A hírek szerint Oszter Sándor Kossuth-díjas színművész február 14-én ittasan vezette autóját a MOM Park mélygarázsában, s eközben megrongálta a garázs márványburkolatát. Összesen közel egymilliós kárt okozott. A Blikk meg nem nevezett forrása szerint Oszter szervezetében a baleset idején 2,17 ezrelékes véralkoholszintet mértek.

Később Oszter különböző nyilatkozataiban más és más módon nyilatkozott a garázsban történtekről. Ami tény, hogy ittas vezetés miatt eljárás indult ellene. Ügyvédje feljelentése nyomán ugyanakkor eljárás indult a Központi Nyomozó Főügyészség Budapesti regionális Osztályán annak tisztázására is, hogy honnan tudott meg a Blikk a balesettel kapcsolatos bizalmas információkat.

A Központi Nyomozó Főügyészség a folyamatban lévő eljárás érdekeire hivatkozva nem árulta el, mely adatok közlését kifogásolta Oszter védője. Arról sem nyilatkozott, hogy mire alapozzák a védő és immár az ügyészségi nyomozók, hogy az újságíró rendőrtől kapta az információt? S azt, hogy telefonon kapta a „fülest”?

Mint megírtuk, a cikk szerzőjét, Koós Szabolcsot kétszer is beidézték tanúként az ismeretlen rendőr ellen hivatali visszaélés gyanújával folyó eljárásban. Előbb szép szóval kérték forrása megnevezésére. Nemet mondott. Erre a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsától kérték, végzéssel kötelezze az újságírót forrása felfedésére. Miután ekkor is nemet mondott, rendőrökkel vetették el a telefonját, és lemásolták a benne tárolt összes adatot.

A törvény lehetőséget ad arra, hogy a bíróság – bűncselekmény elkövetésének felderítése érdekében – törvényben meghatározott, kivételesen indokolt esetben az információforrás felfedésére, az információforrás azonosítására alkalmas dokumentum, irat, tárgy vagy adathordozó átadására kötelezze az újságírót.

Kivételesen indokolt esetnek az számít, ha három évig terjedő vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény felderítése érdekében az információt átadó személy kilétének ismerete nélkülözhetetlen, ez a bizonyíték mással nem pótolható, és a bűncselekmény felderítéséhez fűződő érdek – különösen a bűncselekmény tárgyi súlyára tekintettel – olyan kiemelkedő, amely az információforrás titokban maradásához fűződő érdeket egyértelműen meghaladja.

Polyák Gábor médiajogász szerint a konkrét esetben a bíróság megnézte, hogy egy három év szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményről van szó – esetleg a nyomozóhatóság még írt valamit arról, hogy az adott információ más módon nem szerezhető meg –, és ezzel a kérdés el is dőlt.

– Nem hiszem, hogy egy büntetőbíróság valaha is mérlegelni fogja, hogy az adott esetben mihez fűződik nagyobb érdek: az újságíró információforrásának titokban tartásához vagy a bűntény felderítéséhez, még akkor sem, ha a törvény betűje szerint ezt is figyelembe kellene vennie, mielőtt végzéssel a forrása megnevezésére kötelezi a sajtómunkásokat.

Polyák szerint a jogalkotó nem az efféle „piti” ügyekre gondolt, amikor megteremtette a jogi feltételét annak, hogy az újságírót forrása megnevezésére kötelezhessék. Ennek ellenére most egy olyan ügyben kötelezte a bíróság forrása felfedésére az újságírót, amelynek a társadalmi veszélyessége nem áll arányban a sajtószabadságot ért sérelemmel.

Ráadásul – tette hozzá Polyák – a telefon lefoglalásának és a benne tárolt összes adat letöltésének semmi értelme. A híváslistákhoz a rendőrség (és az ügyészség) más módon is hozzáférhet. Egyebekben pedig semmi olyan adat nem található egy készülékben, ami a nyomozást segíthetné.

Mindezek fényében továbbra is kérdés, hogy ami a Blikk munkatársával történt, az erődemonstráció a hatóság részéről (majd mi megmutatjuk, hogy előttünk nem fog egyetlen firkász sem titkolódzni), vagy csak egy ügyész és egy bíró túlbuzgóságának a végeredménye. A kérdést nehéz megválaszolni.

Polyák szerint a történtekből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. A hatályos sajtójog forrásvédelemmel kapcsolatos rendelkezései összességében jók. Kérdés persze, hogy a jövőben miképpen mérlegelik – mérlegelik-e egyáltalán – a bíróságok, hogy mikor mihez fűződik nagyobb társadalmi érdek.