Az alternatív terv készítői az építészforum.hu oldalon megjelent írásukban nem vitatják, hogy a Városliget ma sem infrastruktúrájában, sem zöldfelületi állapotában, sem fenntartásában nem felel meg a kor elvárásainak. A „város nappalija” erősen megkopott az elmúlt évtizedekben. De úgy vélik, hogy a Baán László nevével fémjelzett erősen túlzott beépítési ambíciókat mutató projekt további zöldfelületeket emésztene fel, és a jelenleginél is nagyobb terhelést zúdítana a Ligetre. A beruházás a Városliget-törvény elfogadásával olyan biankó csekket kapott, amelyet pusztán a főváros kezébe adott különszabályozás lehetősége ellensúlyoz némiképpen. Az elfogadott törvény ugyanakkor előre felmenti a fővárost a kötelezettség alól, hogy a saját maga által korábban közmegegyezéssel kialkudott szabályozókat betartsa. A furcsa jogi helyzetet és az átmeneti szabályozási állapotot tovább árnyalja, hogy a hamarosan kiírandó nemzetközi tervpályázatban nem is szerepel – mivel addig nem készül el – a főváros külön szabályozása.

A meghirdetett projekttel azonosulni nem tudó, tucatnál is több szakember – építész, tájépítész, mérnök, ingatlanfejlesztő – Eltér István, a Magyar Építészkamara (MÉK) alelnökének meghívására tavaly decemberben részt vett egy találkozón, ahol Baán László és munkatársai ismertették a Liget Budapest koncepciót. A csoport azóta több személyes találkozón és száznál több e-mail váltáson van túl. Ezek eredményeként január közepére kidolgozták kompromisszumos javaslatcsomagjukat, amely a projektet egy még vállalható, összvárosi hatásait tekintve gyümölcsöző szituációvá tudná formálni. Az igazsághoz tartozik, hogy Baán László egyes elemeiben ugyan szimpatizált a felvetésekkel, de kijelentette, hogy az ő mandátuma a Városligetre szól, az új koncepció pedig egy sokkal integráltabb, városi léptékű megközelítésben gondolkodik, amely meghaladja az ő hatáskörét.

Finta Sándor, Budapest főépítésze és a Budapesti Településszerkezeti Terv (TSZT) felülvizsgálatát végző BFVT Kft. képviselői üdvözölték az alulról jövő kezdeményezést. A Városliget+ névre keresztelt koncepció egyébként képes lehet a módosuló TSZT keretén belül maradni, nem szükséges felülírni a jelenlegi szerkezeti tervet.

A koncepcióalkotók alapvetése volt, hogy nem nőhet a jelenlegi beépítés, viszont jelentős bontásra és funkciótisztításra van szükség, új épületek helyett a meglévőket kell felújítani és újrahasznosítani. Így például a Vajdahunyad Várat és az Olof Palme Házat. Az elsőben egy, az épület turisztikai jelentőségéhez mérten igen csekély vonzerejű mezőgazdasági kiállítás található, az Olof Palme Ház pedig a Liget egyik szellemháza. A Vajdahunyad Vár egyfajta „élménymúzeum” lehetne, amelynek udvarán kisebb kamarakoncertek, vendéglátóhelyek kaphatnak helyet. Az Olof Palme Ház ideális lenne a Zene Házának.

A friss koncepció az új múzeumi épületek jelentős részét a felszín alá helyezi. Számításaik szerint ha a beépítési arányt bontásokkal 4,4 százalékra szorítanák vissza, akkor nagyjából 6 000 négyzetmétert építhetnének a felszín felett. (Feltéve, hogy a beépítést 5%-ban maximalizálják.) Ez 3 szintes épületekkel számolva 18 000 négyzetméter szintterület, 4 szintessel 24 000 négyzetméter. Ez a mostani Liget Budapest program volumenének csak a töredékére elég. A további terüeltbővítést a föld alatt, illetve másutt oldanák meg. 

Egyes múzeumi funkciókat kivinnének a Ligetből. Például a II. kerületi volt Ganz Gyár helyén 2000-ben megvalósított Millenáris parkba, illetve az Ipari Minisztérium volt szomszédos lebontandó épületének helyére. A koncepciót jegyző szakértők az M csarnokot eszményinek találták egy összevont Építészeti Múzeum és Fotó Múzeum számára. Az pedig külön szerencse, hogy éppen most zajlik az ezzel kapcsolatos ötletpályázat, és tényleges kormányzati szándék van a terület rehabilitációjára.

A tervkészítők szerint a Városliget rekonstrukciója csak épület és park együtt tervezésével, komplex szemlélettel valósítható meg. Elhibázottnak tartanák, ha a nemzetközi tervpályázat csak egyes múzeumi épületekről szólna, ráadásul az épületekre külön-külön írnának ki tervpályázatot. A sokféle koncepció tobzódása a házak esetén egy koncentrált helyen még akkor is katasztrofális térbeli helyzeteket eredményezhet, ha az épületekre külön-külön jó válaszokat adnának a nemzetközi csapatok. A Városliget épületeivel együtt értelmezhető „műegyüttes”. Megbonthatatlan egység. Úthálózatában, közműellátásában, növényzettel és vízfelületekkel kiemelhető vagy rejthető feltárulásában szervesül a zöldfelület az épített elemekhez.

Elsőre talán megütközést kelthet sokakban – ismerik el a tervezők –, hogy az általuk jegyzett alternatív koncepció visszahozza a közgondolkodásba a Szépművészeti Múzeum egyszer már gellert kapott és elvetett felszín alatti bővítését. De ez egy másik helyzet. A felszín alatti múzeumkomplexum elnyúlhat akár egészen a Rondóig, a lejutást nem feltétlenül a Hősök terén kellene megoldani, még akkor sem, ha múzeumi terek – az Új Magyar Nemzeti Galéria, a Néprajzi Múzeum és a Ludwig Múzeum – a felszín alá kerülnének. Így ezen a turisztikailag "forró ponton" megfogható a jelentős többletlátogató-terhelés még a Városliget zöldfelületei előtt. A térszín alá szervezés ezek mellett biztosítja a legfontosabb múzeumok közötti közvetlen átjárhatóságot. Ráadásul a föld alatti múzeumok fenntartása rezsi szempontjából is kedvezőbb.

A kormányzati szándékok arról is szólnak, hogy a Városliget rehabilitációja során jelentős forgalomtechnikai átszervezések várhatók (végre megszüntethető a Kós Károly sétány kvázi autópálya-bevezető szerepe), és ez a momentum egyébként önmagában is indokolja a tér teljes földfelszíni rekonstrukcióját, burkolatainak cseréjét, a forgalmi sávok újrafelosztását. A Dózsa György út pedig az egyetlen olyan fő hálózati útvonal a térségben, amely alkalmas rá, hogy kiszolgálja egy ekkora múzeumkomplexum rendezvénytámogató, műtárgymozgató, kiállításszervező teherforgalmának igényeit. A korábbi Szabolcs utcai volt kórháztömböt a Liget Budapest program a múzeumok restaurátori, raktározási háttérbázisává formálná. Ez már önmagában egy üdvözlendő barnamezős rehabilitációt jelent, ugyanakkor elválasztja a Múzeumok hármas funkcióját térben egymástól. A Szabolcs utca viszont a Hősök teréhez közel van, így ha a raktár- és restaurátorterület oda kerül, akkor már értelmesen felvethető egy térszín alatti szervizalagút kiépítése is.

Az ’56-osok terének ma központi szervező eleme az Ötvenhatosok emlékműve, amelyet a munkacsoport többsége a jelenlegi helyén megtartana mint a Városligeti fasort lezáró térplasztikát. Ennek előterében azonban egy városi tér alakítható ki. Itt „bújhatnának ki” az új múzeumi épületek a felszín fölé, térfalakat képezve az új városi térhez. A Városligeti fasor – Király utca tengelyében egy turisztikai jelentőségű történeti sétány felélesztésének lehetősége sejlik fel, amelynek a Városligeten belüli meghosszabbításaként elérhetővé teszi a Nagyrétet, mint gyepes szabadtéri „rendezvényteret”. Az egykori Felvonulási tér alatt mélygarázs lehetne felszínén tetőkerttel.

A Petőfi Csarnokot az alternatívok is elbontanák, de a helyére nem építenének semmit, lévén szerintük nincs fontosabb objektum egy városi parkban a ligetes tisztásoknál! A Közlekedési Múzeumot szintén kivinnék a ligetből. Épületének megtartandó történeti része felhasználható pl. a Városliget Ingatlanfejlesztő Kft. székhelyeként, vagy akár egy kisebb múzeumként, esetleg az elképzelt családi funkciók mentén is. A gyermekélményparkot egyébként a Közlekedési Múzeummal egyetemben Rákosrendezőre telepítenék a Városliget + kidolgozói. A Városligetben található Közlekedési Múzeum anyaga ugyanis egyesíthető a vasúttörténeti parkkal és a Szentendrén lévő közlekedési múzeum anyagával. A három közlekedési gyűjtemény egyesítése lehetőséget adhatna egy magántőkéből megvalósuló témapark létrehozására.