Beküldte bosi

2 hónapja, 3 hete

A Budapest City Weekend  nevű közösségi programportálon bukkantam rá a fenti apróhírdetésre. Elállt a lélegzetem. Ismerem Bosit: egy Don Quijote. Egy selfmade (wo)man - szelfméd vumen - impresszárió & koncertszervező, aki évek óta szinte kizárólag roma jazzmuzsikusokat kutat fel és indít el a pályán és/vagy egyengeti azt, továbbá itthon és külföldön már befutott roma-jazzmuzsikusokkal szervez koncerteket. Számtalan fantasztikus koncertet hozott tető alá a Zeneakadémián - olykor a nagy-, máskor a kisteremben -, talán már tízszer rendezett nyári jazz-esteket a budapesti régi Vármegye Háza udvarán, visszatérően viszi vidéki szereplésekre az általa képviselt zenészeket. Egy messze nem teljes névsor klienseiből: Roby és Tony Lakatos, Szakcsi Lakatos Béla, Snétberger Ferenc, a Pecek Lakatosok, Oláh Kálmán, Szabó Dániel, Felly K. 

Ilyen teljesítménnyel és ilyen zenészekkel a háta mögött asszisztensi állást/munkát keres valaki ma Budapesten? 

Igen, tessék megnézni! Pedig még nincs is válság. (Tegnap pl. a Zeneakadémia nagyterme zsúfolásig megtelt a Liszt Ferenc Kamarazenekar bérleti előadásán. Nem úgy néztek ki az emberek, mint akik mély krízis terheit nyögnék. Ami késik, persze, nem múlik.)

Nem üzlet a jazz, még kevésbé a roma jazz koncertszervezés - ezt tőle, Bositól tudom. Haszon szinte egyáltalán nincs rajta, az már jó eredménynek számít, ha a belépőjegyek árából és a pályázati, szponzori pénzekből ki lehet fizetni a költségeket a plakátkészítéstől a felületbérlésen át a zenészek gázsijáig és a terembérlésig,  meg még, ami van. És az egyszemélyes vállalkozónak, aki pl. a belvárosi jazz-estek alkalmával maga árusítja a jegyeket, meg is kellene élnie.

Azt hiszem, Bosi kevesebbet fizet az ő zenészeinek, mint az igazán "menő" szervezők, de a barátai, akikkel évek óta dolgozik, talán ügyszeretetből, más megfontolásból gyakran ezért is vállalják (én gyakran nehezem tudom eldönteni, amikor kezdő roma zenészeket mutat be, hogy ilyenkor ki kit támogat, mert bevétele egyiküknek sem nagyon van. Ja és persze a megértésnek, az önfeláldozásnak is van határa: piacgazdaság van, s ha más szervező jobb pénzt kínál, hát akkor bizony Bosi nem tehet mást, mint ... széttárja a kezét és megállapítja: a hála a koncertiparban sem kategória.

Ha nincs pályázati és/vagy szponzorpénz, ráfizetés a koncert. Ezek a pénzek meg olyanok, mint a kutya vacsorája. De nemcsak a készpénz, a barterek is: egyszer van, máskor nincs. Kapcsolatok, ajánlások, ismerősök, rokonok, befolyásos haverok kellenek. Bosinak vannak kapcsolatai, ismerősei, barátai - csak ajánlói és befolyásos ismerősei nem nagyon akadnak - ezért aztán neki ott is csak ritkán csurran-cseppen, ahol mások arra panaszkodnak, hogy nem tudják lehívni az összes rendelkezésre álló pályázati és szponzori pénzt. Róluk mondják, hogy közel vannak a tűzhöz. 

A roma jazzt, úgy látom, nem cool támogatni. 

Nincs valakinek egy ötlete, hogyan lehetne Bosin segíteni? Nehogy már tényleg aszisztensnek kelljen állnia! (Elnézést kérek valamennyi asszisztens olvasómtól, ha vannak ilyenek egyáltalán: biztosíthatom őket, hogy nem állt szándékomban megbántani őket, nincs semmi bajom velük.