Ha a választáson résztvevő pártok képviselői közötti vita megszervezése kampánytevékenység, akkor az azon való részvétel is az – állítja az Idea elemzője. Vagyis: aki nem áll ki, sérti a választási eljárási törvény esélyegyenlőség biztosítására vonatkozó alapelvét. Orbán Viktor éppen ezt teszi?

A Kúria ítélete szerint az ATV és a Népszabadság a szakpolitikai vita kezdeményezésével– mivel abból a Jobbikot kizárták – megsértette a választási eljárásnak az esélyegyenlőség biztosítására, valamint a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményére vonatkozó alapelveit. De vajon az nem törvénysértő-e, ha valaki eleve nem is vállalja a vitát? – veti fel legfrissebb írásában Antal Attila, az Intézet a Demokratikus Alternatíváért (Idea) elemzője.

Jelenleg az a többszörösen paradox helyzet állt elő – figyelmeztet –, hogy az NVB és a bíróság döntése alapján gyakorlatilag nem lehet érdemi vitát tartani a választások előtt. A Kúria érveléséből ugyanis egyszerűen levezethető, hogy ha a vita megszervezése, sugárzása kampánytevékenység, akkor természetesen az azon való részvétel – és az attól való távolmaradás is az. Hiszen amennyiben a vita, mint médiatartalom, kampányeszköz, minden egyes ahhoz kapcsolódó cselekedet és annak hiánya is a kampány része.

Jól látszik tehát, hogy a Kúria itt egy korszakos döntést hozott: ha törvénysértő, hogy a szervezők egy pártot kizárnak, akkor szükségképpen az is sérti a választási eljárási törvény alapelveit, ha valamely szervezet elzárkózik a vitától. Vagyis Antal álláspontja szerint – s ezt szerinte a Kúria döntése is megerősíti – Orbán Viktor és a Fidesz súlyosan megsértette a választási eljárási törvény alapelveit azzal, hogy teljesen elzárkóztak mind a miniszterelnök- elölti vitától, mind a szakpolitikai vitasorozattól. Az pedig az elemzés szerint még ront a helyzeten, hogy a kormányzás folytatására készülő pártnak nincs (nyilvános) választási programja.

Ez pedig sérti a választások tisztaságát, mert az állampolgárok ilyen körülmények között nem tudnak felelős döntést hozni. A kormányoldal elzárkózása megakadályozza az esélyegyenlőséget a jelöltek és a jelölő szervezetek között, és olyan kényelmes helyzetet teremt, amelyben a miniszterelnök nem szembesíthető eddigi teljesítményével és nem kérhető rajta számon a következő négy évre vonatkozó programja. Antal álláspontja: ez a helyzet a választási eljárás nyilvánosságát is veszélyezteti, s a legkevésbé sem jóhiszemű, és nem felel meg a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének sem.

Mindezek alapján úgy véli, a választások előtti szakpolitikai és miniszterelnök-jelölti vitákat végre érdemes lenne intézményesíteni és azok feltételeit szabályozni. Erre nem feltétlenül a választási eljárási törvény a legmegfelelőbb eszköz, sőt célszerűbb lenne, ha a politikai erők – civil szervezetekkel, a médiával együttműködve – időről-időre kidolgoznának vitakódexeket. Bizonyos azonban, hogy Orbán Viktor és a Fidesz nem nyit a társadalom felé, nem vitázik, hanem deklarál és az állampolgári részvételt sokadlagos szempontnak tekinti. Előbb-utóbb pedig ez önbeteljesítő jóslattá válik – állítja az elemző –, mert az állampolgárok majd nem is várnak el ilyesmit.

Ezen az alapon tehát Orbán „joggal" nem vállalja a vitát, mert pontosan tudja, hogy senki sem fogja kikényszeríteni azt. Nem vitás, hogy ez nem pusztán antidemokratikus magatartás, hanem még a Fidesz jogszabálygyára szerint is törvénysértés – állítja Antal. Ugyanakkor jóval több forog ennél kockán – figyelmeztet –, mert a Jobbik esetében látni lehetett, mi történik, ha egy szélsőséges párt demokratikus vita nélkül olyan kulcsproblémákat sajátít ki, mint például a létbiztonság vagy a bűnözés. Vajon mi lesz akkor, ha ugyanezt egy kormányzásra és alkotmányozó többségre is esélyes szerveződés teszi meg? – zárul Antal elemzése.