Trócsányi László lesz az igazságügyi miniszter
Trócsányi László (jobbra lent) az alkotmánybírók páholyában 2007-ben Kovács Bence / Népszabadság/archív |
A francia tárcavezető abbéli reményét fejezte ki, hogy a baráti kapcsolat megmarad közte és magyar kollegája között. Martonyi ígéretet tett arra, hogy továbbra is figyelemmel fogja kísérni a francia-magyar kapcsolatok fejlődését, a Szegedi Tudományegyetem francia centrumának elnökeként.
A Népszabadság még a választások utáni napokban írt a kormányzati posztokról - ahogy beszámoltunk róla, a miniszterelnök már korábban olyan aktivista típusú igazságügy-miniszterről beszélt, aki „tudományos megalapozottsággal", a Fidesz–KDNP parlamenti kétharmada által elfogadott alaptörvény szellemében sikerrel képes érvelni „akár az Alkotmánybíróság határozatával szemben is". Kormányzati forrásaink akkor azt mondták, Orbán Viktor „egy Trócsányi Lászlóban gondolkodik", de hogy az elképzelése megvalósul-e, „teljesen nyitott".
Trócsányi László kutatási területe egyébként az összehasonlító alkotmányjog, a közigazgatási bíráskodás és az európai közjog, ezen belül a nemzeti alkotmányjog. 2005-ben az Európa Tanács velencei bizottságának tagja volt, 2007-ben pedig az Országgyűlés megválasztotta alkotmánybírónak. Viszont a kormányváltást követően távozott az Alkotmánybíróságról, mert kinevezték Magyarország párizsi nagykövetévé.
Trócsányi 1975-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a József Attila Tudományegyetem Jogtudományi Karán, majd 1980-ban diplomázott az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. Ezt követően az Országgyűlési Könyvtár szakalkalmazottja lett, 1981-től az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetben dolgozott. Az ügyvédi szakvizsga megszerzését követeően Budapesten ügyvédként is dolgozott, 1987-ben szerzett adjunktusi, 92-ben egyetemi docens, 2000-ben egyetemi tanári címet a szegedi egyetemen. 1991-ben védte meg az állam- és jogtudományok kandidátusi értekezését (2000-ben pedig habilitált), szintén 91-ben saját ügyvédi irodát alapított. 1994-ben az alkotmányjogi tanszék vezetőjévé, majd dékánhelyettessé nevezték ki. 2004-ben az egyetem Európa-tanulmányok Központjának igazgatója lett, 2005 és 2008 között pedig a lyoni Jean Moulin Egyetem vendégprofesszora volt.
A Nemzetközi Alkotmányjogi Társaság magyar nemzeti bizottságának titkára. 1993-ban az országgyűlési biztosok intézményének bevezetésekor az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelölték, végül a tisztséget nem vehette át. 2000-ben külügyi szolgálatba lépett, Magyarország brüsszeli nagykövetévé nevezték ki, ekkor lemondott tanszékvezetői tisztségéről. Nagyköveti megbízatása 2004-ben lejárt. Ebben az időszakban Luxemburgba is akkreditálták. 2005-ben az Európa Tanács Velencei Bizottságának tagja, 2006-ban a Budapesti Ügyvédi Kamara nemzetközi kapcsolatok bizottsága elnöke lett. 2007-ben az Országgyűlés megválasztotta az Alkotmánybíróság tagjává, ezt követően lemondott kamarai tisztségéről. 2010-ben kinevezték Magyarország párizsi nagykövetévé, emiatt távozott az Alkotmánybíróságtól. Kutatási területe az összehasonlító alkotmányjog, a közjogi (közigazgatási) bíráskodás és az európai közjog, ezen belül a nemzeti alkotmányjog és az európai integráció kérdése.