Jóri András adatvédelmi biztoshoz fordult Laborc Sándor, a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) főigazgatója, mert a büntetőeljárás során olyan anomáliákat tapasztalt, amelyek arra utalnak, hogy a nyomozóhatóság, illetve az ügyészség az állampolgárok személyes adatait érintő jogellenes cselekményeket figyelmen kívül hagyták.

Az MTI birtokába került dokumentumban Laborc Sándor az adatvédelmi biztosról szóló törvény azon szakaszára hivatkozik, amely szerint az országgyűlési biztoshoz bárki fordulhat, ha megítélése szerint valamely hatóság a tevékenysége során a beadványt benyújtó személy alapvető jogaival összefüggésben visszásságot okozott. Mint írta, "a büntetőeljárás, különösen annak a bűncselekmény hiányában történő megszüntetése és az azzal kapcsolatban folyt jogorvoslati eljárás során olyan anomáliákkal szembesültem, amely a nyomozó hatóság és különösen az ügyészség részéről az állampolgárok személyes adatait érintő jogellenes, esetenként bűncselekményi gyanút megalapozó cselekmények figyelmen kívül hagyására utalnak".

Az NBH lemondott és szeptemberben távozó főigazgatója beadványában emlékeztetett: tavaly szeptember 10-én feljelentést tett az UD Zrt. vezető beosztású munkatársai ellen, többek között a személyes adatok védelmét közvetve vagy közvetlenül sértő bűncselekmények megalapozott gyanúja miatt.

Laborc beadványában arról tájékoztatja a biztost, hogy az UD Zrt. számítógépein a nyomozók harminc komplett környezettanulmányt találtak, amely mintegy nyolcvan ember személyes és különleges adatait - mint vagyoni helyzetük, magánéleti személyes viszonyaik - találták meg.

Felhívta a figyelmet arra is, hogy a környezettanulmány elkészítésének módja - a konspirált adatgyűjtés - kizárja, hogy az érintettek a velük kapcsolatos adatgyűjtéshez, adatkezeléshez hozzájárultak volna, és erre törvény sem hatalmazza fel a vagyonvédelmi-magánnyomozó céget, vagyis a személyes adatok jogellenes kezeléséhez nem férhet kétség.

Mint írta, a nyomozást felügyelő ügyész szerint azonban nem állapítható meg személyes adatokkal visszaélés, mivel az érintetteket nem érte jelentős érdeksérelem. Laborc kifogásolja, hogy erre a következtetésre az ügyész anélkül jutott, hogy megkérdezte volna az esetleg elszenvedett hátrányról az érintetteket, sőt nem is tájékoztatta őket arról, hogy a személyes adataikat az UD Zrt. gyűjtötte, kezelte.

A főigazgató tájékoztatta a biztost, hogy az UD Zrt. megszerezte a felszámolás alatt álló MÁV ABE Biztosító biztosítotti körének teljes adatállományát, de az ügyészség itt sem állapított meg bűncselekményt, mivel a biztosító a számítógépes rendszerének műszaki üzemeltetésével az UD Zrt.-t bízta meg.

Laborc kiemelte, hogy a megbízás a számítógépes rendszer és nem az adatbázis üzemeltetésére szólt, és hogy a nyomozó hatóságnak az NBH által átadott telefonlehallgatási anyagain maguk a gazdasági társaság vezetői beszélnek arról, hogy az adatmentést teljesen törvénytelenül hajtották végre.

Beadványában arról is írt, hogy az NBH információi szerint az UD Zrt. "kémszoftvert" alkalmazott, ennek bizonyítására kézenfekvő lett volna a lefoglalt számítógépek átvizsgálása, ennek érdekében a rendőrség ki is rendelt egy igazságügyi számítástechnikai szakértőt. A nyomozást felügyelő ügyész azonban csak a gépeken lefoglalt adatok mentését engedélyezte a szakértőnek, a "kémszoftver" felderítésének megkísérlését megtiltotta. Laborc a nyomozást megszüntető határozat ellen panasszal élt, amit "az ügyészség gyakorlatilag érdemi indoklás nélkül elutasított", ráadásul a panaszát személyesen az az ügyész bírálta el, aki a kifogásolt intézkedésekre maga adott utasítást.

Az NBH főigazgatója írásban is megkereste a legfőbb ügyészt, hogy a konkrét ügytől elvonatkoztatva vizsgálja ki a kifogásolt ügyészi eljárást és a jogorvoslat során felmerülő esetleges összeférhetetlenség kérdését, azonban beadványát - tartalmától függetlenül és kifejezett kérése ellenére - a Legfőbb Ügyészség a nyomozás megszüntetése ellen benyújtott panaszához csatolta, és elbírálás céljából a Fővárosi Főügyészségnek küldte meg.