A szervezetet a bolognai nyilatkozat hívta életre: igény mutatkozott arra, hogy az európai felsőoktatás minőségét összemérhető kritériumok alapján lehessen javítani. Az ENQA az ezredfordulón még afféle laza hálózat volt, később alakult formális szervezetté, és független civil társulatként – azaz a tagok kormányai és az Európai Unió nyomása nélkül – vált abszolút vezető tekintéllyé az egyetemi szférában.

Ami a MAB-ot illeti: az akkreditációs bizottság „kezében” van a magyar felsőoktatás minőségének sorsa: ebben a testületben döntenek szakok, karok, képzések, doktori iskolák elismeréséről. A MAB szinte alakulása óta tagja az ENQUA-nak. A tagság meghosszabbításának elhalasztását az ENQA testületének elnöke azzal indokolta, hogy a MAB nem felel meg az összes követelménynek. Ezt két okra vezetik vissza, s mindkettő Orbán Viktor kormányának új felsőoktatási törvényével áll összefüggésben. A 2011-ben gyakorlatilag mindenféle egyeztetés nélkül elfogadott jogszabályban ugyanis jelentősen megváltozott, méghozzá kedvezőtlen irányba a MAB függetlensége és finanszírozása a korábbi, 2005-ös törvényhez képest. Az új játékszabályok szerint a testület már nem maga választja az elnököt, hanem a kormány, ráadásul a szervezet tagjainak több mint felét a kormány delegálja. A delegáltak ugyanakkor indokolás nélkül visszahívhatók. Mindemellett az új törvény alapján – a korábbi szabályozással ellentétben – a kormány semmilyen garanciát nem vállal a MAB finanszírozására. Az ENQA szerint a MAB ilyenformán nem alkalmas arra, hogy függetlenül járjon el a magyar felsőoktatással kapcsolatos ügyekben.

A MAB két év „türelmi időt” kapott: ennyi idő alatt kell „új, külső értékeléssel” bizonyítania, hogy megfelel a függetlenségi kritériumoknak. Ha ezt nem lenne képes igazolni, akkor végleg kizárják a szervezetből. Igen ám, de ehhez, ha a mostani kormány marad hatalmon, a kabinetnek gyökerestül kellene megváltoztatnia eddigi felsőoktatási politikáját, s ennek szellemében kellene módosítania a vonatkozó törvényt is. Erre, Orbán Viktor eddigi tevékenységét látva, nincs sok esély. A miniszterelnök ugyanis marginalizálta a felsőoktatásért felelős államtitkár tevékenységét. Hiába alkotta meg Klinghammer István az ágazatot érintő átfogó stratégiát a felsőoktatás szereplőivel egyeztetve, hiába készítette el az intézmények finanszírozásának rendeletét, a kormány ezeket lesöpörte az asztalról. A Magyar Rektori Konferencia (MRK) elnöke a Népszabadságnak az ENQA döntését úgy kommentálta: figyelmeztetés, amelyet komolyan kell venni. Mezey Barna hozzátette: a két év türelmi idő elég a változtatáshoz, amellyel elkerülhető lenne, hogy a MAB-ot végleg kizárják.

Megkérdeztük a minisztériumot, mi a véleménye a nemzetközi szervezet lépéséről, illetve tervez-e az oktatási kormányzat törvénymódosítást az ügyben, de lapzártánkig nem kaptunk választ.

Akárhogyan is, a kabinet valószínűleg nem lepődött meg. Nem az ENQA adta ugyanis az első európai figyelmeztetést arra vonatkozóan, hogy rossz úton halad a felsőoktatás átalakítása. Az Európai Egyetemi Szövetség (European University Association), amelynek tagja több magyarországi felsőoktatási intézmény és az MRK is, már 2012-ben megfogalmazta aggályait a szektort érő, a nemzetközi gyakorlattal összeegyeztethetetlen kormányzati politikával kapcsolatban. Ez a szervezet a legerősebb európai egyetemi szövetség, amelynek csak autonóm intézmények lehetnek tagjai. Ha a 2013-as év rektorválasztási botrányaira gondolunk, arra, hogy több esetben is az egyetemi autonómiára fittyet hányva nevezett ki rektort a miniszter, komoly kétségeink lehetnek afelől, meddig maradnak magyar intézmények e szervezetnek tagjai.

Két év türelmi időt kapott a kormány