszik. Ha megnézzük a szalagokat, láthatjuk nem egyen, hogy ki van írva: "nemzetvezetőnk tiszteletére". Szégyen, hogy a magyar állam éves szinten több száz millió forinttal támogatja ezt. Azt, hogy Szálasi Ferencnek emlékhelye lehet ebben az országban. Szégyen az, hogy ez az emlékhely szinte össze van mosva az 56-os hősök és mártírok emlékművével. Ha belegondolunk abba, hogy hétköznap ide általában iskolás gyerekek jönnek, akiket azért hozznak ide, hogy tiszteletüket tegyék. Ha belegondolunk, hogy ők ezeket az embereket példaképként látják maguk előtt, akkor azt is láthatjuk, hogy milyen torz jövő áll előttünk. Hiszen miként lehet ezekre az emberekre példaképként tekinteni? Elsősorban nem azzal van baj, hogy egy uralkodó elit a háború poklába vezette az országot, hanem a legszörnyűbb baj azzal van, hogy ennek az elitnek, vagy nem is tudom minek nevezzem, a legalja, amelyik kegyetlenül, aljas módon gyilkolt, fosztogatott, olyan sírhelyen nyugodhat, amely állami pénzből van fenntartva és köztiszteletben álló történelmi személyekkel van összemosva.

Végezetül olvasnék a gyilkosok listájáról egy embert. Döntse el mindenki, hogy itt van-e a helye! Ő a 29-es.

"Klébert Ferenc 21 éves, Budaörs, magántisztviselő. SS katona, a visegrádi utca 36-ban kötelékével lefogott nyolcvan főt. Hetvenkét főt, köztük egy tizennégyéves kislányt társaival kivégeztek. "Megint egy zsidóval kevesebb", mondta egy-egy lövés után. Kivégezték 1948. február 27-én."
Tiszteletre méltó volt? Szerintem nem."

Tamás Tibor blogjában kommentálja is a helyzetet. Itt >>>>>