„2011 végén ott tartunk, hogy a miniszterelnök számára lassan csak a parlamenti közvetítés jelent igazán megkerülhetetlen nyilvános kontrollt, még ha ennek dramaturgiáját is képes a saját szája íze szerint alakítani” – fogalmazott lapunknak Vasali Zoltán. A politológus szerint a brüsszeli nyilatkozatok félreérthetősége és egy közszolgálati "mélyinterjú" ugyanis kevés volt ahhoz, hogy integrációs hezitálását logikusan igazolni tudja.

Orbán Viktor miniszterelnök, Parlament

„Hogy mennyire felkészületlenül érte a Fideszt az egész EU-s döntéshelyzet, jól mutatja, hogy az erősen megtépázott tekintélyű közszolgálati csatorna is csak másfél napos csúszással közvetítette az Orbán-interjút, mintha valami félresikerült újévi köszöntő lenne. A komoly hazai médiacsendet az is bizonyította, hogy az M1 hétfői, Ma reggel című adásában csak a vasárnapi beszéd részleteit mutatták be, elemezőkkel nem merték értelmezni a kormányfő álláspontját. Az egész elmúlt három nap nem szolgált másra, mint az időhúzásra, hiszen igazán még hétfő este se tudjuk, hogy Magyarország konkrétan milyen álláspontot képvisel az uniós javaslat kapcsán” – mondta Vasali.

A szakértő hozzátette: a nemzetközileg lassan elszigetelődni látszó Orbán Viktornak a hétfői parlamenti napirend volt az egyetlen igazi lehetősége, hogy racionálisan igazolja az uniós válságra adott válaszait. „A beszéd és a vita során megismert kormányfői pozíció abból a szempontból sikeresnek tekinthetők, hogy végre minimálisan megkülönböztethetővé vált egymástól a Jobbikos integrációellenesség és a Fidesz uniós szkepszise. Orbán talán elérte azt is, hogy hezitálása felelősségteljesnek tűnjön támogatói körében és ezzel valamit megmentsen gazdaságpolitikai játékteréből. Másrészt ismét sikerült eljátszani azt a dramaturgiát, mintha a parlament kétharmados többségének „bölcsessége” elég lenne ahhoz, hogy megóvja szuverenitásunkat az Európából érkező állítólagos támadásoktól.

Alig tűnik fel, de legalább ilyen sajátos kényszerhelyzetben, az elmúlt tizennyolc hónap uniós jogokat is sértő kormányzati döntései és egy sajátos hangulatú EU-elnökség után a kormány először ismerte el, hogy már nem tudja az amúgy is ködös választói felhatalmazással magyarázni saját mandátumát. Ilyen még eddig nem nagyon volt. A politikai vita eredménye természetesen nem egyértelmű, ismét fogalmi zűrzavar uralkodik hazánkban, mert néha úgy tűnik nem is az önállóságunk, hanem csak a kormány hatalmi cselekvőképessége került volna veszélybe” - nyilatkozta lapunknak Vasali Zoltán.

„Orbán Viktor mondanivalója lényegében előző esti interjúja 'bővített rendezői verziójának' tekinthető” – fogalmazott lapunk kérdésére Lakatos Júlia, a Méltányosság Politikaelemző Központ szakértője. Az elemző szerint a miniszterelnök „középutasnak” pozicionálta magát: elhatárolódott mind a radikális jobboldal "semmi Unió", mind a baloldal "mindent az Unióért" magatartásától.

„Önmagához képest viszonylag részletesen beszámolt a múlt heti tárgyalásról, sőt a képviselők között kiosztották az eurozóna tagállamainak határozatát. Az egész felszólalásban, az arra adott válaszokban, valamint a miniszterelnök viszontválaszában talán a legérdekesebb nem is az volt, hogy mi és hogyan történt, hanem az, hogy vajon a parlamentnek mi a szerepe egy ilyen rendkívül fontos kérdésben.

Orbán arról igyekezett meggyőzni a képviselőket, hogy egy ilyen horderejű kérdésben az általa vezetett küldöttség nem dönthetett, s ebben igaza is van. Jó lenne a konszenzuális külpolitika, azonban ettől (is) fényévnyire állunk: nyilvánvaló módon kormány és ellenzéke teljesen másképpen értelmezi a nemzeti együttműködést. Viszont mikor, ha nem most, egy ilyen horderejű európai és magyar válság kellős közepén kellene az eddigiektől teljesen eltérő, szokatlan és újszerű együttműködési formákkal megpróbálkozni. Itt a kormányra hárul a kezdeményező szerep” – fogalmazott Lakatos.

Az elemző a tartalmi kérdéseket illetően hozzátette: abból kell kiindulnunk, hogy az Unión belül számos érdekellentét húzódik, s Magyarországnak sok szempontból lehetnek ellenkező érdekei, mint az eurózóna tagjainak. „Az igazi kihívás szerintünk most az, hogy a kormány hogyan tudja érthetővé tenni és bemutatni ezeket az érdekellentéteket, de úgy, hogy egyúttal az érdekek harmonizációjára, Magyarországnak az európai rendbe való elhelyezkedésére is felhívja a figyelmet” – nyilatkozta Lakatos Júlia.

Magyar Kornélia, a Magyar Progresszív Intézet vezetője szerint a múlt pénteki érthetetlen bizonytalankodás, amely a csütörtöki uniós csúcs után a miniszterelnöki és kormányzati kommunikációban megjelent, komoly politikai sérülést okozott a kormányfőnek: mind bel-, mind külpolitikai színtéren tétovaságot, megbízhatatlanságot és/vagy átgondolatlan, öncélú nacionalizmust sugallt. „Ez pedig minden bizonnyal ártott annak a képnek, amely erőskezű politikai vezetőként szeretné láttatni a miniszterelnököt. A kormányfő hétfői napirend előtti felszólalása azonban valamelyest tisztázta pozícióját: szuverenitásunk egy részének feladása van olyan súlyos kérdés, hogy egyáltalán nem szokatlan eszköz ahhoz parlamenti felhatalmazást kérni, még ha borítékolható is, hogy az Országgyűlés kétharmados többsége nem fog a kormányétól és a miniszterelnökétől eltérő álláspontot képviselni.

Az integráció mélységét illető kormányzati álláspont egyelőre homályos: elvi szinten a miniszterelnöki nyilatkozatok abba az irányba mutatnak, hogy nem híve a szorosabb integrációnak, azonban a pénzügyi és gazdasági válságos helyzetünk végül felülírhatja e teoretikus pozíciót” – fogalmazott a szakértő. Magyar Kornélia szerint ha másra nem, arra bizonyosan jó eszközt talált Orbán Viktor, hogy időt nyerjen a végső álláspont kialakítására. Az elemző szerint az uniós szerződést illető parlamenti szakasz inkább a különállás demonstrálásaként, semmint a konzultáció eszközeként definiálható. „Ez a megoldás – mármint a parlamenti vitára bocsátás – az EU jövője szempontjából valószínűleg kevésbé kockázatos, mint az a szempont, amelyet például a Jobbik képvisel: népszavazáson mérettetné meg a kérdést, amely – főleg válságos időkben, melyben az EU, mint politikai közösség meglehetősen viharvert állapotban van, ezért a belé fektetett bizalom is megcsappant – megnövelné annak esélyét, hogy Magyarország végül kimarad a mélyebb integrációból” – fogalmazott lapunknak Magyar Kornélia.