két érdekes és fontos könyvet adott ki a Russica Pannonicana (powered by: Krausz Tamás). Az egyik egy kétnyelvű hasonmás kiadás, címe: A Nagy Honvédő Háború, a másik Dr. Varga Éva Mária történész, levéltáros Magyarok szovjet hadifogságban (1941-1956) c. munkája. Mindkettőt pénteken mutatták be a budapesti Kossuth Klubban. Szvák Gyula, tanszékvezető, a központ irányítója az ünnepi könyvbemutatón emlékeztetett: A civilizált világ évről-évre megemlékezik a fasizmus felett aratott győzelem napjáról. Magyarországon az utóbbi időben ez nem volt szokás. A két könyv elkészítésével és a Győzelem Napjára időzített megjelentetésével visszatértünk a civilizált országok sorába.

Az első könyv igazi ritkaság, egy kézzel írt és illusztrált napló, a Vörös Hadsereg 21. gyalogsági hadosztálya 93. harckocsivadász tűzérségi zászlóalja 3. ütege hősi tetteinek krónikája, mint az előszóban K. T. írja, megindító és ritka történelmi dokumentum, "dicső és hősi tettek krónikája", történelmi újság, amely a nevezett üteg harcairól számol be a nagy honvédő háború időszakában. Az utókor "első kézből" szerezhet tudomást azoknak a frontkatonáknak a hőstetteiről, akiknek milliói harcolták végig a honvédő háború öt esztendejét - feltéve, ha végigharcolhatták, hiszen a háború szovjet katonai áldozatainak száma mintegy 8 millióra tehető, míg - mint az a könyvbemutatón is elhangzott - a civil lakosság embervesztesége meghaladja a 19 milliót. A náci Németországnak és szövetségeseinek, köztük Magyarországnak mindenekelőtt a Szovjetunió népei elle folytatott területszerző háborúja ma is része a történelmi emlékezetnek, ámde különféle interpretációi vannak - emlékeztet az előszóban Krausz, aki szerint - és szerintem is - a humanista elkötelezettségű emberek azt a hagyományt ápolják, amely szemben áll a rablóháború, a náci népirtás minden formájával.

A 21. gyalogsági hadosztály - tiszteletbeli elnevezése szerint a "Permi Hadosztály - történetének néhány epizódja elevenedik meg a napló kézzel írott lapjain. Mint cseppben a tenger... Az első bejegyzés 1942 júliusából való, noha a divízió már 1941-ben részt vett harci cselekményekben. A hadosztály múltja a polgárháború távoli harcaiban gyökerezik. A Vörös Hadsereg parancsnoksága még 1918 szeptemberében különböző, a Permi Kormányzóságban tevékenykedő partizánalakultok, a petrográdi Putyilov-gyár tüzérütege és az arhangelszki gyalogos brigádok, valamint az 5. uráli gyalogos hadosztály összevonásával hozta létre a 21. gyalogsági hadosztályt. Huszonhárom évvel később harcoló alakulatként a háború első napjától, 1941. június 22-től részt vett a honvédő háborúban, és harcban állt a háború utolsó napjáig, 1945. május 9-ig. A Távol-Keleten, Szpasszk Dalnyijban állomásozó katonákat már június 22-én mogzógsították. 1941 nyarán a Szvir folyó vonalát foglalták el. 1941. szeptember 11-én megkezdődött a hadosztály átcsoportosítása az északi frontra, később egészen a Sarkvidékig, Kandalakas irányába vezényelték. Részt vett a finn hadsereg legyőzésében Allakurti környékén, eljutva a finn-szovjet határra.

A hadosztályt 1944 decemberében vezényelték Romániába, majd részt vett Magyarország felszabadításában: Sárvíz és a Duna közötti északnyugati irányú offenzívában,1945. január 31-én Sárszentágota környékén áttörte a német védelmi vonalat. Következett Budapest ostroma, a székesfehérvári-esztergomi, a balatoni hadművelet, a Nagykanizsa-Körmend környéki hadműveletek, majd Bécs elfoglalása.

A krónika alapjában a finnekkel folytatott harcok időszakában készült, azokat az összecsapásokat örökítette meg. A bejegyzéseknek 1944 februárjában vége szakadt. A naplót egy ütközet során magyar területen veszíthette el talán éppen a hadosztály írnoka. A sors úgy hozta, hogy egy magyar katona megtalálta és megőrízte. Noha nem tudott oroszul, mégis felismerte a dokumentum jelentőségét, megértette, hogy ezek a "könyvben" szereplő katonák hazájukat védték a betolakodókkal szemben. Nem tudjuk pontosan, hogy a dokumentum sok éven át a padláson hányódott, netán a megtaláló a szobájában őrizte, csak annyi bizonyos, hogy ez a honfitársunk unokájának adta át "örökül". Az unoka felcseperedett, az ELTE diákja lett, és néhány évvel ezelőtt Krausz Tamásnak adományozta azzal, hogy tegyen vele belátása szerint.

Nagyszerű ötlet volt a krónika fakszimile kiadását elkészíteni és legalább akkora éppen a nagy honvédő háború 65. évfordulóján új életre kelteni, ott, ahol egy magyar katona megtalálta: Magyarországon.

Varga Éva Mária Könyve nehezebb olvasmány. A számos korabeli dokumentumrészlettel és fotóval illusztrált, közel 400-oldalas kötet oroszországi levéltári források tükrében mutatja be - hatalmas dokumentációt dolgozva fel - a szovjet hadifogságba esett magyarok történetét. Mint ismert, a szovjet Hadifogoly- és Internáltügyi (Fő)Parancsnokság iratanyagát mintegy fél évszázadon keresztül a legnagyobb titokban őrizték. Ezzel is magyarázható, hogy történelmünk e korszakáról és a hadifoglyok sorsáról - különösen a rendszerváltozás kezdete óta - oly sok történelemhamisító munka jelenhetett meg. Varga Éva Mária könyve az első kísérlet arra - olvashtó a fülszövegben -, hogy a szovjet fogságba esett magyar hadifoglyok és internáltak sorsát az eredeti szovjet levéltári források tükrében dolgozza fel, hogy, mint ajánlásában Krausz Tamás megjegyzi, végre kiemelje e történetet a spekuláció, az ideológiai "kótyagosság", a mítoszok, a mitologia közegéből. Ez a történet a szovjet és a magyar történelem közös területe, melynek feltárása nem egyszerűen a történettudomány adóssága, hanem egyúttal a nemzeti emlékezet helyreállításának része is.