Nagymamám szeretett horgolni. Én meg azt szerettem az ő horgolásában, hogy ha valamit elrontott, vagy csak egyszerűen nem tetszett neki a pulcsi, a sapka vagy a kesztyű, fogta a kész- vagy félig kész darab egy szálát, és kicsit meghúzta. És a pulcsi, sapka, kesztyű szépen visszaváltozott azzá, amiből indult: gombolyaggá.

Günter Schabowskit láttam tegnap a tévében, és olvasom most a Zeit online kiadásában. Az NDK végvonaglása idején az NSZEP Politikai Bizottságának tagja és szóvivője volt. Róla jutott eszembe a nagyi és a visszagombolyítás. Ő volt az, aki megrántotta a szálat, amitől aztán az első német munkás-paraszt állam egyszer csak elkezdett lebomlani. Éppen húsz évvel ezelőtt. 1989. november 9-én. Csakhogy Schabowskinak, ellentétben az én nagymamámmal, fogalma sem volt róla, hogy mit művel.  Beleakadt a keze, és ettől felfeslett a matéria - csak hetekkel, hónapokkal később vált világossá, hogy mi is történt, hogyan vezetett egy kifejezetten középszerű, szürke apparatcsik nemtörődömsége a hidegháború legfőbb szimbólumává lett Berlini Fal leomlásához, az NDK összeomlásához és a német újraegyesítéshez. 

Tudom, egy olyan horderejű történelmi eseményhez, mint amilyen a Fal előbb jelképes, majd tényleges leomlása volt, a pátosz illik és főleg egy csomó előrelátó bátor ember, akik hősöknek bizonyultak, mert a megfelelő időben a megfelelő módon cselekedtek. És lehetőleg nagy nevek. Olyanok, mint egy (idősb.) Bush, egy Gorbacsov, egy Kohl, vagy egy Horn  (Németh, Horváth, Pozsgay? -ki-ki válasszon magának kedve szerint). De hát sajnos az adott történelmi pillanatban, nyolcvankilenc november kilencedikén, bármit mondanak is ma, nevezett nagy emberek is csak álltak és bámultak, és nem tudták, mi is történt, mi történik valójában. Dehogy is bontották ők le a falat!

Ott voltam Schabowski azóta híressé vált nemzetközi sajtóértekezletén az egykori NDK külügyminisztériumának sajtóközpontjában. Szem- és fültanúja voltam annak, hogyan "cseszte el". De persze fogalma sem volt róla, hogy mit művel, hogy amikor - tökéletesen mellékesen, egy újságírónak a keletnémet alattvalók külföldi utazásai enyhítésének lehetőségét firtató kérdésére válaszolva - felolvasott egy embargós közleményt, amelynek tartalmát ő maga is csak a felolvasás közben ismert, de szemmel láthatóan akkor sem értett meg, történelmet csinált: kimondta az NDK halálos ítéletét. 

A papír, amit Schabowski csak hosszas keresgélés után és egyik samesza segítségével talált meg, arról szólt, hogy a keletnémet kormány radikális könnyítéseket vezet be polgárai külföldi utazásainak engedélyezésében. A döntő mondat így hangzott: "A külföldi magánutazást bárki különleges ok nélkül kérelmezheti." Szó nem volt benne arról, hogy most akkor mindenki, rögtön és azonnal, papír és pecsét nélkül mehet, amerre lát. Ráadásul a párthatározathoz csatoltak egy közleményt, amely embargós volt, s az embargó csak másnap, november 10-én, hajnali négy órakor járt volna le. Egy szombati nap, amikor - hétfőig - zárva tartanak a hivatalok. De hát Schabowski nem csak, hogy nem ismerte és nem értette a könnyítésekről szóló, tipikusan pártkínai nyelven megfogalmazott szöveget, de a közlemény alján lévő embargót sem vette észre.

A szóvivőnek akkor sem esett le a tantusz, amikor a bejelentett rendelkezések hallatán hitetlenkedő újságírók rákérdeztek, hogy mikor lépnek azok érvénybe:

- Azonnal, úgy látom, azonnal...

A többi már az újságírók és a hírek értelmezéséhez a legjobban értő keletnémet emberek dolga volt ... átugrottak egy kis banánért