A kora délutánra meghirdetett kezdéskor még csupán száz-kétszáz ember lézengett a nem kicsit lepukkant helyszínen, a létszám később a többszörösére nőtt. Rögtön látszott, hogy az MCP nem választási ingyensörrel meg gulyással akar szavazókat toborozni. Ami azt illeti, még büfé se volt. A magunk részéről azonban elhatároztunk, hogy kampányajándék nélkül semmiképpen se megyünk haza: sikerült is szereznünk két hűtőmágnest, egy tollat és egy mobiltartó szalagot.

A közönség – nem meglepő módon – túlnyomórészt romákból állt. Az egyszerű színpadi látványt MCP-s molinók próbálták feldobni, a Horváth Aladár által ígért jó hangulatról a meghívó szerint a Váradi Roma Café és más fellépők gondoskodtak. Fáradhatatlan oknyomozó munkával azt is kiderítettük, ki lesz a meglepetésvendég: Oláh Gergő.

Míg a színpad előtt tolongó gyerekeket kizárólag a koncertek érdekelték (ne feledkezzünk el Kökény Attiláról, Palikáról és Leiláról), a felnőttek pontosan tudták, hogy nem szokványos bulira jöttek. „Isten velünk van!" – kiáltotta a tőle néhány méterre forgató tévéstábnak egy bőrdzsekis férfi, és ujjaival a győzelem „V" betűjét mutatta. A környékén lévők rázendítettek: „M-C-P!, M-C-P!"

Nem mindenki volt ennyire lelkes. Kérdésünket, hogy a cigánypártra fog-e szavazni, egy lány válaszra sem méltatta. A mellette ácsorgó asszony is csak a vállát vonogatta: „még nem döntöttem el". Néhány fiatalember viszont egybehangzóan közölte, hogy az MCP-re fog ikszelni. „Akkor is rájuk szavaznék, ha apám nem lenne jelölt" – mondta egyikük. „Ideje, hogy a cigányság végre kitörjön a szegénységből" – magyarázta barátja. Amikor arról kérdeztük, hogy szerinte bejut-e az MCP a parlamentbe, elmosolyodott: „Nem. De próbálkozni lehet."

Két koncert között színpadra léptek a politikusok is. Bár a műsorvezető – sorsdöntőnek nevezve a vasárnapi választást – kijelentette, hogy a magyarországi cigányoknak most először van országos listája, szeretnénk jelezni: 2006-ban már összejött az MCF Roma Összefogás Pártnak is. Igaz, szereplésével nem hagyott mély nyomot az emlékezetben.

Horváth József, az MCP elnöke arról beszélt, hogy a cigányságnak saját érdekképviseletre van szüksége. Mert „nem kellünk sem a jobb-, sem a baloldalnak". Illetve: „csak azért kellünk nekik, hogy le tudja győzni egyik a másikat". Néhány héttel a választás előtt a pártok hordani kezdik a romáknak a csirkefarhátat és a lejárt szavatosságú befőttet, aztán négy évig feléjük se néznek. Az MCP elnöke egyebek mellett egészéves munkát és tisztességes bért követelt a romáknak, majd arra buzdította a jelenlévőket, hogy menjenek el szavazni: „Gyertek, csináljunk történelmet!"

A cigányság előtt két út áll – vázolta a jövőt a párt listáját vezető Horváth Aladár. Az egyik: a romák kiharcolják, hogy „Magyarország a miénk is legyen". A másik: ha a cigányoknak nem sikerül megvédeniük magukat, akkor nincs más lehetőség, mint „elmenekülni a saját hazánkból". Horváth Aladár szerint „nem sírnotok és nyafognotok kell, hanem szavazni". Dancs Mihály pártigazgató is arra kérte az egybegyűlteket, hogy vegyék fel a legszebb ruhájukat, és menjenek el szavazni.

Az MCP amúgy 61 jelölttel vág neki a választásnak, a szavazatszámláló bizottságokba pedig csaknem 1200 tagot delegált.

A cigánypárt is választási csalás gyanújába keveredett. Az MCP alaptalannak tartja a gyanúsítást, és több százezer szavazattal akarja bizonyítani, hogy nem követett el jogsértést.

Nem állítjuk, hogy alapjaiban átrendezi a politikai erőviszonyokat, de a minap két cigány szerveződés, az EuRom Párt és az MCF is bejelentette: az MCP-t támogatja a választáson. Közös állásfoglalásuk szerint megbukott az elmúlt huszonöt év állami cigánypolitikája. Vele együtt látványosan megbukott Farkas Flórián és az államosított cigány képviselet, az Országos Roma Önkormányzat, és a Lungo Drom is. A közlemény szerint az MCP „saját akaratából és erejéből cigány parlamenti képviselőket" fog küldeni a törvényhozásba.