Létrejött a szuperkonföderáció
Az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége (ASZSZ), a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ), valamint a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) május 1-jén jelentette be, hogy a három konföderáció egyesülni kíván. Az alapítók azonban egyelőre megőrizték önállóságukat, és az integrációs folyamat lezárására nagyjából még egy évet adtak.
A küldöttek – tagszervezetenként ötven-ötven fő – Pataky Pétert választották az MSZSZ elnökének, a két alelnök pedig Székely Tamás, az ASZSZ, illetve Varga László, a SZEF első embere lett. Emellett döntöttek a tizennyolc tagú elnökségről is, amelybe a konföderációk jelöltjei egyenlő arányban kerültek be. Ezzel hivatalosan is megalakult a hetedik szakszervezeti szövetség, amely nagyjából 250 ezer aktív tagot képvisel, s a közszolgálatban és a versenyszférában is egyértelműen a legnagyobb érdek-képviseleti formáció.
Példaértékűnek nevezte a kongresszuson történteket elnökké választása után tartott rövid beszédében Pataky Péter, hozzátéve: sokan drukkoltak nekik, sokan viszont inkább ellenük voltak. Hangsúlyozta, hogy a korábbi viták ellenére történelmi lépést tettek a szakszervezeti mozgalom megújítása, a munkavállalók jogainak érvényesítése, egy élhetőbb és szolidáris társadalom megteremtése érdekében.
Kijelentette: „Ezzel a lépéssel a magyar szakszervezeti mozgalom XXI. századi történetét megnyitottuk.” Hogy ez mit jelent majd a gyakorlatban, arról egyelőre kevés szó esett, bár a kongresszus első felében felszólalók beszéltek arról, hogy máris igen nagyok az elvárások az új szervezet munkáját illetően. Különösen Székely hangoztatta, de Pataky és Varga is jelezte: amit eddig nyújtottak, kevés lesz, s a korábbinál mindenképpen határozottabban –„keményen, de korrekten” – kell fellépni a kormánnyal és a munkáltatókkal szemben. És nem szabad félni, már azért sem – fogalmazott Pataky –, mert az alkalmazottak teljesítménye nélkül nincs profit.
Székely arra is figyelmeztetett, hogy „nincsenek különalkuk, nincsenek kikacsintások, s nincs a munkavállalók árulóival való szívélyes bazsalygás”. Varga jóval visszafogottabban csak arra mutatott rá, hogy erősíteni kell az egymás iránti szolidaritást. Erre szerinte azért is szükség van, mert a mostani kormány „a korábbinál durvábban hagyja figyelmen kívül a párbeszédet, a munkavállalói és szakszervezeti jogokat”. Ő úgy gondolja, a most megvalósuló integráció a mára kialakult helyzetre megfelelő választ ad.
A rendezvényen megjelent Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár, és a kormány nevében ígérte: a konzultációk során tárgyalópartnernek tekintik az MSZSZ-t. Ugyanezt hangoztatta a vállalkozói oldalt képviselő Zs. Szőke Zoltán, az Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Kereskedelmi Társaságok Országos Szövetségének elnöke. Hozzátette azonban: bármilyen erős lesz is az új szerveződés, nem szabad megfeledkezni arról, hogy mindenkinek a tárgyalásos megoldást kell keresnie. Erre készek is, hiszen szerinte a munkaadóknak és a munkavállalóknak közösek az érdekeik: legyenek sikeresek, nyújtsanak jó teljesítményt.
A kongresszust köszöntette az Európai Szakszervezeti Szövetség főtitkára, Bernadette Ségol, és videoüzenetet küldött Sharan Burrow, a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség főtitkára.
