Elvileg a tervezett új atomerőmű környezeti hatásairól tartottak közmeghallgatást csütörtök este Pakson, de a résztvevők mindenről faggatták a jelen lévő szakértőket. Az eseményt befogadó művelődési központ nagyelőadója zsúfolásig megtelt, még a külső kivetítő előtt is sokan szorongtak. A pódiumon többek között L. Simon László, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára és Aszódi Attila bővítési kormánybiztos ügyelt a kormányzati álláspont képviseletére.

A közmeghallgatást a környezetvédelmi engedélyezés tárgyában tartották. A beruházást Aszódi Attila mutatta be a közönségnek, 45 perces előadásából leginkább az derült ki, hogy azért jó atomerőművet építeni, mert az atomenergia használata nem jár szén-dioxid-kibocsátással, azaz nem gyorsítja tovább a klímaváltozást. Azt is elmondta, hogy a környezetvédelmi engedély csak egy hosszú folyamat kezdeti állomása: összesen mintegy 6500 engedélyre lesz szükség az üzembe helyezéshez.

A kérdezők többsége megőrizte anonimitását Móricz-Sabján Simon

A környezeti engedélyezés az építés, az üzemeltetés és a leszerelés környezeti hatásaival, azaz például az erőmű hűtővizét befogadó Duna hőterhelésével, a hulladékkezelésével és az üzemzavari kibocsátások kockázataival foglalkozik.Maga az építkezés két hatalmas, 20 méter mély munkagödör kialakításával és betonozással indul, hasonló léptékű kivitelezés az elmúlt 30 évben nem zajlott Magyarországon. Csúcsidőben naponta mintegy 7000 ember dolgozik majd a területen, az üzemeltetéshez viszont csupán ezer emberre lesz szükség.

A meghallgatás legizgalmasabb része a kérdezz-felelek volt. Kérdezni névvel és név nélkül is lehetett, a magánemberek közül a legtöbben az anonim módszert választották. Köztük az a polgártársunk is, aki szerint Pécs lakossága megakadályozhatja a Boda mellé tervezett atomtemető létesítését. (Aszódi „válaszként” olyan külföldi példákat sorolt, ahol szintén nincs egyelőre végleges tároló, de már keresik a helyét.)

A Védegyletet képviselő Jánossy András szerint a tervezés során máris jelentős változások történtek ahhoz az állapothoz képest, amire a környezeti hatásvizsgálat készült, így a vizsgálat az erőmű tényleges hatásait nem jelzi előre. Aszódi Attila szerint viszont az eljárás menet közben követi a változásokat. Ugyancsak Jánossy hozta föl, hogy a meglévő négy paksi blokk leszerelése során jelentős sugárterhelés érheti az új blokkok üzemeltetőit – ez Aszódi állítása szerint a gyakorlatban nem szokott megtörténni.

Koritár Zsuzsa az Energiaklubtól egyebek mellett azt feszegette, hogy kisvíz esetén az erőműből kikerülő hűtővíz mennyisége a Duna vízhozamának harmadát is kiteheti – hogyan garantálják ilyenkor a 30 fokos határérték betartását? Mint a válaszban elhangzott, ilyenkor valamilyen kiegészítő hűtési megoldásra lesz szükség. A meghallgatás szünetében volt egy sajtótájékoztató is, ahol többek között azt tudhatták meg az újságírók: arra a környezeti krízisre, amit egy esetlegesen félbehagyott építkezés esetén a helyszínen maradt erőműtorzó jelentene, egyelőre nincs forgatókönyv.

Egy anonim kérdés arról érdeklődött, miért csökkentették 500 méterre a hatásterületet (csak az itt élők jelentkezhetnek be ügyfélként az engedélyezési eljárásba). A válaszból csak azt tudtuk meg, hogy a hatóság szerint is legalább 2-3 kilométeres a létesítés és az üzemeltetés tényleges hatásterülete. Perger András a Greenpeace nevében kérdezett. Mint felhívta rá a figyelmet, az építés és az üzemelés időpontjaként más dátum szerepel a környezeti hatásvizsgálatban, és mást mond erről a kormány – a különbség években mérhető.

Aszódi izgalmas válasza szerint a környezeti hatásvizsgálat kezdetekor még nem volt meg a bővítés alapját jelentő orosz–magyar megállapodás. Vagyis a vizsgálattal egy kicsit előreszaladtak, hiszen akkor még nem is lehetett tudni, hogy milyen erőmű épül – ez viszont sokat levon a várható környezeti hatások elemzésének komolyságából.