Egy kis lengyel faluban az utolsó tehén is megszűnt tejet adni. Összedugták a fejüket a parasztok, hogy mitévők legyenek, hol vegyenek új tehenet? Bekértek, ahogy kell, néhány ajánlatot. Jött egy Moszkvából 2000 rubelért, meg egy másik Minszkből 1000-ért. A spórolós gazdák persze az olcsóbb, minszki állat mellett döntöttek. 

Meg is jött a tehén, szép volt és sok finom tejet adott. Mindenki boldog volt. Egy idő után aztán úgy gondolták, egy bikát is illene már venniük, hogy legyen sok hasonló termékeny tehenük. 

Vettek hát egy bikát és összeeresztették őket, de a jövevény hiába próbálkozott, nem kellett a tehénnek. Egy ideig nógatták őket, de csak nem akartak összemelegedni, elmentek hát a rabbihoz, hogy tanácsot kérjenek. 

Mondták neki: -  Akárhányszor megkörnyékezi a bikánk a tehenünket, az mindig odébbáll. Ha hátulról közelít, a tehén előre megy; ha előlről, akkor hátra; ha oldalról, akkor meg odébb áll. 

- Nem Minszkből való véletlenül ez a tehén? - tette fel a kérdést a rabbi, miután végighallgatta a gazdákat. Nekik meg leesett az álluk. Eddig is tudták, hogy nagyon okos rabbijuk van, de hogy ennyire!? 

- Honnan tudtad, hogy Minszkből való a mi drága egyetlen tehenünk?

- Én is onnan nősültem, válaszolta lemondóan a bölcs ember.