2001-hez képest 2011-re nőtt a foglalkoztatottak aránya (36, 2 százalékról 39,7-re), de több lett a munkanélküli is az országban (2001: 4,1, 2011: 5,7 százalék). Csökkent az inaktív csoport népességen belüli aránya, szintén csökkent a felső- és középszintű vezetők száma (1,4-ről, 1,2 százalék), és sokkal kevesebb lett az egyedül dolgozó vállalkozó. Az adatokat a Központi Statisztikai Hivatal társadalmi rétegződésről szóló kötet bemutatóján ismertették.

Növekedett az egyszerű, képzetlen munkát illetve a mezőgazdasági fizikai munkát végzők száma, és bővült a munkaerőpiacról kiszakadók köre (2011-ben 4,3 százalék). Huszár Ákos, a 2011-es népszámlálási adatok alapján összeállított kötet szerkesztője megjegyezte, hogy kevesebben tartoznak a társadalom középső rétegéhez, a válság pedig a szakképzett és a betanított munkásokat érintette leginkább. Akik körében jellemző a képzetlenség, 40 százalékuk nyolc osztályt végzett, noha az iskolázottsági szint más csoportokban számottevően emelkedett. Hunyadi Zsuzsanna a nem foglalkoztatottak széles csoportjáról szóló tényeket ismertette. Szembetűnő, hogy a munkanélküliek körében magasabb a nők aránya (57 százalék). A legrosszabb lakáskörülmények és a képzettség alacsony szintje között szerves az összefüggés. Feltűnő a magasabb státusú rétegek lakáspiacon mutatkozó aktivitása.

A párkapcsolatban élők jobb helyzetben vannak, mint az egyedül élők, előnyt jelent a család az élettársi kapcsolathoz képest. A magas pozícióban lévő vezetők zárt csoportokban élnek, az értelmiségi férjek 28,2, a feleségek 40,1 százaléka saját rétegéből választ magának párt.

Az ország különböző térségeinek rétegszerkezete markáns eltéréseket mutat. A munkaerőpiacról a Dél-Dunántúlon és az északkeleti régióban szakadnak ki legtöbben, és Budapesten él a felső és középszintű vezetők, nagy és középvállalkozók 23, a magasan képzett értelmiségiek 38,4 százaléka.

A mezőgazdasági vállalkozók rétege már 2001-ben is elsősorban az idősebbekből (nem ritkán a hetven fölöttiekből) tevődött ki, ez 2011-re tovább erősödött. Szintén az idősödő korosztályok problémája, hogy a képzettebb fizikai munkások rétegeinek a népességen belüli aránya csökkent, a szakképzetleneké viszont nőtt. A képzetlenség magasabb lett a fiatalok körében is, tíz év alatt ez a réteg a duplájára nőtt (9,3 százalék). A legaggasztóbb a kiszakadók rétege. Ők azok, akik már kiléptek az iskolából, de a munkaerőpiacra még nem tudtak belépni. Arányuk 2011-ben elérte a 11,3 százalékot.

A kutatók megállapítása szerint a társadalom szerkezete stabilnak mutatkozott a tíz év alatt, és növekedett a gazdaságilag aktívak száma, de nőtt a munkanélküliek aránya is. A népszámlálás felszínre hozott néhány egészen meglepő tényt, ezek közé tartozik, hogy a különben csökkenő arányú rokkantnyugdíjasok között kiugróan magas (37,5 százalék) a falusiak aránya (ez Budapesten mindössze 10 százalék). Ennek az lehet a magyarázata, hogy a téeszvilág után a munkaerőpiacról való kiszorulást sokan a „rokkantosítással" ellensúlyozták, a nem foglalkoztatott csoportok esetében 30 százalék az arányuk. Az is szembetűnő, hogy a nyugdíjasok egyharmada „kékgalléros" foglalkoztatásban vesz részt. 2001-ben 3,2 százalékuk volt vezető értelmiségi, ugyanez 2011-ben 5,8 százalék volt.

Jelentős változás az egész népességen belül, hogy másfélszeresére nőtt a nyelvismeret. 2001-ben 14 százalék volt az idegennyelvet beszélők aránya, 2011-ben minden negyedik magyar beszélt az anyanyelvén kívül egy másikon is.