Összességében mintegy 200-250 millió forintot fizet 2014 elejéig havi bontásban a magyar állam az UD Zrt.-nek – olvasható a Magyar Nemzet szerdai számában. 

A vagyonvédelmi cég azért indított személyiségi jogi pert, mert Laborc Sándor, a volt Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) vezetője, a titkosszolgálatokat felügyelő Szilvásy György, illetve más kormányzati szereplők lejárató kampánya miatt megrendelések sorát veszítette el, és emiatt gyakorlatilag csődbe ment. 

A vállalkozás korábban évente több mint kétmilliárd forintos árbevételt ért el, s az igazságügyi könyvszakértői vélemény szerint a piaci értéke 1,7 milliárd forint volt. A keresetben így csaknem 1,8 milliárdos követelés szerepelt, de ha a lap híre helytálló, a felperes ennek az összegnek csak a töredékét kapja.

Az ügy előzménye, hogy 2008 szeptemberében számítástechnikai rendszer elleni és más bűncselekmények, például személyes adatok jogosulatlan kezelése és lőfegyverrel visszaélés miatt az NBH vezetője – titkosszolgálati eszközökkel, telefonlehallgatás útján gyűjtött információkra alapozva – feljelentést tett. A nyomozásokat azonban többnyire bűncselekmény hiányában zárták le, és az UD Zrt.-hez köthető személyek felelőssége hivatalosan fel sem merült. A cég által az állam, illetve az NBH ellen kezdeményezett személyiségi jogi per – amelyben jelentős összegű vagyoni kártérítést is követeltek – ezt követően indult, és eddig egy tárgyalást tartottak.

A másodikra viszont már nem került sor, mert egy nappal a kitűzött időpont előtt – múlt hét szerdán – a Fővárosi Törvényszék közleményt adott ki, s abban tudatta: a felek peren kívül megegyezésre jutottak. 

Az eset érdekessége, hogy a kártérítési ügy peren kívüli lezárását ugyanazon a napon jelentették be, amikor a Pesti Központi Kerületi Bíróság első fokon felmentette a személyes adatokkal visszaélés vádja alól Dávid Ibolya egykori MDF-elnököt, Szilvásit, valamint Herényi Károlyt, a fórum volt frakcióvezetőjét és Tóth Károlyt, az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának korábbi szocialista alelnökét.

Az ügyészség szerint mind a négy volt politikusnak valamilyen része volt abban, hogy Demeter Ervin és Kövér László fideszes politikusok – mindketten egykori titokminiszterek – lehallgatott telefonbeszélgetései, illetve az MDF-en belüli tisztújítási folyamat befolyásolására utaló beszélgetések nyilvánosságra kerültek. Ez utóbbi kapcsán Almássy Kornél neve is felmerült, aki jelöltetni kívánta magát a pártelnöki posztra. A hangfelvételek az UD-hez köthető ügyekben folytatott titkos nyomozás során készültek.

A bíró az ítélet kihirdetése után hangsúlyozta, hogy 2008 őszén az egykori miniszter, illetve vádlott-társa, Tóth Károly, a nemzetbiztonsági bizottság akkori alelnöke nemzetbiztonsági veszélyek elhárítása érdekében törvényesen lépett fel, Dávid Ibolya és párttársa, Herényi Károly pedig a pártok szabad működésének alkotmányos értékét védelmezve próbálta elhárítani az MDF életébe történő beavatkozási kísérletet.

A Nol is kérdezett, de válasz egyelőre nincs

Amikor kiderült, hogy az UD Zrt. peren kívül megegyezett a magyar állammal – amelyben alperesként a Belügyminisztérium szerepelt –, próbáltuk kideríteni, hogy közpénzekből mekkora összeget fizetnek ki a vállalkozásnak. Ennek érdekében a múlt hét csütörtökén a következő kérdéseket tettük fel írásban a szaktárcának:

1. Mekkora összegről szól a peren kívüli egyezség?

2. Milyen módon támasztotta alá az UD Zrt. a követelését?

3. Az ügyben erősen vitatható a jogalap, hiszen az UD Zrt. vezetőinek titkosszolgálati eszközökkel rögzített telefonbeszélgetésein nem egyszer bűncselekményre, törvénysértésre, jobbik esetben csak tisztességtelen üzleti gyakorlatra utaló kijelentések hangzottak el. Vagyis: a cég saját magát hozta nehéz helyzetbe, és nem megalapozatlan rágalmazások miatt veszítette el üzleti partnereit – már ha elveszítette őket, amit nyilván bizonyítania kellett.

4. A Szilvásy-ügyben hozott csütörtöki első fokú ítélet is arra utalhat, hogy az UD Zrt. magának köszönheti a bajt, ami ugyancsak a kártérítési igény jogalapját kérdőjelezi meg. Ebben a helyzetben nem lett volna szerencsésebb végigvinni a pert, hogy a független bíróság mondhassa ki a végső szót? Az egész ügyben ráadásul az is némi gyanakvásra ad okot, hogy az UD Zrt. felerészben most is a katonai titkosszolgálat második emberének tulajdonában van. 

5. Amúgy érdekes, hogy több ügyvédtől is azt a tájékoztatást kaptuk, hogy az állam ellen indított kártérítési perekben az alperes az utolsó töltényig küzd a bíróság előtt, tehát foggal-körömmel védi a közpénzeket. Most mi lehet az oka a nagyvonalúságnak?

Kérdéseinkre még várjuk a választ.