Az alapítvány igazgatója, Móra Veronika kifejtette: az államháztartási törvény szerint az „államháztartási kontrollok célja az államháztartás pénzeszközeivel és a nemzeti vagyonnal történő szabályszerű, gazdaságos, hatékony és eredményes gazdálkodás biztosítása", tehát a kormányzati ellenőrzési szerv vizsgálata is csak ezt a célt szolgálhatja.

Noha a KEHI arra hivatkozik, hogy ugyanezen törvény ideérti „a nemzetközi szerződések alapján kapott támogatásokat és segélyeket is", ez a fordulat együtt értelmezendő az előtte szereplő „költségvetési támogatások és az államháztartás központi alrendszeréből nyújtott más támogatások" fordulattal.

A törvény tehát abban az esetben teremt ellenőrzési jogosultságot a KEHI számára, ha a nemzetközi szerződés alapján a másik szerződő állam arra vállal kötelezettséget, hogy támogatását közvetlenül a magyar államnak nyújtja.

Azokban az esetekben azonban, amikor egy magánalapítvány akár nemzetközi szerződés alapján úgy kap támogatást, hogy a szerződés nem a magyar államnak nyújt közvetlen támogatást, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnak a törvény egyetlen pontja alapján sincs ellenőrzési jogköre.

A támogató országokkal kötött és kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződés 4. cikke szerint pedig pontosan ez a helyzet. A kedvezményezett államnak a támogatások felhasználása tekintetében csak javaslattételi szerepe van.

Országgyűlési meghallgatásában szerdán Lázár János államtitkár azt mondta: „elsősorban azt kell eldönteni, közpénznek vagy magánpénznek minősül-e a Norvég Alap támogatása". Nyilvánvaló azonban, hogy ebben nem a magyar kormány dönt, hanem a támogató országokkal való tárgyalások mondják ki a végső szót.

Mindaddig viszont semmi sem indokolhatja az ellenőrzést, amelynek célja korábbi nyilatkozatok szerint annak eldöntése, hogy kaptak-e „áttételesen politikai vagy hozzájuk szorosan kötődő civil szervezetek" támogatást a Norvég Civil Támogatási Alap (NCTA) forrásaiból. Ezért az Ökotárs hasonló tárgyú panasszal fordult az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalához is.

Utóbbi állítását a Miniszterelnökség arra alapozta, hogy a hozzá eljutott listák alapján olyan emberek vesznek részt az NCTA-hoz érkező pályázatok értékelésében és elbírálásában, akik ilyen-olyan ellenzéki kapcsolatokkal rendelkeztek. Amellett, hogy az Ökotárs Alapítvány és konzorciumi partnerei határozottan visszautasítják azt, hogy a kormány vélt-valós politikai kötődések alapján megbélyegezzen embereket, a lista nyilvánosságra hozatala is jogsértő volt.

Minden, az értékelésben részt vevő személy – beleértve a támogató országok illetve az Emberi Erőforrás Minisztérium által delegált megfigyelőket is – titoktartási nyilatkozatot írt alá minden, a folyamattal kapcsolatos adat, így az értékelők, bíráló neve tekintetében is.

Ezek az adatok tehát csak a nyilatkozatok, azaz magán- és üzleti titok megsértése útján kerülhettek nyilvánosságra. Ezért az Ökotárs Alapítvány ismeretlen tettes ellen feljelentést tett, remélve, hogy így kiderül az információk forrása.

A levél szerint az NCTA működése továbbra is a vonatkozó – a támogató országok által jóváhagyott – szabályok és tervek szerint folytatódik: hétfőn (a KEHI vizsgálat megkezdésének napján) összesen 247 második fordulós pályázat érkezett be az idei kiírásra.

A keretösszegből támogatható szervezetek számához képest eddig mindkét kiíráson több mint tízszeres volt a túljelentkezés. Így természetesen vannak csalódott pályázók: Lázár János állítása szerint „rengeteg feljelentés" érkezett hozzá is – a lebonyolító alapítványok ezért arra kérik őt, hogy a panaszokat juttassa el hozzájuk, és mindegyiket egyedileg ki fogják vizsgálni (vagy már meg is tették). Nem Miniszterelnökség feladata az elutasítottak ügyének vizsgálata - ezt csak a pályázati felhívás célkitűzéseinek és feltételeinek, illetve az elutasítások indoklásának mérlegelésével lehet felelősen megtenni.

- A túljelentkezés ugyanakkor azt is mutatja, hogy mennyire korlátozottak a civil szervezetek számára elérhető hazai források. A most támadott Norvég Civil Támogatási Alap egymagában nem képes a finanszírozási „űr" betöltésére, de a szervezetek és az általuk segített, kiszolgáltatott csoportok széles köre számára létfontosságú segítséget jelent – áll a levélben.