Vizsgálhatják az árfolyamrést
A luxembourgi testület véleményét a Kúria kérte ki az úgynevezett Kásler-ügyben: Kásler Árpád (az azóta létrehozott Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezetének vezetője) és felesége 2008-ban vett fel 14,4 millió forint, svájcifrank-alapú hitelt az OTP-től. Káslerék 2010-ben fordultak bírósághoz, mert a bank kölcsönük folyósításakor devizavételi árfolyamon számolta forintra tartozásukat, míg később, a hitel törlesztésekor az aktuális havi részletet devizaeladási árfolyamon állapította meg. A kettő különbsége az úgynevezett árfolyamrés, amelynek alkalmazása Káslerék szerint tisztességtelen, és ezért a vonatkozó szerződési kikötés is semmis. Az adósok emellett azt is kifogásolták, hogy a bank a jelzáloghitelhez kapcsolódó kezelési költséget is devizában tartja nyilván, így annak forintban számolt összege az árfolyamtól függően változik.
Káslerék első fokon mindkét kérdésben nyertek, másodfokon azonban már csak az árfolyamrés tekintetében adott nekik igazat a bíróság. A hitel felvételénél alkalmazott vételi és a törlesztésnél figyelmbe vett eladási árfolyam közötti különbség akár 5-6 százalék is lehetett (az OTP esetében ennél kisebb volt). A bíróság szerint pont ezért volt tisztességtelen az árfolyamrés alkalmazása, mert így nullaszázalékos kamat és kezelési költség, illetve változatlan devizaárfolyam mellett is ennyivel többet kell visszafizetnie az adósnak. Így jutott el az ügy 2012-ben a Kúriához, amely tavaly januárban kért jogértelmezést az Európai Bíróságtól.
A magyar legfelsőbb bíróság azért fordult Luxembourghoz, mert egy uniós irányelv előírja, hogy a szerződésekben szereplő tisztességtelen feltételek érvénytelenek, s így nem rónak kötelezettséget a fogyasztókra. Az európai előírás szerint azonban a szerződés elsődleges tárgyával, így például az árral, díjjal kapcsolatban a tisztességtelenséget nem lehet vizsgálni, amennyiben a feltételek világosak és érthetőek voltak. A Kúria ezért egyrészt arra volt kíváncsi, hogy az árfolyamrés a devizahiteles szerződés elsődleges tárgyának számít-e, és ha igen, mikor tekinthető az ilyen feltétel kellően világosnak és érthetőnek. A Kúria azt is tudni akarta, hogy ha egy tisztességtelen feltétel elhagyása miatt a szerződés teljesítése ellehetetlenül, a bíróság kiegészítheti, módosíthatja-e a megállapodást annak érdekében, hogy a szerződés teljesítését helyreállítsa.
Nils Wahl véleménye szerint a devizaalapú hitelek esetében az alkalmazandó árfolyamokat meghatározó feltételek, s így az árfolyamrés is a szerződés elsődleges tárgyának számít,mivel e nélkül lehetetlenné válna a megállapodás teljesítése. Ebből az következik, hogy önmagában a tisztességtelenség kérdése nem vizsgálható, előbb azt kell tisztázni, hogy a szerződés vonatkozó része világos és érthető volt vagy sem. Ami az érthetőséget illeti: a főtanácsnok úgy látja, az önmagában kevés, ha a szerződési feltételek világosak, azt is lehetővé kell tenniük, hogy a fogyasztónak módja legyen megítélni az adott szerződés megkötésének előnyeit és hátrányait, a számára fakadó kockázatokat. Vagyis a fogyasztónak nemcsak a szerződés, vagy azon belül az adott kikötés tartalmát kell megértenie, hanem az ahhoz kapcsolódó kötelezettségeket és jogokat is.
Ami a konkrét ügyet, vagyis Káslerék szerződését illeti, Nils Wahl szerint a szerződéses kikötések világosak és egyértelműek,ugyanakkor kérdéses lehet, hogy az adósoknak módjuk volt-e megérteni, hogy az árfolyamrés miatt többletteherrel kell számolniuk. A főtanácsnok úgy látja, erre a kérdésre a Kúriának kell választ adnia a vitatott szerződés megkötésekor fennálló objektív elemek alapján. A szerződések kijavításával, a tisztességtelen és így semmis elemek korrigálásával kapcsolatban úgy vélekedett, hogy az nem ellentétes az uniós irányelvvel, amennyiben a nemzeti jog lehetővé teszi, a magyar bíróságok belenyúlhatnak a megállapodásokba.
A tegnap közzétett állásfoglalás még csupán a főtanácsnok szakvéleménye, az Európai Bíróság döntése várhatóan április-májusban születhet meg. A főtanácsnok véleménye semmiben nem köti a bíróságot, a tapasztalatok szerint azonban a testület – amelynek a főtanácsnok nem tagja – álláspontja gyakran megegyezik az előzetes szakvéleménnyel. Az Európai Bíróság döntése után hozhatja meg saját határozatát a Kúria. Mivel a legfelsőbb bíróság egyedi ügyben dönt, és nem jogegységi határozatot hoz, így az nem kötelező az alsóbb bíróságok számára, csupán iránymutatást jelent.
