Hernádi: Nem vagyok bűnös!
– Megértettem a vádakat. Nem érzem magam bűnösnek egyik pontban sem, és részletes vallomást kívánok tenni – jelentette be a Mol-vezér. Majd két és fél órán keresztül fejtette ki az álláspontját. A pótmagánvádló nem jelent meg, jogi képviselője, Gellér Balázs József ügyvéd kérdésünkre nem fedte fel a megbízója személyét. A tárgyaláson elhangzottakból aztán kiderült, hogy Bánhegyi Ilona, a Mol korábbi jogi igazgatója, egyúttal a cég egyik kisrészvényese támadta meg Hernádit.
A pótmagánvád a Mol–INA-ügyhöz kapcsolódik. Az indítvány előzménye, hogy a pótmagánvádló 2013 júliusában feljelentést tett a Központi Nyomozó Főügyészségen jelentős kárt okozó csalás bűntette, valamint jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt Hernádi Zsolt ellen. A vádhatóság a feljelentést – bűncselekmény hiányában – elutasította. Ezek után nyújtotta be a törvényszékre a pótmagánvádat, amelyben az áll: 2008 óta rendelkezik változó darabszámú Mol-rész vénnyel, melynek piaci értéke 2011-ben bruttó 600 millió forint volt.
Mint Mol-részvényes a hazai és nemzetközi sajtóból értesült arról, hogy a horvát hatóságok gyanúja szerint a vádlott 2008-ban megállapodott az akkor hivatalban lévő horvát miniszterelnökkel, Ivo Sanaderrel, aki tízmillió euró fejében hozzásegítette a magyar vállalatot, hogy az megszerezhesse a vállalatirányítási jogot a horvát INA olajtársaságban. Arról is a sajtóból értesült, hogy a horvát bíróság első fokon bűnösnek találta Sanadert vesztegetés bűntettében, és börtönbüntetésre ítélte.
A magánvádló szerint a fentiekről Hernádi nem tájékoztatta a Mol-részvényeseket, így az is csak a sajtóból derült ki, hogy az ügyben a horvát hatóságok kezdeményezésére nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki a Mol-vezér ellen. A magánvádló szerint a hír megjelenésének napján a cég részvényeinek árfolyama négy százalékot esett, ami neki 24 millió forint kárt okozott. Ezen túlmenően szerinte a Mol vagyonában is jelentős értékcsökkenés következett be. A vádindítvány szerint Hernádi Zsolt vesztegetés nemzetközi kapcsolatban bűntettében, jelentős kárt okozó csalásban, valamint különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelésben is elmarasztalható.
Hernádi Zsolt a tegnapi tárgyaláson tett vallomásában részletesen ismertette a magyar energetikai cég horvátországi üzleti tevékenységét, a Mol és az INA kapcsolatát, a cégvezetés és a horvát kormány viszonyának alakulását. A legtöbb időt annak a kérdésnek szentelte, milyen körülmények között vette át 2009 elején a Mol az INA közvetlen irányítását, illetve adta át a horvát kormánynak az INA veszteséges gázüzletágát. Hernádi tagadta, hogy bármilyen módon megvesztegette volna Sanadert. A vesztegetéssel kapcsolatban a horvát hatóságok által megnevezett cégekről azt mondta, a Molnak csupán egyikükkel van üzleti kapcsolata, de a cég könyveiben semmiféle szokatlan kifizetésnek nincs nyoma, a többi társaság esetében pedig egyáltalán nem volt pénzmozgás.
Hernádi felelevenítette azt a zágrábi éttermi találkozóját Sanaderrel, amelynek videofelvételét sokan terhelő bizonyítéknak tekintik. A Mol-vezér (aki elmondása szerint csaknem húsz alkalommal találkozott a horvát kormányfővel, többször is négyszemközt) azt állította: a videón az látszik, amikor Sanader egy magyar politikus telefonszámát kéri el tőle, ő megnézi a számot a mobiljában, majd felírja egy cetlire, aztán átadja a horvát politikusnak. Hernádi az INA-ügy horvátországi kriminalizálásának okairól szólva megemlítette: amióta a Mol irányítja a horvát céget – az átszervezések és az új típusú irányítás eredményeként – a korábbinál jóval hatékonyabban, évente 80 milliárd forinttal kevesebből működtetik a vállalatot, márpedig ez az összeg valószínűleg számos korábbi üzleti partner zsebéből hiányozhat.
A tárgyalásról távozó Hernádi Zsolt arra a kérdésünkre, milyen érzésekkel ült le a vádlottak padjára, csak annyit mondott: „Itt az ideje, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, és kiderüljön végre az igazság.” A tárgyaláson végig rendkívül higgadtnak tűnő Mol-vezér egyébként csupán egyetlen pillanatra bizonytalanodott el. Akkor, amikor a tanácsvezető bíró megkérdezte: „Elnök úr, van önnek munkaköri leírása?” – Na most megfogott, bíró úr. Én még nem találkoztam vele, de elképzelhető, hogy van. Az én pozíciómban ritkán dolgozik az ember munkaköri leírás alapján. Ettől függetlenül megnyugtathatok mindenkit, pontosan tudom, hogy mi a feladatom.
A per februárban folytatódik.
