Ha már Lenin megmondta, hogy „minden művészetek közül számunkra legfontosabb a film”, miért ne mondhatta volna 2010-es hatalomátvétele után a magyar kormányfő: számunkra legfontosabb a nyilvánosság. 

Mert aki a nyilvánosságot uralja, az uralja az emberek tudatát. Uralják is szinte a teljes nyilvánosságot – tévét, rádiót, nyomtatott sajtót, színházat, filmet. Uralják annyira, hogy még az érzékenyebb polgár is legfeljebb azon mélázik: kettős látása van. Két világot lát, a napi tapasztalat Magyarországát, meg a „közszolgálati” és a centrális erőtérnek behódolt kereskedelmi képernyőről ismert – többnyire sikereiben önfeledten fürdőző – virtuális Magyarországot. A kettőnek pedig semmi köze egymáshoz.

Karácsony előtt hivatalosan is bejelentették: a német ProSieben-Sat.1 cégcsoport eladta magyarországi kereskedelmi portfólióját, azaz az 1997 óta piacon lévő TV2-t – valaha „a család televízióját” –, s vele három kábelcsatornát. Ha eladta, hát eladta, történt már ilyen a világtörténelemben.

Az ügylet azonban azzal kezdett kissé bűzleni, hogy új tulajdonosként Simon Zsoltot, a TV2 vezérigazgatóját és Yvonne Dederick gazdasági igazgatót nevezték meg. Mert azt azért senki nem gondolhatja komolyan, hogy éppen kéznél volt 20-30 milliárdjuk (a vételár becsült, mert titok) a tévék megszerzésére, és főként, hogy akadnak további milliárdjaik a működtetésükre.

A bűz csak nagyobb lett, amikor kiderült: ők ketten tényleg csak strómanok lehetnek, mert a vásárlók valódi kilétét egy – a kettejük által rohammunkában létrehozott – szövevényes cégháló rejti. Az ügyletet pedig az az ügyvédi iroda bonyolította le, amelynek egyik vezetője David Dederick, Yvonne Dederick férje. Ettől kezdve okkal lehet követelni, hogy a Gazdasági Versenyhivatal vagy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság szálazza szét ezt a hálót, hogy kiderüljön, ki rejtőzik mögöttük. De a követelés alighanem elhúzódó remény marad: minden illetékes Fidesz-kézen van.

Ám érthetetlen volna a felháborodás akkor is, ha valóban arra derülne fény: megint a Fidesz családi médiabirodalma gyarapodott. A TV2 hírműsorainak elemzései ugyanis eddig is igazolták a támogató elfogultságot a regnáló kormánypártokkal szemben. Mint ahogyan reklámpiaci elemzésekből meg az derül ki, hogy a TV2 az utóbbi években az állami reklámköltések egyik nagy kedvezményezettje lett, bár nézettsége folyamatosan elmarad a piacvezető RTL Klubé mögött. Voltaképpen tehát igazat mond a televízió: „a tulajdonosváltás után is a korábban meghatározott stratégia mentén folytatja tevékenységét”. Legfeljebb ezután nem álcázhatják pártatlanságnak, ami nem az, s a család televíziójából nyíltan a Fidesz családi tévéje lesz.

Orbán még a nyáron megmondta: „Magyarországon a nagy, kereskedelmi tévék közül egyik sem magyar, mindegyik külföldi, ezért olyan nemzeti szempontokat, amiket otthon igen, itt nem érvényesítenek. Ez sem lesz mindig így”. Tudjuk, a kormányfő nem hazudik: nem lett.