A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoport üdvözli a városvezetés azon törekvését, hogy javítson az utcán élő hajléktalan emberek helyzetén. Épp ezért a csoport tavaly december 14-én megkereste Tarlós Istvánt, hogy felajánlja segítségét a főpolgármesternek a választási programjában szereplő hajléktalan- és lakásügyi intézkedések megvalósításában és meghívja a számára kidolgozott 24 órás élményalapú programra. (A főpolgármestert egy egész napra bevezetnék a hajléktalanlét világába – a szerk.) Ennek célja, hogy a főpolgármester jobban megismerje az utcán élő emberek nehézségeit, és ennek megfelelően alakíthassa ki az őket érintő szociális programokat. Különösen fontos Tarlós István személyes részvétele, hiszen a hajléktalanügyi kérdésekben továbbra is ő „akarja kézben tartani az ügyeket”.

A civil szervezet emlékeztet arra, noha a megkeresésre írásban nem reagált, a főpolgármester a tavaly decemberi közmeghallgatásán megígérte, hogy személyesen egyeztet a csoporttal, amit a január 12-ei Fővárosi Közgyűlésben is megerősített.

Miután többször keresték telefonon az egyeztetés időpontját firtatva, a főpolgármester a civilek meghívóját a Fővárosi Közterület-felügyeletnek továbbította, mint a Társadalmi Megbékélés Program koordinátorának. A Város Mindenkié csoport elfogadhatatlannak tartja, hogy Budapest vezetői a köztéri hajléktalanság ügyét a közterület-felügyelet hatáskörébe delegálják. Ez a szervezet ugyanis nem arra jött létre, hogy társadalompolitikai és szociális ügyekkel foglalkozzon. Márpedig a köztéri hajléktalanság elsősorban lakhatási, illetve szociális probléma, amire nem a rendészeti vagy a köztisztasági intézkedések jelentik a megoldást.

A főpolgármester a nyilvánosság előtt többször kétségbe vonta A Város Mindenkié csoport legitimitását – hívja fel a figyelmet a szervezet. Hozzátéve: ma Magyarországon A Város Mindenkié az egyetlen olyan érdek- és jogvédő szervezet, melyet hajléktalanok vezetnek. Ha Tarlós Istvánnak lehetősége nyílna megismerni a csoport javaslatait, céljait – és nem félinformációk, előzetes feltételezések alapján viszonyulna a csoporthoz, s a hajléktalanokhoz – , minden bizonnyal egyenrangú tárgyalópartnerre találna szervezetben.

A főpolgármester azt állítja, hogy A Város Mindenkié célja, hogy a hajléktalan emberek az aluljárókban éljenek. Éppen ellenkezőleg: a csoport célkitűzése, hogy mindenkinek legyen emberhez méltó otthona és senkinek se kelljen az utcán élni. Azt azonban a csoport megengedhetetlennek tartja, hogy az állam és az önkormányzatok az utcán élő embereket büntessék azért a mulasztásért, hogy megfelelő szociális bérlakás-rendszerrel és lakhatási támogatásokkal nem biztosítják a szegény és hajléktalan emberek méltó lakhatását.