A paksi hitelszerződést kihirdető törvény elfogadásával látszólag megoldódtak a legfontosabb dilemmák a tervezett bővítéssel kapcsolatban: a hitelt – amiből az orosz állam leginkább az orosz fővállalkozót és generálkivitelezőt, a Roszatomot finanszírozza – felvesszük, a két új reaktor megépül. A valóságban azonban még mindig nem dőlt el (szinte) semmi: az igazán komoly feladványok – a beruházás és a finanszírozási konstrukció elfogadtatása az EU-val, a hitelfelvétel alkotmányosságának vizsgálata, az elhagyhatatlan kiegészítő beruházások – mind-mind hátravannak.

Ha minden a tervek szerint alakul, akkor most egy három-négy éves engedélyezési, majd egy hat-hét éves építési időszak következik, és Paks 2 első új reaktorblokkja a beüzemelés után nagyjából 2027-ben kezdi meg az üzemszerű áramtermelést.

Ez azonban egyelőre az álmok, és nem a realitások kategóriájába tartozik. A létesítési engedély kiadásába – amely alapfeltétele annak, hogy az első kapavágás megtörténhessen – az Európai Bizottságnak is beleszólása van, a jóváhagyás megadása ugyanis éppen az Orbán-kormány által választott finanszírozási konstrukció miatt nem vehető biztosra.

A kabinetnek két ígéret és egy alkotmányos előírás között kell egyensúlyoznia: saját állítása szerint az atomerőmű-bővítés nem növeli, hanem csökkenti a jelenlegi áramárat – ez pedig csak úgy lehetséges, ha a hitelköltségek nem épülnek be a termelői áramárba –, ráadásul (ahogyan tegnap a parlamentben a kormánytöbbség részéről elhangzott) a két új blokk főleg exportra termel majd, miközben az alaptörvény szerint az állam nem köthet olyan szerződést, amely az államadósságot növeli. Hogy ennek a számtanpéldának van-e megoldása, az a következő hónapokban fog kiderülni.

Alkotmányos kifogások

A hatályos alaptörvény 37. cikk (3) bekezdése alapján „a központi költségvetés végrehajtása során nem vehető fel olyan kölcsön, és nem vállalható olyan pénzügyi kötelezettség, amelynek következtében az államadósságnak a teljes hazai össztermékhez viszonyított aránya a megelőző évben fennállóhoz képest növekedne”. Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint csak kis részletekben, sok évre elosztva vesszük fel a hitelt, tehát az egyszeri államadósság-növelő hatás minimális lesz, azt pedig majd a költségvetés „kinövi”.

Csakhogy ez az érvelés pénzügyi értelemben nem helytálló: az állam tartozása nem az adott időpontban a számlánkon lévő hitelmennyiség, hanem a teljes visszafizetendő adósság, amely egy-egy nagyobb beruházási tétel „beérkezése” esetén egy-egy éven belül is látványosan megnő majd, gyakorlatilag kizárva, hogy a GDP gyorsabban nőjön, mint az adósság (a kormány egyszázalékos pótlólagos GDP-növelő hatást vár az atomerőmű-építéstől).

Uniós jogsértés

A beruházást nem piaci alapon, hanem állami szerepvállalással tervezik megvalósítani. Ez egyrészt az ország évtizedekre szóló eladósodásával fenyeget, hiszen az adófizetők pénzéből törlesztenék a hitelt és pótolnák ki a teljes beruházás hitelből nem fedezett részét. Másrészt ezzel a nukleáris ipart hozzák behozhatatlan előnybe a fenntartható energiatermelési módokkal és az összes többi energiapiaci szereplővel szemben. Ezért elengedhetetlen, hogy mielőtt az építkezés megkezdődne, ennek a konstrukciónak a jogszerűségét minden szempontból megvizsgálják – állítja az Energiaklub és a Greenpeace.

A két szervezet a fentiek miatt a napokban beadványt intézett az Európai Bizottsághoz. Szerintük a magyar kormánynak már azelőtt meg kellett volna keresnie a bizottságot, mielőtt aláírta volna a szerződéseket, ahogyan azt a britek is tették a Hinkley Point atomerőmű-projekt esetében.

Az EB öt kritérium alapján elemzi egy-egy beruházás esetében az állami támogatás jogszerűségét:
1. a finanszírozás akkor ütközik az uniós jogba, ha a projekt állami forrást von be (Paks 2 esetében a hitelt a magyar állam veszi fel, a pénz visszafizetését – és a költségek fennmaradó 20 százalékát – a költségvetésből tervezik fedezni, tehát a beruházást teljes egészében állami forrásból valósítják meg;
2. gazdasági előnyt biztosít (jelen esetben a kedvezményezett MVM Zrt. olyan piaci szereplő, amely az uniós belső piacon gazdasági tevékenységet folytat, és az állami finanszírozással ez a vállalat versenyelőnybe kerül minden egyéb energiatermelési móddal szemben);
3. szelektív, azaz nem terjed ki a többi gazdasági szereplőre, csupán egy adott gazdasági ágazat egyetlen szereplőjét, a paksi erőművet és annak tulajdonosát támogatja;
4. versenytorzító hatású (ehhez azt kell bizonyítani, hogy piaci alapon Paks 2 nem tudna megépülni, és hogy az ott termelt áram árába állami támogatás épül be;
5. befolyásolja a tagállamok közötti kereskedelmet (az államilag támogatott árú villamos energia a nemzetközi piacon is versenyelőnybe kerülhet). A beadvány szerint az új atomerőmű esetében egyszerre mind az öt kritérium fennáll.

Euratom szerződés

A magyar kormány már megküldte az Orbán–Putyin-egyezmény tervezetét az Európai Bizottságnak tavaly december 10-én. Ezzel formálisan eleget tett az Euratom szerződés 103. cikkében foglalt kötelezettségének, amely előírja: a tagállamoknak közölniük kell a bizottsággal, ha egy harmadik állammal, nemzetközi szervezettel vagy harmadik állam állampolgárával akarnak megállapodást kötni az atomenergiát érintő kérdésekben.

Az adott cikk alapján a bizottság nemcsak azt vizsgálja, hogy az atomenergiát békés célokra használják-e fel, hanem azt is, hogy összhangban vannak-e az EU-s szabályozással a nukleáris hulladék elhelyezésére, illetve a nukleáris biztonságra vonatkozó elképzelések. A szerződés szerint Paks 2 hulladékát az oroszországi Majakba szállítják, az ottani feldolgozás uniós megfeleltethetőségével kapcsolatban komoly aggályok fogalmazódtak meg.

Jogalkotás

A hitelszerződést kihirdető jogszabály törvényessége a jogalkotási törvény alapján is kérdéses. Az említett törvény 17. paragrafusa így fogalmaz: „A jogszabály előkészítője – a jogszabály feltételezett hatásaihoz igazodó részletességű – előzetes hatásvizsgálat elvégzésével felméri a szabályozás várható következményeit. Az előzetes hatásvizsgálat eredményéről a Kormány által előterjesztendő törvényjavaslat, illetve kormányrendelet esetén a Kormányt, önkormányzati rendelet esetén a helyi önkormányzat képviselő-testületét tájékoztatni kell. A hatásvizsgálat során vizsgálni kell a tervezett jogszabály valamennyi jelentősnek ítélt hatását, különösen a társadalmi, gazdasági, költségvetési hatásait, környezeti és egészségi következményeit, adminisztratív terheket befolyásoló hatásait, valamint a jogszabály megalkotásának szükségességét, a jogalkotás elmaradásának várható következményeit és a jogszabály alkalmazásához szükséges személyi, szervezeti, tárgyi és pénzügyi feltételeket.”

A hatásvizsgálat(ok) megismerése érdekében a TASZ és az Energiaklub indított adatigénylési pert. A keresetet a bíróság a múlt héten azzal az indokkal utasította el, hogy egy kormányhatározat „2012-ben a paksi bővítés kapcsán részletes előkészítő munka elvégzését írta elő egy a jövőben kiírandó, a bővítés kivitelezésére vonatkozó nemzetközi pályázat kiírása céljából. A perben a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium alperes úgy nyilatkozott, és igazolta is, hogy a vonatkozó kormányhatározatban előírt előkészítő anyagok nem készültek el, mert egy későbbi döntés folytán nem írták ki ezt a pályázatot. A kormány nemzetközi szerződést kötött az Oroszországi Föderáció kormányával, amely alapján eldőlt, hogy a bővítés kivitelezését és üzemeltetését az orosz fél végzi, de ebben az egyezményben – a megvalósítandó blokkok típusán kívül – nincsenek sem technológiai, sem pénzügyi részletek.”