Kilenc fővárosi kerületi polgármesteri tisztség elnyerésében reménykedik a baloldali ellenzék, de a Political Capital választási szakértőjének, László Róbertnek a legfrissebb elemzése szerint – a parlamenti választási eredmények alapján – inkább csak hét helyen igazán esélyesek. Ebben az esetben három-három helyen a DK, illetve az MSZP, egy városrészben pedig az Együtt-PM szerezné meg ezt a posztot.

Ha változatlan szavazatarányokat feltételezünk, a XIII. kerületben Tóth József (MSZP) csaknem 15 százalékkal előzné meg a kormányoldal jelöltjét. A IV. és a XXI. kerületben három százalékos különbséggel nyerhetne Trippon Norbert (MSZP), illetve Horváth Gyula (DK).

A XIV. kerületben Karácsony Gergely (Együtt-PM), a X.-ben pedig Élő Norbert (DK) körülbelül két és fél százalékos előnnyel lenne befutó, míg a XIX.-ben Gajda Péter (MSZP) valamivel több mint másfél, a VII.-ben Farkas Ferenc (DK) fél százalékkal győzne.

És itt vége is nyerhető kerületek sorának, bár további négy városrészben – a III., a VI., a XV., valamint a XX. kerületben – a baloldal hátránya kevesebb mint egy százalék. Ha pedig ezt könnyen ledolgozhatónak tartják, már 11 kerületnél tartunk. Ebben az esetben az együttműködő pártok közül négy-négy polgármestert a DK és az MSZP, hármat az Együtt-PM adna.

A tárgyalások során a szocialisták erősen ambicionálták a XVIII. kerületet, ami arra utal, hogy győzelmi esélyeket fűznek hozzá, holott ez a körzet csak a 12. helyen áll a listán – figyelmeztet László Róbert. A jobboldal előnye egyébként itt sem túl nagy, nem egészen másfél százalék. Ráadásul az MSZP-s Kunhalmi Ágnes, akit az utolsó pillanatban dobtak be, tavasszal csak minimálás különbséggel maradt itt alul a fideszes ellenfelével szemben.

László Róbert szerint a 13. helyre került Ferencváros helyzete pedig azért speciális, mert az az egykor SZDSZ-es Gegesy Ferenc tér vissza, aki a városrészt húsz éven át viszonylag sikeresen vezette, és aki valószínűsíthetően 2010-ben is nyerni tudott volna, ha az MSZP nem indít ellene jelöltet. Ha ez utóbbi két kerületet is elvinnék, már 13 ellenzéki polgármester lehetne a 23-ból.

A képet a szakértő szerint árnyalhatja a Jobbik és az LMP szereplése is. Csepelen például kiugróan jól teljesített a szélsőjobb áprilisban – 17 és fél százalékot értek el –, miközben az LMP ott kifejezetten gyengének bizonyult.

Mivel a polgármester-választás során a többségi logika érvényesül, az esetleges átszavazások itt inkább a Fidesz számára lehetnek kedvezőek, és könnyen megfordíthatják az eredményt. Egyébként a többi nyerhető kerület többségére is igaz: ha a jobbikosok a Fideszt támogatnák, nemigen lenne esélye a baloldalnak.

A felek minden bizonnyal a májusi EP-választási eredményeket is szem előtt tartották a tárgyalások során, de a kerületek kategorizálása tekintetében ez nem szolgál újdonsággal: némileg eltérő sorrendben ugyan, de ugyanaz a hét kerület végez az élen, mint az országgyűlési választás esetében, s ugyanaz a négy, majd ugyanaz a kettő következik.

Igaz ugyanakkor, hogy a baloldal többséget csak a XIII. és a IV. kerületben szerzett, miközben a Fidesz-KDNP támogatottsága az összes többi városrészben nagyobb volt. Ez László Róbert nem az erőviszonyok változásával magyarázható, hanem inkább azzal, hogy az alacsonyabb részvételi arány mellett a jobboldal hatékonyabban mozgósította a saját híveit: április választóik 55 százalékát tudták az urnákhoz szólítani, míg a baloldalon ugyanez az arány alig ötven százalék.

Kérdéses, mire lehet elég, ha akár mind a 13 viszonylag esélyesnek számító kerületet meg tudja nyerni az ellenzék. A 33 fős közgyűlési többséghez 17 mandátumra van szükség, tehát kompenzációs listáról három vagy négy helyet kell szerezniük attól függően, hogy sikerül-e főpolgármester-jelöltjüknek legyőznie Tarlós Istvánt.

Hogy milyen teljesítmény szükséges ehhez a három-négy kompenzációs mandátumhoz, a szakértő szerint számos tényezőn múlik. Először is azon, hogy az ellenzék a nyert kerületekben nagyobb arányú győzelmet arat, mint amekkorát a vesztes városrészekben bukik, különben túl sok közgyűlési helyet eredményező töredékszavazatot szerezhet a Fidesz. További gondot jelenthet, hogy a hét eleve feladott kerületben vélhetően jóval nehezebben lesznek mobilizálhatók a választók, így ezekben kevesebb töredékszavazatot tudnak majd az ellenzéki pártok gyűjteni.

A Jobbik és az LMP számára egy-egy kompenzációs mandátum megszerzése a minimális cél, ehhez azonban átlagosan mintegy tíz százalékot kell hozniuk a polgármesterjelöltjeiknek. Az ő teljesítményük is meghatározó tehát a végelszámolásban. Az önálló kompenzációs listát állító MSZP, DK és Együtt-PM számára újabb kockázatot jelent az a tény, hogy a mandátumkiosztási mechanizmus a nagyobb formációknak kedvez.

A fenti 13 kerület és a főpolgármesteri cím egyidejű elnyerése tehát a feltétele annak, hogy az ellenzék megszerezze a közgyűlési többséget – amellyel a kettős többség másik feltételét (a főváros lakosságának legalább felének lefedését) is teljesítenék. Ha ezek közül csak egyet is elveszítenek, minimálisra csökken az esélyük a többségre.

A kérdés mostantól László Róbert szerint nem az, hogy a korábbi választási adatok alapján mely kerületek nyerhetők az ellenzék számára, hanem hogy mozgósításban eredményesebbek tudnak-e lenni a kormánypártnál. Ebben szerinte nem segített a főpolgármesterjelölti kaszting.