Ahogyan azt korábban lapunkban prognosztizáltuk, az elvben a helyben élő családi gazdálkodók földhöz juttatását segítő program egyik célja valójában az oligarcha-színtér átrendezése.

A kormány a Simicska Lajos érdekeltségei által művelt földek dobra verésével kezdte a kiárusítást, mára pedig az Agrárszektor.hu azt is kiderítette, hogy a Csányi Sándorhoz köthető állami termőterületek sorsáért viszont nem kell aggódni.

Más megközelítésben: azokra ­hiába ácsingóznak a valódi családi gazdaságok, azokat ugyanis nem hirdették meg árverésre.

Hogy Csányival kesztyűs kézzel bánik a kormány, már több korábbi gesztusból is kiderült. Amikor megváltoztatták a földalapú támogatások kifizetésének rendjét, az 1200 hektáron felüli területektől elvonva a dotációt, a bankszektorban is érdekelt agrár-nagyvállalkozót, egyben az ország egyik legnagyobb sertéshús-előállítóját azonnal kártalanították a sertéshús áfájának 5 százalékra csökkentésével, illetve egy új óriás vágóhídhoz biztosított fejlesztési támogatással.

Csányi Sándort baráti agrárvállalkozónak tekinti a kormányfő M. Schmidt János / Archiv

Igaz, az üzletember időközben kiszállt a vágóhíd-projektből, viszont a kormány Csányi összes agrárvállalkozásával stratégiai megállapodást kötött – ehhez jön most még a becslések szerint 28 ezer hektárnyi földbérlet állami hányadának háborítatlanul hagyása.

Utóbbi azért jelentős fejlemény, mert a kormányzat a Győrffy Balázs agrárkamarai elnök által benyújtott módosító javaslat elfogadása után a bérleti díjak alakításán keresztül is hatékonyan bele tud avatkozni a birtokviszonyokba. Ha egy tulajdonos a piaci szintre kívánja emelni a bérleti díjat, ezt a jövőben megteheti, de csak az erős fideszes befolyás alatt álló Agrárkamara közreműködésével.

Vagyis a kormánynál változatlanul jól fekvő földhasználók (mint például a Csányi-féle Bonafarm-csoport) a jövőben is megtarthatják a kedvezményes földbérleteiket, a megfelelő politikai hátterű új tulajdonosok viszont bármikor kellemetlen helyzetbe hozhatják a régi bérlőt (azaz például Simicska agrárcégeit). Vagyis – ahogyan kérdésünkre Sallai R. Benedek LMP-s képviselő megfogalmazta –

akár bérelt, akár tulajdonba adott földterületről van szó, az állam bele tud avatkozni, hogy kinél csapódjon le az agrártermelés haszna.

Sallai szerint nem csupán a föld eladása, hanem az utolsó jelentős állami „vagyontárgy", a természetben képződő közjavak dömpingszerű privatizálása a riasztó, aminek a szándéka most a halászati törvényben is felsejlik: az illetékes miniszter pályáztatás nélkül dönthet majd a vízterületek halászati hasznosításáról.

Sallai szerint az ország egy olyan maffiaháború színtere lett, ahol valójában a kormány vívja az ütközeteket, és az Orbánhoz való viszony dönti el a csaták eredményét.