Miért volt ennyire feltűnően semmitmondó Orbán?
Csalódnia kellett annak, aki arra számított, hogy a kormányfő mai parlamenti beszédéből új információk birtokába jut a kínok közt körvonalazódó uniós csomagról, avagy a magyar költségvetési pálya újraírásáról. Sőt, Orbán Viktor helyzetértékelése sem tett hozzá többet az ismereteinkhez.
Kifejezetten lapos, semmitmondó beszédet hallottunk Orbántól. Nem túlzás, a miniszterelnök közlékenyebb volt a közszolgálati tévé riporterével vasárnap – de még ma reggel újságírók előtt, a kormánypárti frakcióülésről távozóban is – mint a parlament választott képviselőivel. A mai ülést indító beszédében egyetlen szám nem hangzott el arról, mekkora jövekedéssel, illetve költségvetési kiigazítással számol jelenleg a kormány (ezt hétvégén tárgyalták át Matolcsy György nemzetgazdasági miniszterrel és Varga Mihály államtitkárral).
Pedig az elmúlt egy napban több kormányzati szereplő – köztük Orbán – nyilatkozatából kiderült, hogy a GDP bővülése legfeljebb 0,5 százalékos lehet jövőre, a kiigazítás mértéke 200 milliárd forint (erről Cséfalvay Zoltán, az NGM államtitkára beszélt), valamint az is világossá vált, hogy a kormány nem kíván hozzányúlni a 2012-es büdzsé főszámaihoz (azokat ugyanis már elfogadta a parlament, és csak rendkívüli tárgyalással lehetne újra szavazásra bocsátani a bevételi és kiadási, valamit a hiányszámot). Azt is megtutdtuk ma reggel, hogy a kormányfő már azzal is tisztában van, hol kell megtalálni a hiányzó összeget.
Ezekről azonban a parlamenti képviselők semmit nem hallhattak az ország előtt álló kihívásokat ecsetelő miniszterelnöki előadásban. Pedig ha valahol elvárható lenne az ország első számú operatív vezetőjétől, hogy számot adjon a helyzetről, és részletesen beszámoljon a teendőkről, az a törvényhozás. Vajon miért mérte ilyen szűkmarkúan a tartalmat Orbán?
Mint előbb bemutattuk, lett volna miről beszélnie. Nem az információhiány akadályozta meg tehát Orbánt, hogy tényekről beszéljen. Például arról, hogy az ország lakosainak, vállalatainak számolniuk kell-e újabb szorítással az adóprésen. Minthogy a csomagban bevételoldali intézkedések is szerepelnek (erről az NGM államtitkára beszélt), nem alaptalan az aggodalom. Az intézkedések részleteivel most persze talán még Orbán sincs tisztában, a kormány a héten tárgyal a javaslatokról, de az irányokat ismerheti a miniszterelnök. Azt is, mekkora növekedéssel, illetve árfolyammal kezdte meg a büdzsé újratervezését Matolcsy.
Furcsa ez a kommunikáció, már csak azért is, mert Orbán erre a hétre jósolt egy újabb spekulációs támadást Magyarország ellen. Ma még nem tudjuk, mennyi az igazság ebben, de a kedélyeket bizonyára hűteni tudná, ha az ország miniszterelnöke világosan, tényszerűen beszélne a költségvetési kiigazításról. Egy hét van az őszi ülésszakból, a költségvetés végszavazását mához egy hétre ütemezte be a kormány. Nem lehetett volna tehát elhamarkodottnak tekinteni, ha Orbán már ma megoszt részleteket mindannyiunkkal arról, hogy próbálják tartani a jövőre tervezett hiányt.
A beszéd legérdekesebb része az államháztartás finanszírozásáról szólt. Arról, hogy jövőre „sorba fognak állni" az európai államok az adósságpiacon, akármikor tehát mi sem léphetünk ki erre a piacra – derült ki Orbán szavaiból. Ez jóval fenyegetőbb veszély, mint elsőre tűnik: másokkal kell egyezkednünk, hogy mikor kínálhatjuk fel mi a papírjainkat a befektetőknek. Ha akarom, mondhatom azt is, újabb csatát veszít a szuverenitásunk, mert nem mi fogjuk eldönteni, hogy történjen az adósságunk megújítása.
Az Orbán által emlegetett „viharkabátra" tehát szükségünk lesz. Lehet, hogy a vihar elleni védekezés szándékával lett olyan, amilyen a miniszterelnöki beszéd is: minél kevesebbet mondanak, annál kevesebb táptalajt adnak a találgatásoknak. Csakhogy ebben a helyzetben egy információgazdagabb beszéd valószínűleg erősebb fedelet húzhatott volna az ország fölé, olyat, amit nem kap fel könnyedén egy pénzügyi orkán. Nem mindegy ugyanis, hogy hol, milyen környezetben beszél a miniszterelnök: a parlamenti patkóban minden szónak súlya van, szemben a parlamenti folyosóval.
