− Igaz-e, amit a Csábítás Akadémián tanultam, azaz nyeregben vagyok, ha sikerül széteszkalálnom a nő ösztönös énjét?

− Fogalmam sincs, mert nem tudom, mit jelent ez a mondat.

− Én sem. Ennek ellenére sokan látogatják a vonatkozó előadásokat. Miért?

− Magának mi a válasza?

− Önbizalomhiány miatt.

− Mert buták. Persze a lényeg az önbizalomhiány, ám súlyosabb probléma, ha bárki azt hiszi, hogy néhány óra alatt megváltoztatható a személyisége. Ehhez ugyanis hosszú ideig tartó pszichoterápián kellene részt vennie. Erkölcstelen az a történet, amelyben azt ígérik, ez néhány óra alatt sikerülhet.

− Az sem igaz, hogy a segítség illúziója is elég lehet a sikerhez?

− Mást lát, ha holnap reggel belenéz a tükörbe?

− Nyilván nem.

− Ön válaszolt helyettem.

− Az egyik hallgatótárs két éve látogatja a kurzust. Azért, mert úgy érzi, használt.

− Ám nem oldódott meg a problémája.

− De ő maga állítja, hogy megoldódott.

− Akkor miért jár oda? Ez ellentmondás. Lehet, hogy elhiszi, energikusabb, döntésképesebb, határozottabb lett. A nők ugyanis általában ezt a férfimodellt keresik.

− Épp ebben rejlett az elmondottak feszültsége. Alfahímszerepet ígértek, miközben a résztvevők nem feltétlenül ilyen alkatú férfiak voltak, de szorgalmasan jegyzeteltek arról, milyenné kell válniuk. Ha valakitől távol áll az alfaalkat, el lehet vele hihetni, hogy mégis annak modellje?

− Igen, de az önbizalomhiány, az önértékelési problémák megoldásához pszichoterápiát kell alkalmazni.

− Korábban is gondokat okozott az ismerkedés, vagy ez a jelenség az utóbbi évtizedek terméke?

− Amikor egyetemista voltam, egy ötperces gyalogúton háromszor szólítottak le. Aztán azt látom, hogy a mai fiataloknál elmaradtak az efféle kapcsolatfelvételek, mert az emberek elveszítették a magabiztosságukat és az önbizalmukat.

− Mi az oka annak, hogy régen ez is jobb volt?

− Az, hogy a mai fiatalok sikerorientáltak, nem viselik el a kudarcot, ezért inkább nem is kísérleteznek. Azt hiszik, hiba, baj, ha visszautasítják őket. Régebben ezt másként kezelték. Addig próbálkoztak, amíg nem jártak sikerrel.

− Csak ennyin múlik?

− Az utóbbi ötven évben bárki bármilyen gonddal keresett meg, a probléma magja mindig az önértékelési irrealitás volt. A többség az átlag alá vagy fölé helyezi magát. Pedig akkor érhetjük el céljainkat, ha optimisták vagyunk, s ha belépünk valahová, azt sugározzuk: veni, vidi, vici. Másként nem lehet győzni.

− Mi a helyes önértékelés kulcsa?

− Az önkritika. Ha a férfiak a reggeli borotválkozás közben a tükörbe néznek, akkor kell szembeköpősdit játszaniuk magukkal. Ha bevallják, s vállalják hibáikat, az jó alapot jelent a továbblépéshez. De aztán ki kell húzniuk magukat, mikor kilépnek az utcára. Ahogyan Jézus is mondta: nem én gyógyítottalak meg, hanem a hited.