A Hasbeszélő esete Szinetárral és Stohl Bucival
Alaposan megszívatta a Hasbeszélőt Szinetár Miklós. A többek között operarendezéseiről és a Ki Mit Tudok elmozdíthatatlan zsűrielnökeként elkövetett "gaztetteiről" ismert Kossuth-díjas színházi, opera-, tévé- és filmrendezőt, a Magyar Állami Operaház korábbi főigazgatóját, a Magyar Televízió egykori elnökhelyettesét Stohl-ügyben hívta sokcsatornán Hasbeszélő, aki a Blikkből dolgozva szerette volna tetemre hívni a mestert, tudniillik arra volt kíváncsi, miként lehetséges az, hogy Gundel-díjat adott át a gázoló, italozó, drogozó színésznek?
Persze erkölcsileg. Mert Hasbeszélő szeret a nemzet felkent erkölcs-csőszének szerepében tetszelegni, amikor éppen nem azzal van elfoglalva, hogy elmagyarázza hallgatóinak, nézőinek, olvasóinak: komplett hülyék, hogy nem látják be, a világban a neoliberális ideológia és a belőle következő globális embernyúzás, itthon a ballib kormányzás ad egyedül reményt a felemelkedésre. De hagyjuk.
Szóval Hasbeszélő kérdezi Szinetárt, hogy nem ciki-e ez, meg, hogy tulajdonképpen mi is az a Gundel-díj, amit ebben az erkölcsileg kritikus helyzetben mindenképpen oda kellett adni annak a piásan, betépve karambolozó színésznek, aki - ismerjük el - pár hete még talán Sólyom László köztársasági elnöknél is népszerűbbnek tűnhetett fel a Blikk olvasói táborában, és csak azért nem vezet műsort a Hasbeszélő rádiójában, mert már így is széthaknizza magát - nyilvánvalóan ezért piál és drogozik, ha valóban azt teszi.
A Hasbeszélő elképzelt forgatókönyve nyilván az volt, hogy Mr. Tekintéllyel most majd jól megbeszélik ezt, hogy "hát, de, persze, ciki, de hát tudod, Gyurikám, az úgy volt, hogy már döntött a zsűri, amikor jött a hír erről a szerencsétlen közlekedési balesetről, úgyhogy ... "De nem ez történt.
A vezetés közben nyilatkozó (ez nem veszélyeztetés?) Sz. M. keresztülhúzta a Hasbeszélő számítását, mert visszakérdezett ("honnan veszed, hogy én adtam át a díjat, nem is én adtam át"), aztán, kihasználva a Hasbeszélő átmeneti légzési problémáját, rendesen kioktatta. Elmondta, hogy pont ezért utálja a Blikket meg a Hasbeszélőhöz hasonló újságírókat: mert csak a szaftos dolgok után mennek, a kilenc éve alapított és egy-egy művész egyéves teljesítményének elismeréseként odaítélt díjat Stohl András az Úri muriban nyújtott alakításáért kapta. A Gundel-díj - oktatta ki a Hasbeszélőt a másik, alighanem soha be nem került volna a híráramba, soha nem beszélték volna meg a Hasbeszélő műsorában, ha ... pedig lenne miről beszélni, és nem csak a Gundel-díjról, aktuálisan, hanem példának okáért arról, hogy harmadik éve zárva az Erkel-színház és emiatt 250 ezer ember lett megfosztva az operaelőadások élményétől (nekem speciel fel sem tűnt, igaz, én ki nem állom ezt a műfajt), vagy megbeszélhetnék azt is, hogy miért "ciánozták ki" a köztelevízióból szinte az összes művészeti műsort, a színházi közvetítéseket, a saját gyártású tévéfilmeket, a tévéjátékokat stb.
A Hasbeszélő erre még hümmögött valamit Stohlról meg az ő közúti ámokfutásairól, de aztán, mintha legalább is megint Lakatos elvtárs lenne a vonal túlsó végén, szépen sorjában elkezdte kérdezni a főrendezőt az általa megrendelt témákról, persze közbevetve, hogy az Erkel felújítására nincs pénz ebben a válságos időben, de ha lenne is, inkább kellene a gázártámogatásra, mert az fontos, a kultúra meg nem ... na ekkor kapcsoltam át az Info-Rádióra, mert ott legalább soha nem érnek meglepetések, ott mindig percrekész tájékoztatást kapok az OrszágVezető forradalmi munkásságának legújabb eredményeiről.
Persze nem hagyott nyugodni a dolog, úgyhogy itthon gyorsan rákattantam a Blikk.hu-ra, hogy megnézzem, hogyan tudósítottak a Gundel-díjról. És láss csodát, valóban azt írták, hogy Sz.M. adta át a díjat (valaki tehát nem mond igazat), meg is szólaltatták a (nem) díjátadót, aki teljesen egyértelműen elmagyarázta: Stohl szerinte értékes, ritka, fehér holló, aki a színpadon fékezhetetlen alakítást tud nyújtani. "– Amit csinált, egy rettenetes disznóság, de semmi köze nincs ehhez az elismeréshez. Ha ez egy életműdíj lenne, akkor vitathatnánk, de ez egyéves teljesítménynek szól, az Úri muriban nyújtott alakításáért. Persze nagyon elítélem azért, amit tett, annál felelőtlenebb dolgot, mint alkoholos befolyásoltság alatt vezetni, nem lehet elkövetni, meg kell kapnia a méltó büntetését. Azonban a büntetést nem boszorkányüldözés keretén belül kell megtenni, hiszen van bíróság, vannak törvények."
Szóval? Mi a fittyfenéért kellett akkor Hasbeszélőnek is rácuppannia erre a témára?
Hát persze. A hallgatottság miatt. Bulvárt csinál a Klubrádió is.
Azt eddig is tudtuk, a Blikk abból él, hogy mások magánéletében vájkál, és megmondja a tutit. Az, hogy egy színész milyen alakítást nyújt a színpadon, piszkosul érdektelen. Az az érdekes, hogy mit csinál a színfalak mögött, az öltözőben, az utcán, a magánéletében - már, ha az eltér a megszokottól, a normálistól. Megnéztem, milyen címekkel írt a Blikk az utóbbi időben Stohl-ról. Tessék:
Milliókat költött drogokra egy év alatt Stohl András
Őrült bulin volt Stohl a baleset előtt
Megérdemli Stohl András a Magyar Oscart?
Bakács: Mindenki tudta, hogy Stohl drogozik
Rettegtek Stohltól a szomszédok
Stohl után újabb celebek bukhatnak le
Magánügy, de leírom: alig ismerem Stohl Andrást. A hülye showműsorait egy-két percnél tovább soha nem bírtam nézni, a rendőrsorozathoz készített trailerekből arra következtettem, hogy hitelesen játszhatja a "modern" rendőrtisztet. Színdarabban nem láttam, nyilván nem a jó színházakat látogatom. Számomra ő egy, az átlagosnál ismertebb honfitárs, aki színészi pályán mozog, és televíziós showmanként is sikerült befutnia. Amikor nem szerepel, gondolom, eszik, iszik, szeretkezik, alszik, elvégzi a kis- és nagydolgát, közlekedik, eközben balesetet szenved vagy okoz. Mint te vagy én.
Stohl András tudtommal nem tartott még soha sehol prédikációt. Nem állította magáról, hogy erkölcsi mérce lenne. Nem egyszer került összeütközésbe a törvénnyel, de tudtommal nincs priusza. Alighanem sokat költ ügyvédekre. Igaza van Szinetárnak: a bíróságra tartozik, hogy eldöntse, jár-e, és milyen büntetés a színésznek. Az ittas vezetésért, alkoholos befolyásoltság alatt elkövetett balesetért a papír szerint jár. Adófizető polgárként azt várom el, saját biztonságom érdekében is, hogy a független magyar bíróság részrehajlás nélkül ítélkezzen Stohl ügyében, pont úgy, mint teszi minden hasonló esetben, amelynek főszereplője nem főszereplő. De az ég szerelmére: ne a sajtó, ne a Blikk, ne a Hasbeszélő döntse el, hogy "Stohl Bucinak annyi".
Celebekkel, t.i. ünnepelt sztárokkal Dunát lehet rekeszteni, úgyhogy az igazi sztori abból lesz, ha valaki félrelép, és ezért ki lehet csinálni. Meg lehet mutatni az "igazi arcát" - azt, amelyiket azért sem lát az ünneplő közönség, mert éppen celebet csinál belőle a show-biznisz. A bulvársajtó mindig nyer: akkor is, ha valakinek éppen felfelé ível a pályája, és akkor is, amikor elbukik. A bulvárújságírók, tisztelet a kivételnek, a média keselyűi, akik abból élnek, hogy az olvasók imádják nézni, hogyan tépik cafatokra és pusztítják el áldozataikat.
De mit keres közöttük a Hasbeszélő?
