Több vádlott koncepciósnak nevezte az ellenük hat évvel ezelőtt indított büntetőeljárást, amelyben a bíróság tervei szerint két hét múlva hirdeti ki ítéletét.

A per elsőrendű vádlottja, Székely Árpád volt moszkvai nagykövet az Oroszország és Magyarország közötti nagyságrendi különbségről beszélt. Felidézte, hogy az ingatlan értékesítésekor a Magyar Köztársaságnak követelései voltak Oroszországgal szemben: a KGST összeomlásából adódó veszteség, ingatlanügyek, továbbá a KGST két bankjába még a Magyar Népköztársaság által befektetett több millió dollár. Ám ezek döntő többségét a magyar állam a mai napig nem tudta behajtani Oroszországon – hangsúlyozta, és úgy fogalmazott, hogy „ezek az erőviszonyok, ezt látni kell".

Az eljárás során korábban kiderült, hogy az orosz főváros szívében, nem messze a kormányzati negyedtől található ingatlanból csak az épület volt a magyar állam tulajdona, a telek az orosz államé volt. Egy 1973-ban megkötött kétoldalú egyezmény értelmében pedig az orosz kormány egyetértése nélkül azt nem lehetett eladni vagy másnak átengedni, vagyis az orosz kormánynak tulajdonképpen vevőkijelölési joga volt. A védelem a per során azt hangoztatta, hogy az ügyben ezért nincs is értelme piaci értékről beszélni.

Székely Árpád külön kitért arra is, hogy szerinte az ügyészség szelektív módon kezelte a bizonyítékokat. Erre példaként említette, hogy a vádhatóság egyszer azt rótta a terhére, hogy nem volt meghatalmazása az értékesítésre, később pedig azt, hogy nem alkudozott a vevővel. Úgy vélte, az ügyészség elvonta a vádlottak védekezésének jogát azzal, hogy elutasította a védelem bizonyítási indítványait, alkalmilag válogatott a jogsegélyek között. A volt nagykövet azzal is vádolta a vádhatóságot, hogy iratokat szivárogtatott ki a sajtónak, és számos nyomozati lépésről ők is így értesültek.

Székely Árpád mellett Horváthné Fekszi Márta, az egykori Külügyminisztérium volt államtitkára is azt hangsúlyozta, hogy nem követett el semmilyen bűncselekményt, mint ahogyan szerinte a per egyetlen vádlottja sem. Hangsúlyozta: soha nem adott szóban utasítást, soha nem semmisített meg hivatalos iratot, munkáját átláthatóan, transzparensen végezte a külügyi apparátussal együtt.

Székely Árpádhoz hasonlóan ő is azt emelte, ki, hogy orosz féllel tárgyalni rendkívül bonyolult és összetett dolog, az ilyen tárgyalások során „nem azonosak az erőviszonyok".

Tátrai Miklós, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. korábbi vezérigazgatója írásban nyújtotta be felszólalását, amelyet távollétében az eljáró bíró olvasott fel. E szerint Tátrai Miklós a mesebeli Mekk Elek egyik történetéhez hasonlította az ügyet, amelyben a tető – vagyis a konkrét ügyben a vád – előbb elkészült, mint az azt tartó falak. Úgy vélte, a nyomozás nem tények, hanem egy az elsőrendű vádlott, Székely Árpád által az állásából elbocsátott tanú és egy újságíró alkalmi szövetsége alapján indult, hamis okirati bizonyítékokon és látszatszakértőkön alapszik, a nyomozás eredménye pedig a kormányzat és az ügyészség együttműködése.

Császy Zsolt, az MNV Zrt. volt értékesítési igazgatója arról beszélt: „divatja van" annak, hogy „a politikai leszámolásokat büntetőjogi köntösbe öltöztetik". Azt hangsúlyozta, hogy az eljárás alapbűncselekménye Székely Árpád ügyészség szerinti hűtlen kezelése, ám nem történt bűncselekmény, így ő maga sem lehet annak bűnsegédje. Szerinte ebben az ügyben a hat éve húzódó eljárás már önmagában ítélet, és ugyancsak azt kérte a bíróságtól, hogy „igazságos felmentő ítéletet hozzon".
A per további vádlottjai ugyancsak azt kérték, hogy a bíróság bűncselekmények hiányában mentse fel őket.

A vád szerint 2008 márciusában az elsőrendű vádlott, Székely Árpád akkori moszkvai nagykövet a felettesei tudta nélkül írta alá az ingatlan tulajdonjogának átruházásáról szóló adásvételi szerződést. A többi vádlott pedig erről tudva bűnpártoló módon próbálta őt fedezni, mentesíteni cselekménye büntetőjogi következményei alól. Az ingatlant ugyanis a magyar állam 23,7 millió dollárért értékesítette, ám a vevő nem sokkal később már ennek négyszereséért, több mint 100 millió dollárért adta tovább, ami miatt Oroszországban is indult büntetőeljárás.

Az ügyészség szerint az ügyletből a magyar államnak több milliárd forint meg nem térült hátránya keletkezett, hiszen a moszkvai ingatlan egy 2008-as – a védelem által vitatott – értékbecslés alapján több mint 108 millió dollárt ért.
A kirendeltség épülete Moszkva belvárosában, kormányzati épületek, drága szállodák és metrómegálló szomszédságában állt, nem messze a Moszkva folyótól.

Az ügyészség Székely Árpádot hűtlen kezeléssel, Horváthné Fekszi Márta volt államtitkárt hivatalos személy által elkövetett bűnpártolással, az MNV Zrt. korábbi vezérigazgatóját, Tátrai Miklóst és egykori értékesítési igazgatóját, Császy Zsoltot, valamint a cég akkori két, vezető beosztású és egy beosztott munkatársát bűnpártolással és magánokirat-hamisítással vádolja.